A statisztikai paradoxon: Miért volt Alonso a liga legjobbja?
Az The Athletic elemzése alapján a Real Madrid mutatói Alonso alatt kimagaslóak voltak. A csapat mérkőzésenkénti várható gólkülönbsége (xG difference) +1.0 volt, ami a legmagasabb a La Ligában. Ez azt jelenti, hogy a Madrid dolgozta ki a legjobb minőségű helyzeteket, miközben stabilan védekezett.
Alonso sikeresen ültette át a Leverkusen-féle letámadást: a csapat meccsenként 5.4 labdát szerzett a támadóharmadban, ami jelentős fejlődés a tavalyi 3.8-hoz képest. Ennek ellenére a politika és az egyéni érdekek felülírták a matematikai realitást, pedig ha Florentino Perez türelmesebb vezető lett volna, a számok előbb-utóbb igazolhatták volna Alonso elképzeléseit.
Korábbi cikkünk: Hivatalos: Távozik a Real Madridtól Xabi Alonso!
Taktikai kísérletek
Alonso „projektmenedzserként” érkezett, és az kiszámíthatatlan egyéni teljesítményekre való hagyatkozás helyett egy bombabiztos rendszert akart kialakítani, ahogy azt korábban a veretlen bajnoki cím szezonjában a Bayer Leverkursennél is tette. A szezon során folyamatosan kísérletezett, hogyan illessze össze futballfilozófiai elképzeléseit a Real Madrid szupersztárjainak képességeivel. Olyan hibrid felállást hozott Madridba, amely labdabirtoklásnál a csapat gyakran 3-2-5-ös vagy 3-4-3-as alakzatot vett fel, ahol Tchouaméni visszalépett a védők közé.
Arda Güler óriási fejlődése mindenki számára látható volt: jobbszélsőből mélységi irányítóvá formálta. Bár a 20 éves török tehetség kreativitása szárnyalt, a rutintalansága védekezésben gyakran üres területeket hagyott az ellenfélnek. Mbappé és Vinícius Jr. játéka bár hatékony volt (Mbappé 18 gólt szerzett 18 meccsen), a csapat támadásai túlságosan a bal oldalra tolódtak, amit az ellenfelek egy idő után könnyen olvastak. A világsztároktól pedig nem tudta Alonso eléggé megkövetelni a fegyelmezett labda nélküli játékot, amely szintén sok lyukat hagyott a pályán az ellenfeleknek.Sérüléshullám és a klubvilágbajnokság átka
Alonso dolgát egy példátlan sérüléshullám is nehezítette. Olyan kulcsemberek hiányoztak hosszabb-rövidebb ideig, mint Antonio Rüdiger, Éder Militao, Dani Carvajal, Trent Alexander-Arnold vagy éppen Ferland Mendy.
A menedzsernek nem volt valódi előszezonja sem: a kibővített Klubvilágbajnokság miatt menet közben, éles meccseken kellett kísérleteznie a formációkkal. Ez vezetett a „koherencia hiányához”, mindezt a Barcelona elleni Szuperkupa-döntőben látható szétesés is bizonyította.
Amikor a politika legyőzi a taktikát
A Real Madridnál egy edző pályafutása nem csak a taktikai rajztáblán, hanem a vezetőséggel ápolt viszonyban, illetve az öltözőben dől el. Alonso precíz, rendszerközpontú stílusa összeütközött a sztárok szabadságvágyával.
Mbappé az egyéni rekordokat kergette (Cristiano Ronaldo 59 gólos naptári évi csúcsát célba véve), ahelyett, hogy a védekezéssel foglalkozott volna. Vinícius Junior és az edző viszonya sem volt felhőtlen, a brazil klasszis nyíltan kérdőjelezte meg Alonso tekintélyét. Alonso tekintélyének hiánya látványos jelenetekben került a nyilvánosság színe elé, amikor a Szuperkupa döntő után megkérte a csapatot, hogy a protokoll szerint álljon sorfalat a győztes Barcelonának. Ekkor Mbappé látványosan ellentmondott a mesternek, és csapattársait is lebeszélte a sorfalról. Nem Alonso az első taktikai zseni, akinek hasonló hiányosságai voltak a játékosmenedzsmentben: gondolhatunk itt Thomas Tuchel PSG-ben töltött időszakára, ahol szintén hasonló helyzet állt elő az akkor még Párizsban futballozó Mbappéval és Neymarral.
Összegzés: Mi vár Arbeloára?
Alonso távozása egyszerre kudarc és megkönnyebbülés. Egy olyan kultúrát próbált megváltoztatni, amely az egyéni zsenialitásra épül, de a klub hierarchiája és a sztárjátékosok ellenállása falat emelt elé.
Az utód, Alvaro Arbeloa, tökéletes „klubember”, Florentino Pérez bizalmasa. Arbeloa feladata nem a taktikai forradalom lesz, hanem a béke helyreállítása az öltözőben. Ha azonban a Real Madrid a szezon végén trófeákat emel a magasba, azzal csak azt bizonyítják: ebben a klubban a rendszer másodlagos, az egyéni zsenialitás pedig mindenek felett áll.
Forrás: The Athletic, Fabrizio Romano
 | A legfrissebb hírekért kövess minket a GOAL Google News oldalán is! |
