A csakfoci.hu készített terjedelmes interjút az Újpest és a Vasas egykori védőjével, Litauszki Róberttel, aki - bár nem jelentette be a nagy nyilvánosság előtt - 34 évesen a nyáron szögre akasztotta a cipőjét.
A hátvéd nyíltan beszélt a döntésének okairól, a lila-fehéreknél és az angyalföldieknél eltöltött időszakról, valamint az elmaradt válogatottságról is.
"Visszavonultam. Igaz, nem vertem nagy dobra, de nem voltam akkora klasszis, hogy ezt külön be kellett volna jelentenem" - válaszolta a lap kérdésére Litauszki, aki azt is elmondta, mi vezetett idáig.
"Nem vágytam arra, hogy egy évre aláírjak a másodosztályba, mindenféle érzelem nélkül. Januárban volt egy sérülésem és miután felépültem, azt éreztem, hogy elveszítettem a motivációt, akkor már elég erősen megfogalmazódott bennem a visszavonulás gondolata. Nyáron még volt egy tárgyalásom a Vasassal, de végül abban maradtunk, hogy vége. Nem igazán éreztem, hogy Gera Zoltán komolyan számolna velem, ha Desits Szilárd az edző vagy Pintér Attila korábban érkezik, lehet, még mindig a Vasas futballistája vagyok" - ecsetelte a védő, aki a futball utáni életre is régóta készült.
"Nem akartam egóból tolni, csak azért, hogy elmondhassam, még 35 vagy 36 évesen is futballozom. Nyilván az is megkönnyítette a dolgomat, hogy volt B opcióm. Nem titok, hogy régóta vannak üzleti vállalkozásaim, amelyekre most sokkal több időm jut. Ingatlanfejlesztéssel és értékesítéssel foglalkozom, de volt egy éttermem is, amiből viszont kiszálltam, mert nem működött. Be kellett látnom, hogy az 0-24-es készenlétet igényel és végül elengedtem" - mondta.
Litauszki 2020-ban nagy meglepetésre igazolt át Újpestről a Vasasba.
"Nem fogok mellébeszélni. Sokkal jobb ajánlatot kaptam a Vasastól, ráadásul négyéves szerződést írhattam alá. Az Újpest szeretett volna ugyan megtartani, de addigra hoztam egy döntést magamban, hogy elhagyom a klubot. Rossz irányba mentek akkor a dolgok és igazi újpestiként nehezen viseltem már a napi problémákat. Feszült, stresszes voltam és a gondokat hazavittem egy idő után. Éreztem, hogy ez nem működhet így tovább. Roderick Duchatelet ennek ellenére korrekt volt, még egy életpályamodellt is vázolt, igaz, miután nem tudtunk megegyezni, megsértődött és azt sem engedte, hogy a klub elbúcsúztasson. Biztos jó lett volna, ha van 350 meccsem az Újpestben, de hoztam egy döntést, ahol nem magamat, hanem a családomat helyeztem előtérbe" - jelentette ki az egykori újpesti közönségkedvenc, majd érdekes dolgokat mesélt a piros-kékeknél eltöltött időszakáról.
"Az volt a legnehezebb, hogy félretegyem az egómat. Ugyan Újpesten sem a bajnoki címért játszottunk sajnos, sőt, olykor voltunk nagyon mélyen, de az a klub mindig pezsgett, mindenkit érdekelt, hogy mi történik nálunk. Egyszerűen jó volt újpesti futballistának lenni, mégiscsak Magyarország egyik legnagyobb klubjáról beszélünk. A Vasasnál bekerültem egy NB II-es közegbe. Emlékszem, az elején amikor edzés előtt és után különmunkát végeztem, a többiek röhögtem a hátam mögött. Azt mondták, hogy mit csinál itt ez a hülye gyerek, mit profiskodik? Sírni tudtam volna. Aztán ezek a játékosok lemorzsolódtak és idővel kialakult egy profi keret, amelynek a 80 százaléka már úgy gondolkodott, mint én. Nem kell senkit ámítani, becsapni, ezek a játékosok nem azért igazoltak a Vasashoz, mert az volt a gyerekkori álmuk. Felmérték, hogy hol tartanak a pályafutásukban és tudták, hogy ennyi pénzt itthon sehol nem tudnának keresni. Mivel mindenkinek azt mondták, hogy >>te vagy a legjobb és biztosan játszani fogsz<<, egy idő után, a kimaradók elkezdtek elégedetlenkedni, telefonálgattak a vezetőknek, az edzőnek. Tulajdonképpen volt 25 egyforma képességű játékosunk, 25 egó. Az sem tett jót a hangulatnak, hogy voltak bérelt helyek a csapaton belül. Egyesek bárhogy játszottak, folyamatosan megkapták a lehetőséget. Előfordult, hogy már maga a játékos sem értette, miért játszik még mindig ilyen teljesítmény után" - fogalmazott Litauszki, aki szerint az NB I-es idényük volt a mélypont, ekkor nem volt hierarchia az öltözőben, amivel az edzők sem tudtak mit kezdeni.
Az Újpesten 16 évet eltöltő játékos azt is elmondta, miért nem vonult vissza már 22 évesen.
"Be akartam fejezni a futballt, ha két héttel később nem nevezik ki Vignjevicet, akkor nagy eséllyel be is fejezem. Ő meglátta bennem azt, amit mások nem, bízott bennem és egy idő után már rám építette a csapatot. Az Újpesten eltöltött több mint másfél évtizedem alatt ő volt az, aki a legtöbbet tette azért, hogy ki tudjam hozni magamból azt, amit én mindig is tudtam, hogy bennem van. A másik Szlezák Zoltán, aki folyamatosan mellettem állt, biztatott, ellátott jó tanácsokkal. Ha ők ketten nincsenek, akkor az én pályafutásom is másképp alakul és valószínűleg sokkal rövidebb lett volna" - szögezte le.
Litauszki csapatkapitányként sok problémával kapcsolatban kereste meg a lilák akkori vezetőit.
"Ha bármilyen probléma adódott, például pénzügyi, mert késett a fizetés vagy gond volt az utazással, étkezéssel, bármivel, én mentem a vezetők elé és egy idő után úgy voltam elkönyvelve, hogy mindenért hisztizek. Ezt már nehezen tudtam kezelni" - mesélte, hozzátéve, többször adott kölcsön afrikai csapattársainak, majd imádkozott, hogy a téli szünet után visszatérjenek.
Az egykori hátvéd elmesélte az ominózus azerbajdzsáni túra kálváriáját is, amikor a vezetőség minél olcsóbban akarta kihozni az utazást.
"Egészen amatőr volt a szervezés, nem csoda, hogy Bakuban kikaptunk 3-1-re. A mérkőzés után úgy éreztem, hogy el kell mondanom a teljes igazságot, most sem tennék másképp. Utána azt hallottam, hogy majd jól megbüntetnek, meg kirúgnak, de aki tudja, hogy vaj van a füle mögött, az csendben marad. Nem is lett bajom a nyilatkozatból, sőt, végül jól jöttünk ki belőle, hiszen a visszavágót 4-0-ra megnyertük és továbbjutottunk" - emlékezett vissza.
Litauszki azt is elárulta, 2016-ban a Ferencváros is szerette volna őt leigazolni.
"26 évesen jó formában voltam. Újpesten azt hitték, még egy év van a szerződésemből, de valójában a szezon végén lejárt. Mindenképp külföldön akartam folytatni a pályafutásomat, annak ellenére, hogy hívott a Fradi és a Vidi is. Az apósom nagy fradista, ő volt az első, aki azt mondta, nem szabad a Ferencvárosba igazolnom. Valóban nem lett volna jó ötlet…" - szögezte le.