Az Újpest hazai pályán 4–0-ra kikapott a Ferencvárostól, ez ugye már önmagában is rém kellemetlen, de a lila-fehérek ezzel a kieső helyre zuhantak vissza. A helyzet azonban még ennél is sokkal komolyabb.
Először is tudjuk le azt a kört, hogy az Újpestre rájár a rúd, hiszen Mezőkövesden egy erősen véleményes tizenegyessel veszített a csapat, míg a derbi 12. percében Tallo a vendégek tizenhatosán belül terült el, de nem valamiféle úri passzióból, hanem azért, mert előtte Ihor Haratin csaknem letépte a mezt a Megyeri úti támadóról. Járt volna a büntető az Újpestnek, de Iványi Zoltán és az alapvonali segítője sem érezte úgy, hogy közbe kellene avatkoznia. Szokás mondani, hogy a bírói hibák kiegyenlítik egymást, de az egykor szebb napokat is látott Újpest most a dolgok rossz végén van.
Akadémikus kérdés, hogy mi lett volna, ha… Vélhetően, akkor 1–4…
Mert azt az egyet nem felejthetjük el, hogy az Újpest a leggyengébb csapatok egyike az egész mezőnyben. Az együttes 22 gólt szerzett és 44-et kapott – ez utóbbi adat a legmagasabb az egész mezőnyben és 19 mérkőzésen amúgy is kimagasló adat. A lila-fehéreknek nincs védelme és hiába mutat be bravúrokat Banai Dávid a kapuban, ha az előtte szaladgáló négyes nem tudja megoldani a feladatát. Ez már nem a bírók felelőssége, hanem a klubvezetők teljes alkalmatlansága. A Megyeri úton nincs sportigazgató, vagy szakmai vezető, így az igazolásokról a tulajdonos és a mindenkori vezetőedző dönt. Úgy tűnik Roderick Duchatelet, a klub első embere ehhez sem ért.
Csak érdekességként állapítsuk meg, hogy a magyar kapus előtt négy légiós szerepelt a védelemben, míg a védekező középpályások egyike is külföldi volt, vagyis olyan játékosok, akiknek elvileg többet kellene tudnia, mint a honfitársainknak. Ehhez képest a lila-fehérek számolatlanul kapják a gólokat. Ellenben nem szerzik.
A keretből kilenc játékos szerzett eddig gól. Simon Krisztián öt alkalommal volt eredményes, de legutóbb 2020. szeptember 27-én, a Honvéd ellen lőtt gólt. Azóta semmi… Giorgi Beridze négyszer talált be, egészen pontosan október óta, havonta egyszer, a februári még várat magára. Antonio Perosevic és Junior Tallo, akiknek ugye elsődleges feladata lenne a gólszerzés, idén még nem volt eredményes, persze a fejenként 3-3 találat sem egy nagy kaland.
Vagyis se védelem, se támadósor. És ha igaz, hogy Kire Ristevski iránt komoly érdeklődés van, akkor tovább gyengülhet az amúgy is harmatos csapat.
Se edző…
Michael Oenning életében volt egy jó szezon, amikor harmadik lett a Vasassal, amellyel aztán egy évvel később kiesett az NB I-ből, majd a német Magdeburggal zuhant ki az ottani második ligából, aztán az Arisz Szalonikitől rúgták ki, mert a csapat kiesett a sosem hallott nevű ukrán Kolosz Kovalivkával szemben az Európa-ligából. Kiesés, kiesés, kiesés…
Amióta a német vezetőedző ül a kispadon az Újpest nem szerzett pontot a bajnokságban, a gólkülönbsége pedig 2–12. De nézzük meg az edzőmeccseket is, amelyek közül egyet megnyert az Újpest, mégpedig az NB II-es Gyirmót ellen. Majd jött a Honvéd (2–3), a Győr (NB II, 0–3) és a Puskás Akadémia (0–5), vagyis három vereség, a gólkülönbség pedig 4–12. Szóval hét meccs, egy győzelem, hat vereség és 6–24… Tragikus.
No, de Oenning a Ferencváros elleni csúfság után is látott pozitívumokat.
„Bár nagyon sok energiát fektettünk a mérkőzésbe, elsősorban az első félidőben, amikor egyáltalán nem voltunk félénkek, nagyon határozottan mentünk előre, jól szervezetten játszottunk, de sajnos nem lőttünk gólt.”
Vagyis a csapat nem volt félénk – nehezen érthető ez a kifejezés ebben a helyzetben, de ezért nem is biztos, hogy az edző a felelős, sokkal inkább az, aki megpróbálta lejegyzeni a gondolatait az Újpest hivatalos honlapjánál. Ugyanakkor még ennél is érdekesebb dolgokat mondott Oenning.
„Én is próbáltam nagyon sok változtatást eszközölni, sokat is cseréltem, pont azért, mert mindenkire szükség van, mindenkinek kell, hogy legyenek játékpercei.”
Ez igen! A Ferencváros ellen az a fontos, hogy mindenkinek legyenek játékpercei. És ha már a cseréknél tartunk. Az Újpestben nem sok olyan játékos van, aki úgy igazából tud futballozni, de mondjuk Simon Krisztián, Nikola Mitrovic és Stieber Zoltán ilyen. Erre mi történik a 62. percben? Egyszerre cseréli le őket a vezetőedző… 0–2-nél sem volt már igazán esélye az Újpestnek a pontszerzésre, de így aztán meg végképp semmi. Furcsa egy döntés volt ez, érthetetlen még akkor is ha Szakály Péter és Giorgi Beridze állt be. Hogy szegény Mucsányi Márktól, a maga összes 25 NB I-ben játszott percében mit várt Oenning az már sosem derül ki.
Szegény ember vízzel főz. Ez az Újpest most ilyen. Gyenge, mint a harmat. És bár a bírók mostanában kellemetlenül tévednek ellene, nem a játékvezetők ítélték kiesésre, hanem Roderick Duchatelet és a kollégái. Könnyen lehet, hogy ebből a tavasz végére NB II lesz és akkor nézzünk meg egy Duchatelet-klubot, ami hasonlóan járt. A belgák 2014-ben megvették Angliában a Charlton Athletic-et, amely aztán nem sokkal később kiesett és több évet töltött a harmadik ligában. Végül elkergették a belga befektetőt. És, hogy legyen még egy párhuzam: amikor a kiesés megtörtént, akkor a menedzser azt nyilatkozta, hogy nem szólhatott bele az átigazolásokba.
És arról még szó sem esett, hogy ugye az Újpestnek évek óta nincs címere, mert a tulajdonos elvette. Éppen ezért akkor sem lennének szurkolói, ha nem lenne világjárvány. Amúgy a klub vezetésének – Duchatelettől Oenningig – az a szerencséje, hogy nincsenek szurkolók, mert vélhetően már nagyon feszült lenne a hangulat a Szusza Ferenc Stadionban.
Szép jövő áll az Újpest előtt… A hétvégén az MTK ellen lép pályára az együttes.