A magyar válogatott 1-1-es döntetlent játszott a Nemzetek Ligája A-díviziójának harmadik fordulójában Hollandia ellen a Puskás Arénában. Marco Rossi együttese egy pontot szerzett, így jelenleg két egységgel a csoportja harmadik helyén áll. Sokáig úgy tűnt, hogy Sallai Roland találata akár győzelmet is érhet – Virgil Van Dijk kiállításánál pedig szinte mindenki ebben hitt – azonban Denzel Dumfries megmentett egy pontot a vendégeknek.
A magyar válogatott számára nem úgy indult a Nemzetek Ligája legújabb kiírása 2024. őszén, ahogy azt valószínűleg Marco Rossi megálmodta. A németek ellen Düsseldorfban 5-0-ra kapott ki a válogatott, míg itthon gólnélküli döntetlen után Bosznia-Hercegovina ellen kellett megelégedni az egy ponttal. Szoboszlai Dominikéknek azonban nem csak ezt a nyomás nehezedett a vállukra, hiszen a soron következő NL-ellenfél, a holland válogatott ellen sem voltak a legjobbak a mutatók: 17 mérkőzésen öt győzelem, két döntetlen és tíz vereség volt a mérleg. A két nemzeti csapat legutóbb 2013-ban találkozott a Világbajnoki-selejtező körében, akkor viszont az Oranje 8-1-es eredménnyel küldte haza az akkori válogatottat. 2024-ben revansért lépett pályára a nemzeti csapat.
Marco Rossi keretét több sérült is tarkította: az előre kihirdetett névsorból végül Kerkez Milos, Horváth Krisztofer és Loic Nego sem állt az olasz-magyar kettős állampolgárságú szövetségi kapitány rendelkezésére. Gulácsi Péter túlterhelésre hivatkozva a két NL-meccsre lemondta a válogatottságot. A helyzetet tovább rontotta, hogy a mérkőzés napján derült ki, hogy Balogh Botond kisebb sérülés miatt nem lesz bevethető.
A mérkőzés pikantériáját tovább fokozta, hogy a holland kispadon segítőként ott ült a magyar válogatottat 2008 és 2010 között irányító Erwin Koeman, aki testvére, Ronald jobbkezének számít az Oranjénél.
A találkozó elején egyértelműen a holland válogatott érvényesítette a labdabirtoklásra épülő játékát, amely inkább hozott tekintélyes, de meddő mezőnyfölényt, mintsem helyzetet. A vendégek támadásnál 3-3-4-es felállásban álltak fel, Marco Rossi ilyen szituációkra egy 5-4-1 vagy 5-3-2-es védekező rendszert alakított ki. A magyar támadó és a holland védekező formációkról igazán nem lehetett sokat megtudni, hiszen az előbbinek a taktikája inkább a kontrákra hagyatkozott.
Habár a vendégek többször is eldugták a játékszert, az első jelentősebb megmozdulás Schäfer András nevéhez fűződött, aki 18 méterről eleresztett el egy kisebb löketet, labdája viszont a nézőtéren landolt. Az Oranje – és mondhatni a mérkőzés – egyik legveszélyesebb játékosa Tijjana Rejnders volt. Az AC Milan labdarúgója többször lépett fel a középpályáról a támadósorba, olykor csatár szerepében is tetszelegve. Az első holland helyzet is a nevéhez fűződött, amikor Sallai Roland eladott labdájára csapott le, becselezte magát a magyar védelmen, majd kisodródott helyzetben tette kapura a labdát. A kivetődő Dibusz Dénes bal karral hárítani tudott.
Negyedóra után sikerült először beszorítani a vendégeket a kapujuk elé két szögletnek köszönhetően. Az első sarokrúgást követően még Bolla Bendegúz lövésébe tette bele a lábát Xavi Simons, azonban sokkal feszültebb volt a helyzet a másodikat követően, amikor Szoboszlai Dominik lapos beadására Sallai ember nélkül tüzelt a kapura 13 méterről. Bombája a jobb kapufán csattant.
Reijnders, Xavi Simons és Cody Gakpo is többször próbálta meg feltörni a Marco Rossi által felállított védelmet, azonban minden egyes alkalommal volt, aki az útjukat állta.
A 32. percben jött a magyar meglepetés: Szoboszlai és Nikitscher Tamás jól fogta közre Reijnderst a középpályán, majd a KTE játékosa játszotta meg a bal oldalon felfutó Nagy Zsoltot. A Puskás Akadémia védője pontosan ívelt a tizenhatoson belül érkező Sallai Roland jobb lábára, a Galatasaray támadója pedig nem hibázott, bevetődve a hálóba juttatta a labdát.
A nagy koncentrációban az első játékrész vége előtt öt perccel Szoboszlai Dominik a tizenhatoson belül vétett gyermekhibát: Dibusz hagyta, hogy liverpooli kiválóság végezze el a kirúgást, aki azonban kétszer is megtolta maga előtt a játékszert. A játékvezető helyesen ítélt, közvetett szabadrúgás következett mindössze pár méterről. Négy holland is a labda mögött állt, végül Reijnders gurított Gakponak, a kivetődő FTC-kapus azonban hatalmasat hárított a talajon jobb lábbal. A félidőben a statisztika is jól mutatta, hogy a hollandok mezpnyfölényben játszottak (labdabirtoklást 22-78%-ban nyerték meg, míg a passzok tekintetében a közel 400 Oranje labda mellé 50 magyar társult). A labdarúgást azonban gólokra játsszák, ebben pedig jobban álltak a hazaiak.
A fordulás után negyedórán belül De Vrij kétszer is próbálkozott fejjel, de sem a Xavi Simons, sem a Cody Gakpo által beívelt labda nem rezgette meg a magyar hálót. Az olasz Inter védője többször is a támadósorba lépett fel, hogy segítse a csatárokat. A csereként beálló Bryan Brobbey sem tudott csak a légtérben érvényesülni, de fejese nem talált kaput.
Virgil Van Dijk még a Fiola Attila által elkövetett szabálytalanság során reklamálásért kapott sárga lapot a 77. percben, majd három perccel később a második félidőben becserélt Csoboth Kevint buktatta az oldalvonal mellett. A viszonylag zöldfülű játékvezető nem szeppent meg, egyből a zsebéhez nyúlt, hogy felmutassa a sárga, majd a piros lapot is.
A kiállítás azonban még jobban feltüzelte az Oranjét. Gakpo jobb oldali szabadrúgása a 83. percben már tökéletesre sikeredett, előtte nem volt nagyobb veszély a pontrúgásaiban. A csapatkapitányi karszalagot megöröklő Denzel Dumfries kiválóan robbant be Nikitscher mellett a tizenhatoson belülre és védhetetlenül fejelt a Dibusz kapujába.
A 89. percben újoncot is avathatott a magyar válogatott, a Loic Nego helyére behívott Gera Dániel állt be védelem jobb oldalára. A hosszabbításban sikerült először ráerőltetni a hollandokra Szoboszlaiék akaratát, azonban a beívelésekre épülő támadások nem eredményeztek újabb gólt.
Öröm az ürömben, hogy harminc év után nem kapott ki Magyarország Hollandia nemzeti csapatától.
A mérkőzés összefoglalója:
