Az interjúból kiderült, hogy a Paks hálóőre nem tudja elképzelni a nemzeti csapatot Marco Rossi nélkül. A 33 éves játékos a beszélgetés során kitért a svájciak elleni 3–1-es vereségre, az elbukott továbbjutásra és a válogatottnál uralkodó hangulatra is.
Kezdjük a végével, szerinted érdemelt volna továbbjutást a magyar válogatott?
Most az egész ország ezt fejtegeti. El kell fogadnunk, hogy nem jutottunk be a legjobb 16 közé, de tudjuk, ha sikerült volna, akkor most mindenki boldog lenne. A papírforma szerint az olaszok döntetlenje után 86 százalék volt az esélyünk, hogy ott legyünk a négy legjobb csoportharmadik között. Közel voltunk hozzá, csalódás, hogy nem sikerült, és haza kellett jönni. De tudtuk, hogy bitang erős és nagyon kiélezett lesz az Európa-bajnokság, hiszen akár a kisebb csapatok is képesek stabil futballra.
Tudtuk, hogy egy-egy gólon is sok múlhat, vagy még apróbb dolgokon, a szlovénok például egyetlen sárga lap miatt lettek harmadikok. Rendkívül csalódottak vagyunk, de pozitívum, hogy a legvégsőkig versenyben voltunk, és nem a pályán estünk ki esélytelenül. Gyakorlatilag az döntött, hogy a nagycsapatok, Anglia és Portugália sem tudtak nyerni az utolsó körben.
Sokan inkább a svájci meccs első félidejében mutatott gyenge játékra mutatnak, amikor felmerül a kérdés, hogy miért nem sikerült a bravúr. Miként lehet, hogy egy korábban a legerősebb válogatottak ellen is helytálló magyar csapattal Svájc így ki tudott babrálni taktikailag az első 45 percben?
Az a Svájc, amely azóta azért árnyalta a magyarok elleni győzelmét az Eb-címvédő olaszok kiejtésével. Én igazából nem értem, hogy miért becsülik le ennyien Svájcot. A top öt ligában magasan vernek minket játékpercekben, és kisebb ország, világklasszis játékosok alkotják a keretüket, és igen, bejutottak a negyeddöntőbe Olaszország legyőzésével. Skóciát sokkal jobban előtérbe helyezték mint nehéz ellenfél, pedig Svájc mind technikailag, mind taktikailag nagyon magas szintet képvisel.
Adtunk egy félidő előnyt nekik, de a másodikban már abszolút pariban voltunk. Hogy a legvégén egy egyéni hibából kaptunk egy gólt, bármely csapatnál megtörténhet. Mi akkorra már kinyíltunk, mentünk a döntetlenért, de az egy félidő előnyt már nem tudtuk visszahozni. Ha egy kicsit jobb napot fogunk ki, simán meglehetett volna a második játékrészben az egyenlítés. A szurkolóknak talán az fájhatott, hogy az első félidőben nagyon sokan gyenge teljesítményt nyújtottak, mintha óriási verseny lett volna azért, hogy kit cseréljen le a kapitány. Lehetséges, hogy nem mindenkinek volt olyan a teljesítménye, ami elvárható volt, de a második félidőben rendeztük a sorokat. Ez, amit láttunk, benne van a futballban bármikor.
Marco Rossi azt mondta, egyetlen pillanatát sem élvezte az Európa-bajnokságnak. Ennek szerinted mi lehetett az oka?
Az első mérkőzés sajnos megalapozta a hangulatot, ráadásul egy edzőnek sokkal stresszesebb megélni egy mérkőzést, hiszen nincs ott a pályán, nem tud a játékosok helyett futballozni. Nem sikerült az eredményt tekintve az első mérkőzés, ezért úgy kellett készülni a németek elleni találkozóra, hogy azon mindenképpen eredményesebbek legyünk. Sajnos, az sem sikerült, és addigra már eltelt másfél hét a két hétből, az a két meccs pedig alapvetően meghatározhatta a kapitány hangulatát.
A skót meccsen aztán visszahoztunk valamit, azon már a régi önmagunkat idéztük, uralni tudtuk a mérkőzést, nem volt nagyon nagy helyzete a skót csapatnak. A végén annak a tükrében is nyerni tudtunk, hogy Varga Barni megsérült, és nem tudtuk, mi lesz vele. Ennek a meccsnek a vége elég pozitív volt, de aztán, sajnos, ez a győzelem sem ért továbbjutást. Pedig ha Georgia és Portugália játszik tíz mérkőzést, kilencszer biztosan a portugálok nyernek, de legalábbis nem kapnak ki.
A felmérések szerint a szurkolók több mint négyötöde továbbra is Marco Rossit szeretné kapitánynak, te el tudod képzelni, hogy ne ő legyen a Mister?
Én bízom benne, hogy nem fog elmenni, és továbbra is itt lesz velünk. Most volt egy kissé nehezebb időszak, a felkészülési időszakban például kikaptunk Írországtól, de ez benne van a futballban. Rosszabb szájízt hagyhat a kapitányban, hogy nem sikerült a bravúr, a továbbjutás, de ezektől függetlenül én nem tudom nélküle elképzelni a válogatottat.
Sajtóhírek szerint Marco Rossi úgy búcsúzott el a csapattól, hogy „nem biztos, hogy szeptemberből közösen folytatjuk”. Hogy élted meg ezt?
Én nem tudok ilyenről.
Az ország szinte két részre szakadt, sokan a kajak-kenusok, vívók, úszók Eb-aranyait állítják szembe a labdarúgók teljesítményével, míg a másik fél továbbra is odavan az egészért, amit látott, és köszönik Csoboth Kevinnek a skótok elleni győzelmi mámort. Te mit mondanál szemtől szembe az egyik, és mit a másik oldal képviselőinek?
Nem szeretnék ezzel kapcsolatban véleményt nyilvánítani. Én a történtek pozitív részét ragadnám meg. Mi azt érzékeljük, hogy iszonyatosan nagy támogatottság áll a válogatott mögött, egy egész országot megmozgatott az Európa-bajnokság. A szurkolók fantasztikus hangulatot varázsoltak, gyakorlatilag hazai pályán játszottunk mindhárom meccsen. Aki ismerősöm kint volt Stuttgartban, mindenki köszönte, amiért életre szóló élményt szereztünk nekik – akár továbbjutottunk, akár nem. Az emberek döntő többsége azért pozitívan áll hozzánk, és én bízom abban, hogy ez a továbbiakban is így lesz.
Hogy éltétek meg a főhadiszálláson az utolsó három napot, amikor már „csak” szurkolni kellett? Az olaszok utolsó perces gólját, az angol és a portugál csapat elmaradt győzelmét hogyan fogadtátok?
Ha az olaszok nem egyenlítenek Horvátország ellen, akkor gyakorlatilag már akkor csomagolhattunk volna. Óriási gólt rúgott a végén Zaccagni, iszonyatosan örültünk. Aztán az egész csapat együtt nézte végig az Anglia-Szlovénia mérkőzést, amely óriási csalódást keltő 90 percet hozott, az idősebb játékosok már a 60. perc környékén mondták, hogy ezen a meccsen az angolok nem fognak gólt rúgni, annyira súlytalan támadásokat vezettek. Mi a törökökben nem bíztunk, nem gondoltuk, hogy nyerni fognak Csehország ellen, és el nem tudtam volna képzelni, hogy végül a portugál meccs fogja a vesztünket okozni. Eszméletlenül csalódottak voltunk, de szerintem a pályán rosszabb lett volna kiesni.
Milyen volt a hazaút?
Egy hónapig együtt voltunk, csalódott és fáradt volt mindenki, nem volt a legfelemelőbb érzés. Már sokszor hangsúlyoztuk, hogy nagyon jó csapategységet alkotunk, ez pedig csak akkor megvalósítható, ha jóban-rosszban kitartunk egymás mellett. Nem volt azért temetői hangulat. Természetesen beszélgettünk arról, hogy mit lehetett volna másképp, bízunk benne, hogy a szeptemberben kezdődő Nemzetek Ligájának pozitív kimenetele lesz majd.
Kell-e szerinted változtatni a Nemzetek Ligája-rajt előtt a kereten, a taktikán, bármin a válogatottban, vagy elég egy finomhangolás?
Nem gondolnám, hogy változtatásra lesz szükség, igazából más meccsek kimenetelétől függött a sorsunk. Nézzük meg, Lengyelország két meccs után búcsúzott a csoportjából, pedig világsztárok alkotják a keretet. Megeshet egy ilyen szereplés bármelyik válogatottal. Én idős vagyok már, emlékszem jó pár világversenyre, amikor a franciák rúgott gól nélkül mentek haza címvédőként. Előfordulhat, hogy nem úgy sikerül az egész. Nagyon jól felépített koncepció van a válogatottnál, jó taktikával, jó játékosok alkotják a válogatottat. Ilyen a futball, nem tud mindig mind a két csapat nyerni, amelyik pályára lép.
A teljes beszélgetést az NB1.hu-n találod meg.
