Holnap Hollandia ellen lép pályára a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában. A vendégeket irányító Ronald Koeman testvére és egyben másodedzője, Erwin Koeman adott exkluzív interjút a Sportalnak, ahol többek között beszélt magyarországi emlékeiről – 2008 és 2010 között volt itt szövetségi kapitány - , az esélyekről és a mérkőzésről:
Szép emlékekei vannak Magyarországról?
Természetesen! Ha Magyarországról beszélek, valóban kedves emlékek jutnak eszembe. S nemcsak a futballra és a munkámra gondolok, hanem arra is, hogy sok jó emberrel hozott össze a sors. Azt persze mindenki tudja, hogy Magyarországon nem a mindenkori szövetségi kapitányának van a legkönnyebb dolga, de így is nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy jól elboldogultam, élveztem a válogatott élén töltött időt. Azt viszont soha nem felejtem el, hogy a svédek elleni világbajnoki selejtező hosszabbításának legvégén, egy egyes állásnál rendkívül balszerencsés gólt kaptunk. Miután Zlatan Ibrahimovicról a kapunkba pattant a labda, nagyon elkeseredtem… Mindamellett úgy vélem, mindent összevetve jó munkát végeztünk – annak ellenére is, hogy az idő tájt nehezebb helyzetben volt a magyar labdarúgás.
Milyen érzés lesz péntek este a Puskás Arénában a vendégcsapat kispadján ülni?
Előre nem tudhatom, pontosan milyen lesz, de az biztos, hogy különleges mérkőzés vár rám.
Még a mieink is azt mondják, hogy Hollandia a favorit. Ön merne jóslatokba bocsátkozni?
Én csak annyit jegyeznék meg, hogy a magyaroknak is szükségük van a pontokra – de nekünk is.
A Liverpool holland triója, Virgil van Dijk, Ryan Gravenberch és Cody Gakpo nagyon jól ismeri Szoboszlai Dominikot.
Virgilék csakugyan jól ismerik őt, de ez fordítva is igaz, Dominik is mindent tud róluk. Jóllehet innen nézve mi előnyben vagyunk, mert nekünk három Liverpool-játékosunk van, a magyaroknak csupán egy… Komolyra fordítva: a válogatott labdarúgók manapság már jól ismerik a másikat, mert vagy egy csapatban, vagy egymás ellen játszanak. Régebben még lehettek titkok, ma már nincsenek.
Ha egyvalamit mutathatna meg a csapatnak Budapesten, mi lenne az?
A Lánchíd! Az én szememben az Budapest, egyben Magyarország egyik szimbóluma. Csodálatos érzés átsétálni a Duna egyik partjáról a másikra, azt gondolom, hogy a híd nem csak Pestet és Budát, az embereket is összeköti. Márpedig ez nagyon fontos! Imádtam, amikor esténként azt láttam, hogy kigyúlnak a Lánchíd fényei! Ha én nem is jutok most el oda, a barátaimnak szólok, hogy feltétlenül nézzék meg… Tényleg jó kicsit visszaemlékezni, nagyszerű időszakot töltöttem Magyarországon, sok jó embert ismertem meg – hálás vagyok ezért a sorsnak.
A teljes interjú elérhető a linkre kattintva ITT!
