Az vitán felül áll, hogy minden egyes kupadöntő fontos, de ennek az okai a résztvevő csapatok esetében sokszor teljesen máshol keresendőek. Pontosan ez volt a helyzet a vasárnap délutáni Ligakupa finálénál is, ahol a Manchester City az első trófeáját készült elhódítani Pep Guardiola irányítása alatt, míg a bajnokságban nagyon gyengén teljesítő Arsenal ezzel a kupával tudta volna kozmetikázni az idei nem túl szép eredménysort.
Bár a Manchester City a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is nagyszerűen teljesít, a Wigan elleni FA kupa kiesés is jelzi, hogy azért Pep Guardiola csapatán is lehet fogást találni. Az a meccs talán a játékosok önbizalmának sem tett jót, ráadásul Fabian Delph kiállítása miatt Guardiolának döntenie kellett, hogy a balhátvéd posztján a fiatal Zinchenkónak, vagy Danilónak szavaz bizalmat. A katalán mester végül az utóbbi mellett döntött. Ráadásul Sterling sem épült fel időben a meccsre, így a támadósorban is történtek változások. Kevin De Bruyne ezúttal papíron a pálya jobb oldalán szerepelt, de legtöbbször így is a pálya közepe felé mozgott, míg a középpályára Gündögan került be David Silva és Fernandinho mellé a megszokott 4-3-3-as felállásban.
Arséne Wengernek szinte hihetetlen módon nem nagyon kellett a sérülések miatt idegeskednie. Még a korábbi mérkőzéseket kihagyó Aaron Ramsey is felépült a találkozóra, és a múlt héten betegeskedő Özil is ott volt a kezdőcsapatban. Egyedül Henrikh Mhitaryan játékára nem számíthatott a francia edző, mivel ő már a Manchester United színeiben korábban pályára lépett a sorozatban. Az Arsenal az utóbbi hetekben kivétel nélkül négy védővel állt fel, de Wenger erre a meccsre ismét elővette az ősszel látott 3 védős felállást, így Mustafi és Koscielny mellé bekerült Calum Chambers is a kezdőcsapatba.
Az Arsenal alapfelállása ugyan 3-4-2-1 volt, de ez labda nélkül 5-4-1-re módosult. Wenger csapata az első félidőben kifejezetten megnehezítette a Manchester City dolgát, akik így akcióból nem is tudtak túl sok komolynak tűnő helyzetet kialakítani.
Az Ágyúsok koncepciója védekezésben az volt, hogy az ellenfél védőit szabadon hagyva azt próbálják megakadályozni, hogy a City játékosai a pálya közepén tudják járatni a labdát.
A védők szabadon adogathatnak egymás között, miközben az egymáshoz közel helyezkedő középpályások közül Ramsey és Xhaka felügyeli Gündogant és Fernandinhót, míg Wilshere és Özil készen áll arra, hogy szélre kitett labda esetén a szélsővédőket támadják.
Mivel a Manchester City alapvetően 3 a 2 elleni létszámfölényben játszott a pálya közepén, így az Arsenalnak meg kellett oldania, hogy ennek ellenére az ellenfél ne tudja őket könnyedén kigurigázni. Épp ezért, ha David Silva a visszalépő Gündogan, valamint Fernandinho előtt helyezkedett, akkor a letámadó középpályásnak ügyelnie kellett arra, hogy a spanyol játékmester megjátszhatatlan legyen.
Gündogan kapja a védőtől a labdát, Ramsey pedig a passz pillanatában megkezdi a letámadást ügyelve arra, hogy David Silvát végig a fedezőárnyékában tartsa.
Amikor Silva az oldalvonal felé mozogva a félterületben próbált labdához jutni, akkor már nem az egyik középpályás feladata volt blokkolni a passzsávot, hanem a két szélső középhátvédnek kellett kilépnie a szabad emberre, mivel a három védős rendszernek köszönhetően a maradék két hátvéd továbbra is létszámfölényt élvezett Agüeróval szemben.
A labda Danilóhoz kerül, Özil pedig letámadja, miközben David Silva a félterületbe mozog. Erre a reagálva Chambers kilép a védelmi vonalból, nehogy a spanyol játékos üres kapjon labdát.
Az Arsenal a saját térfelére visszahúzódva is remekül védekezett az első félidőben. A piros-fehér mezes játékosok igyekeztek minél kisebb területet hagyni az ellenfélnek a csapatrészek között ezért felállt védelem ellen a Manchester City játékosai nem tudtak veszélyt kialakítani.
Az Arsenal ezúttal a kapujától 20 méterre védekezik, és szinte semennyi területet nem hagynak ez ellenfélnek. A középpályás és a védősor egymáshoz közel helyezkedik, Koscielny pedig még kicsit ki is lép, hogy még kisebb helyre szorítsa De Bruynét.
Mivel felállt védelem ellen nem ment a City-nek, így meg kellett próbálniuk labdaszerzés után gyors akciókat végigvinniük, ehhez pedig célszerűen minél magasabban, már a labdavesztés utáni néhány másodpercben megpróbáltak labdát szerezni, hogy aztán a rendezetlen védelem ellen tudjanak helyzetet kialakítani.
Labdavesztés után a Manchester City játékosai azonnal letámadnak. Agüero és Fernandinho két irányból támadja Granit Xhakát, akinek alig van ideje reagálni, végül pedig el is veszíti a labdát.
A Manchester City letámadása ellen az Arsenal abban látta a fegyvert, hogy sok kockázatos passz helyett egy-egy hosszabb indítással vagy előreívelt labdával próbálnak meg előre jutni, amikkel vagy Aubameyangot próbálták meg futtatni, vagy a lepattanókat összeszedve igyekeztek támadást építeni.
Érdekes módon az első félidőben mindkét csapat egy-egy kirúgás után került igazán nagy helyzetbe, azonban amíg Aubameyang elhibázta a maga ziccerét, a másik oldalán Agüero kíméletlenül kihasználta a borzalmasan helyezkedő Mustafi hibáját.
Claudio Bravo kirúgásánál az Arsenal játékosai igyekeznek blokkolni a legközelebbi passzopciókat, miközben a pályán szinte mindenhol 1 az 1 elleni szituációk alakulnak ki. A Manchester City a szezon során már többször is kihasználta, hogy kirúgásnál nincs les, és a támadók magas helyezkedésével próbáltak területet nyitni az ellenfél középpályás és védősora között. Ezúttal viszont egyetlen pontos ívelés elég volt a sikerhez. Mustafi amatőr helyezkedését Agüero kihasználta, és egy okos, de még abszolút szabályos kitámasztás után egészen a kapuig gyalogolt
Amíg az első félidőben úgy tűnt, hogy a Manchester City játékosaiban nincs meg a kellő önbizalom, a szünet után az előny birtokában jóval magasabb fokozatra kapcsoltak Pep Guardiola tanítványai, az Arsenal pedig egyre mélyebben volt kénytelen védekezni, ami a hatékony ellentámadások lehetőségét is csökkentette.
Végül egy szöglet után Kompany megszerezte a City második gólját, fél órával a meccs vége előtt pedig David Silva mindent eldöntött, még mielőtt Arséne Wenger aktívan bele tudott volna nyúlni a meccsbe.
A szünet után az Arsenal játékosai nagyon látványosan nem tudták kihozni a labdát, ami szinte minden egyes alkalommal visszakerült David Ospinához. A kolumbiai kapus végül több passzkísérlettel zárta a meccset, mint az Arsenal két játékmestere, Jack Wilshere és Mesut Özil.
A labda visszakerül Ospinához, akit David Silva próbál meg zavarni, miközben zárja a passzfolyosót Chambers elől, Agüero és Sané pedig a másik két belső védőre ügyel.
Bellerin kapja a labdát a pálya szélén, Danilo pedig azonnal megtámadja, Sané pedig zárja a passzsávot Chambers elől. A spanyol védőnek így ismét nincs más választása, mint egészen a kapushoz visszajuttatni a labdát.
Mire Arséne Wenger meghúzta a második cseréjét (az első félidőben a sérült Monrealt Kolasinac váltotta), addigra a meccs lényegében lefutott, és Welbeck, majd később Iwobi beállítása, valamint a négy védőre való átállás sem segített az Ágyúsokon. Pedig Fernandinho sérülése miatt a Manchester City a második félidő nagy részére elveszítette egyetlen valódi védekező középpályását.
A Manchester City idei meccseit elnézve egyértelmű, hogy Guardiola csapata közel sem nyújtotta tudásának maximumát, azonban az Arsenal ellen most ez is bőven elég volt. Arséne Wenger alapvetően jó stratégiát választott a meccsre, de a csapatára évek óta jellemző brutális védelmi kihagyás után már esélyük sem volt visszajönni a mérkőzésbe.
Pep Guardiola így magasba emelhette első trófeáját a Manchester City edzőjeként, és mivel a bajnoki címet is szinte már lehetetlen elbukniuk, a manchesteri kékeknek innentől már leginkább a Bajnokok Ligájára kell figyelniük.
Getty Images