Mivel tudta a Puskás Akadémia ismételten megfogni a Ferencvárost?

Az első veszélyforrás a harmadik percben alakult ki, amikor Henry Wingo vitte fel a labdát, amivel kiprovokálta, hogy kilépjen rá valamelyik felcsúti játékos. Közben az oldalvonal mellett Eldar Civic magasan helyezkedett, így Komáromi György döntési helyzetbe került: kilép Wingóra vagy visszafut Civiccsel. A fiatal szélső végül egy köztes megoldást választott, igyekezett a passzsávban helyezkedni, de ezt egy háromszög játékkal könnyedén kigurigázta a Ferencváros, aminek következményeként Quentin Maceirasnak kellett volna két emberen védekeznie, ami nem volt kivitelezhető, így Marquinhos besétálhatott a tizenhatoson belülre.

Két perccel később kísértetiesen hasonló helyzet alakult ki. Az egyébként kiválóan futballozó Komáromi ismét rosszul helyezkedett, így egy újabb háromszög segítségével eljutott Civichez a labda, majd Kristoffer Zachariassen léphetett a büntető területen belülre és tálalhatott Varga elé pontatlanul.

A találkozó első tíz percében, mintha nem lett volna pályán a PAFC védelmének jobb oldala, ami az FTC otthonában kifejezetten nagy luxus, akár többgólos hátrányba is kerülhetett volna ezen hibákból kifolyólag, de végül megúszta kapott gól nélkül. Azonban a változtatás hiányában a későbbiekben is fennállt ez a veszélyforrás, csak a zöld-fehérek rosszul sáfárkodtak a hibákból keletkezett helyzetekkel. Ugyanakkor szembetűnő, hogy Dejan Sztankovics csapatának bal oldali játéka – ami jóval veszélyesebb, mint a másik szél – mégis ilyen felkészületlenül érte a vendégeket, ráadásul mérkőzés közben sem változtattak, esetlegesen Komáromi visszább húzásával, emberorientáltabb védekezéssel.

Az első tíz percet követően – ami egyértelműen a Fradié volt – kiegyenlítetté vált a rangadó. Természetesen a hazaiak birtokolták többet a labdát, de ez abszolút nem volt a PAFC ellenére, mivel így lehetőség nyílt átmenetből játszani. És ez az az elem, amiben a Puskás képes folyamatosan a többi élvonalbeli csapatnál jobban teljesíteni a Ferencváros ellen.

Gyakorta jellemző a magukat mélyen beásó ellenfelekre, hogy kontrázni is csak két-három játékossal próbálnak meg, ami általánosságban édeskevés a liga legjobb erőkből álló védelmével szemben. Ugyanakkor Hornyák Zsolt csapata bátran, minimum négy, de gyakran öt emberrel indított kontratámadásokat.

A 30. percben Botka Endre egy taktikai szabálytalansággal állította meg a már sokadig felcsúti kontrát. A rögzített helyzetben jól látszik, hogy a Ferencváros korántsem bír létszámfölénnyel, sőt mivel Colley-ra ketten is kiléptek, emiatt egy támadó szabadon is maradt, akire a vendégek kijátszhatták volna a támadást. Ennek elkerülése miatt volt kulcsfontosságú Botka sárga lapot érő faultja.

Jakub Plsek volt az egyik olyan játékosa Hornyáknak, akivel létszámfölényt próbált teremteni. A védekezésben (és a labdakihozatalok első fázisában) hatosként funkcionáló játékos mind a kontráknál, mind a fenti ábrán látható szituációkban messze elhagyta védekezőbb szerepkörét és rendszerint csatlakozott a támadásokhoz Colley mellé fellépve. Mélységi beindulásaival egyfelől zavart, másfelől létszámazonosságot, néha -fölényt tudott teremteni, aminek rendkívül fontos szerepe volt a PAFC helyzetkialakításainál.

A teljes elemzést a Büntető oldalán olvashatod.

Forrás: bunteto.com