2008. november elsején Dunaszerdahelyen DAC-Slovan rangadót rendeztek szlovák bajnokságban, ám a nagy presztízzsel bíró összecsapás hamar katasztrófába torkollott.
Noha a pozsonyi szurkolók már a stadionhoz való vonulásuk során rongáltak, valamint a mérkőzésen is folyamatosan provokálták a kommandósokat, utóbbiak mégis az egyik hazai szektorban intézkedtek. A mérkőzés 17. percében a rohamrendőrök minden ok nélkül berohantak az egyik magyarországi és csallóközi szurkolókkal teli szektort, és ütötték, akit csak értek.
A legrosszabbul az akkor 18 éves Lengyel Krisztián járt, akit újra kellett éleszteni, majd helikopterrel szállították kórházba. A fiatal szimpatizáns maradandó károsodásokat szenvedett.
Egyes források 50 sérültről számoltak be, de más portálok azt állították, a számuk a 60-at is elérte. Arra a mind a mai napig nincs hivatalos magyarázat, hogy miért támadtak rá a sárga-kék drukkerekre a hatóságok.
Ha mindez nem lett volna elég, a rendőrterrort követően tovább folytatódott a Dunaszerdahely vesszőfutása. A klub több hazai zárt kapus mérkőzést kapott büntetésül, mondván, kétszer annyi jegyet adtak el, mint amennyi a stadion befogadóképessége. Igaz, a lelátó nagy része állóhely volt, ezért fordulhatott elő a fent említett helyzet. A hivatalos adatok szerint 6100-an tekintették meg a találkozót, ellenben arról szintén olvasni, hogy 15 ezren zsúfolódtak össze a lelátókon.
Dunaszerdahely korábbi polgármestere ugyanakkor tudni véli, mi állhatott a rendőri túlkapás hátterében. Pázmány Péter szerint a támadással jelezni szerettek volna a szlovákok a felvidéki magyarság felé.
„Ez egy figyelmeztetés volt a szlovákiai magyarok részére, hogy ne hordjuk a stadionokba a piros-fehér-zöld zászlót, hogy ne zúgjon a Ria-Ria-Hungária. Ez nem a focinak szól, hanem az itteni magyarságnak”
– nyilatkozta tíz évvel a történtek után.
Forrás: ma7.sk, ma7.sk, ÚjSzó, Index,Sportolunk.sk
