Kétségtelen, hogy az egyik legemlékezetesebb zöld-fehér bajnoki cím az volt, amikor 1995-ben Akasztón ért véget a szezon a Ferencváros számára. No, nem azért, mert az akkor még létező Stadler 20 ezer néző előtt döntetlen játszott Novák Dezső együttesével, hanem a végjáték miatt.
Négy perccel a vége előtt Márton Sándor játékvezető a sípjába fújt és ekkor a többség azt hitte, hogy vége a mérkőzésnek. A fővárosi drukkerek ekkor a pályára rohantak, hogy megünnepeljék, a már hetekkel korábban megszerzett bajnoki címet. Ahogy az akkoriban szokás volt, lényegében gatyára vetkőztették a kedvenceiket. Márton játékvezető azonban ennél vonalasabb volt: jelezte, hogy a meccsnek még nincs vége és felszólította a rendezőket, hogy tegyék labdarúgásra alkalmassá a játékteret. Erre azt a választ kapta, hogy ez lehetetlen lesz, mivel az egyik kapuról már letépték a hálót, a Ferencváros labdarúgóin pedig már nincs felszerelés.
Márton sporit egyik sem különösebben hatotta meg és 27 perc várakozás után újraindította a játékot. A Stadler mezt váltott és egy garnitúra fehér dresszt átadott a zöld-fehéreknek, akik így a bajnokság utolsó négy percét nem a saját mezükben teljesítették.
Csak érdekességként: a történelem 2002-ben ismételte önmagát, igaz akkor a Magyar Kupa-döntőnek lett furcsán vége. Az Újpest és a Haladás Győrben csapott össze és a hosszabbítás végéhez közeledve Robert Wagner megszerezte a lila-fehérek második gólját. Hogy a meccsből még volt hátra az biztos, a ráadásról pedig ne is beszéljünk, ellenben a fővárosi drukkerek úgy döntöttek, hogy a meccsnek vége, beruhantak a pályára ünnepelni. Ábrahám Attila játékvezető pedig a befejezés mellett döntött.