A nagy sikerű budapesti és győri könyvbemutató után és a győri domborműavatás előtt beszélgettünk a kötet szerzőjével, Verebes József lányával, Verebes Krisztinával.
Nagyon sikeres volt a múlt heti budapesti bemutató az MTK Új Hidegkuti Nándor Stadionjában, ahol édesapád egykori barátai, edzőtársai, játékostársai is jelen voltak. Győrött a héten került sor a könyv prezentálására. Milyen volt a fogadtatás ott?
- Azt mondhatom, hogy szerencsére ugyanolyan meleg fogadtatása volt a könyvnek, mint Budapesten. Az eseményre a győri megyei könyvtárban került sor, ahova végül be sem fértek az érdeklődők, annyian eljöttek. Jelen voltak a győri aranykorszak játékosai, illetve rengeteg szurkoló is. Az eseményt Pálfálvi Gábor, a legendás Futbal-láz című egykor nagyon népszerű könyv szerzője vezette fel. Nagyon megható volt, hogy számos szurkoló elhozta magával például Koltay Gábor, Verebes, a mágus című kötetét, hogy én dedikáljam nekik.
A győri könyvbemutatóval viszont nem ér véget a megemlékezések sora a Mágusról.
- Igen, még egy jeles esemény lesz a hétvégén, ugyanis az ETO Stadionban egy dombormű felavatására is sor kerül, ahova ugyancsak meghívást kapnak az egykori győri legendák, és ekkor köszöntik Szániel Jánost is, aki az ETO egyik legendás alakja és március 15-én töltötte be 75. életévét.
A könyv számba veszi édesapád karrierjét, taglalja az egyes korszakokat, de erős benne az a szál, amely bemutatja a Mágus igazi, hétköznapi arcát. Verebes Józsefet sokan egy szókimondó, kemény, de közvetlen, barátságos, humoros emberként jellemezték.
- Igen, apura úgy emlékszem vissza mindig, hogy sokat nevettünk. Szinte mindenki első helyen említette a humorérzékét. Ő szeretett a középpontban lenni, szerette azt, ha őt is cukkolták, és ha ő is visszaadhatta ezt másoknak. Szerette, ha gyilkos humort kapott, és ha adhatott is. A pályán viszont kőkemény volt. A játékosai értették a kritikát, nem vették zokon. Mindig azt vallotta, hogy ezek a dolgok az öltözőre tartoznak, ezért sem fordulhatott elő, hogy szidta volna a játékosait a nyilvánosság előtt. A humort, a dicséretet és a kritikát nagyszerűen elegyítette, ennek is a mestere volt, a pszichés munkájának ez a része volt.
pecsma.huIlyen volt otthon is?
- Igen, ez például az én nevelésemre is hatással volt. Nagyon jó emberismerő volt. Öt perc alatt mindenkit felmért. Fizikálisan és pszichikailag is kiismert mindenkit. Emiatt lehetett olyan bátor bizonyos esetekben, hogy játékosokat teljesen máshol szerepeltetett eredeti posztjukhoz képest. Például Klausz Lászlót is, akiben felismerte az erőcsatár lehetőségét és végül is Laci emiatt neki köszönheti a karrierjét.
A család mennyire élt együtt a Mágus munkájával, a meccsekkel? Rendszeres meccsre járók voltatok?
- Nem. Nagyon kevés meccsre mentünk ki, mert féltett minket a szurkolóktól. Attól, hogy ott én kislányként olyanokat hallok, amelyek nem valók nekem. Nem szerette a káromkodást otthon, ezért nem szerette volna, ha én hallom a szitkozódásokat akár általában véve, akár vele kapcsolatban. Illetve nem szerette, ha kint vagyunk a meccseken. Nem volt babonás, de ehhez az egyhez valahogy mégis ragaszkodott. Ha a pályán nem is, azért az iskolában rendesen megkaptam a magamét, ugyanis a Ferencvárosban jártam suliba, akkor ő az MTK-nál edzősködött. El lehet képzelni miket kaptam a folyosón, de a szerencse az, hogy a felét a szitkoknak nem is értettem…
magyaridok.huA könyv ötlete már édesapád halála és betegsége előtt megfogant a gondolataidban. Mégis, miért most került megjelentetésre?
- Úgy éreztem, hogy jár neki egy összefoglaló az életművéről. Ő viszont úgy érzete, hogy még szeretne valami nagyot alkotni a magyar fociban. Erre sajnos már nem adódott lehetősége. A halála után többen megkerestek, hogy szeretnék megírni az életrajzát, én viszont úgy éreztem, hogy nekem kell megcsinálnom. Dacból is, tartoztam neki ennyivel. Én csak kaptam tőle és nem mellesleg szerettem volna tisztázni sok információt, amelyek tévesek voltak vele kapcsolatban. Ahogy a könyv előszavában fogalmaztam, szerettem volna ezt vele közösen megírni, de talán jobb is így, hogy ez a feladat végül egyedül rám maradt.
Ha egy valamit kéne megnevezni, amely mindig eszedbe jut róla kedves emlékként, mi lenne az?
- Mondok hármat: az egyik, hogy sokat utaztunk együtt autóban, sokat beszélgettünk és Whitney Houstont hallgatott, ő volt az egyik kedvenc énekese. A másik, amikor értem jött az iskolába, mindig egy tipikus szájhanggal jelzett, ha megjött, és amikor odafutottam hozzá, akkor megpörgetett a levegőben. A harmadik pedig a közös hétvégi, illetve karácsonyi ebédek. Amikor én főztem, rendre megdicsért és azt mondta: Nagy vagy!
