A német másodosztályú Fortuna Düsseldorf korosztályos csapatában védő 17 éves magyar kapus, Czakó Milán a Büntető részére adott interjúban karrierje kezdetéről, a nehezségeiről és a magyar válogatottal kapcsolatos hiányérzetéről is tájékoztatta az olvasókat.
– Egy évvel azután, hogy Düsselforba szerződtél, már a Bundesliga 2-es klub felnőtt csapatával edzettél. Tetted ezt 15 évesen.
– Úgy kezdődött a 2021-2022-es a szezon, hogy nem a saját korosztályomnál, hanem az U17-es csapatnál edzettem és játszottam. És elég jól indítottuk az idényt, öt mérkőzés, öt győzelem. Aztán odajött hozzám a kapusedzőm és megkérdezte, ráérek-e holnap, mert az első csapathoz kéne mennem edzeni. Nem értettem, mi történik körülöttem, csak mentem. Még iskolai igazolást is kaptam, hogy el tudjak menni az első csapathoz. Bementem a stadionba, azt sem tudtam, hol vagyok. Jött egy edző, segített, eligazított, adott ruhát. Bementem az öltözőbe és körülnéztem, Premier League-et, Bundesligát megjárt idős, rutinos játékosokkal ültem egy öltőzőben.
Ültem, és azon gondolkodtam, egy 15 éves gyerek vagyok, aki néhány éve még Magyarországon focizott, németül egyáltalán nem beszélt, és most itt ül a Fortuna Düsseldorf felnőtt csapatának öltözőjében.
– Hogyan érezted magad a felnőtt edzésen?
– Ahhoz képest, hogy 15 évesen, megszeppenten mentem ki, azt gondolom, jól teljesítettem. Egy héttel később ismét mennem kellett, majd egy ideig nem, mert egyrészt sok mérkőzésünk volt az U17-es csapattal, másrészt akkor a felnőtt együttes a kiesés ellen küzdött. De következő év januárjában a felkészülést már a felnőttekkel csináltam.
– Annyira meggyőzted a klub vezetőségét, hogy 2022 áprilisában profi szerződést írtál alá.
– A sportigazgató, Christian Weber az első naptól kezdve azt mondta rám: ennek a játékosnak mindenképpen maradnia kell. Megkerestek Németországból, Angliából, ahol több pénzt kereshettem volna, de ott valószínűleg nem kapnék annyi játéklehetőséget. Tudom, ha maradok, és dolgozom, akkor megkapom a lehetőséget a felnőttek között. Elismerés volt ez a szerződés, egyúttal egy ösztönzés arra, hogy még többet dolgozzak.
– Beszéljünk egy kicsit a magyar válogatottról. Két alkalommal kaptál meghívót, egyszer az U16-os, egyszer pedig az U17-es válogatott összetartásán, edzésein vettél részt.
– Ez egy fájó pont számomra. Azt kell, hogy mondjam, nem voltak korrektek velem a magyar válogatottnál. Egyszerűen nem adták meg a bizonyítási lehetőséget. Megkaptam a meghívót, részt vettem az összetartásokon – ahol mérkőzéseket nem játszott a csapat –, a teszteken jól teljesítettem, pozitív visszajelzéseket kaptam, de később arra nem már kaptam lehetőséget, hogy meccsen bizonyítsak.
És azóta sem tudom, számítanak-e rám vagy sem. A bizonytalanság rossz. Legalább tudnám annak az okát, hogy mi miért történt.
– Gondolkodsz esetleg a német válogatottságon?
– A Német Labdarúgó-szövetség nagyon szeretné, ha a német utánpótlás válogatottban játszanék. A korosztályomban nincs jó német kapus, ezért is szeretnék, ha ott védenék. Még kivárok, mert remélem, hogy keresnek a magyar szövetségtől. Csak legalább annyit tudjak, kellek vagy sem. Mert ha nem, akkor marad a német válogatott. Magyar vagyok, magyarnak tartom magam, és az a célom, hogy magyar válogatott legyek, de ha nem hívnak, nem keresnek, akkor megpróbálnám a német válogatottat. Folyamatban van a német állampolgárság megszerzése, ami nemcsak a válogatottság, hanem úgy általában az itteni életem miatt is fontos. És azt kell, hogy mondjam, nem lennék okos, ha nemet mondanék a német válogatottnak, miközben nem kellek a magyar válogatottnak.
A teljes interjú a Büntető oldalán olvasható el.
