Hírek Élő eredmények
Magyarország

Válogatott: A témazáró legalább jóra sikeredett

16:30 CET 2017. 11. 15.
Nikolics Nemanja Hungary magyar válogatott
Costa Rica legyőzésével valamelyest javított a 2017-es megítélésén a magyar labdarúgó-válogatott.

Úgy gondolom, hogy a múlt heti Luxemburg elleni fiaskó után voltak olyanok, akik nem mentek el az év utolsó hazai mérkőzésére, hiába volt meg a jegyük.

A Carpathian Brigade szurkolói csoport is távol maradt a találkozótól, amin még a megbízott kapitány, Szélesi Zoltán sem csodálkozott.

Habár a győzelemmel még nem vagyunk kint a gödörből - még az út elejét sem nagyon látjuk -, ez jó indokot adhat arra, hogy bizakodhassunk az új esztendőben. Hozzá kell tenni gyorsan, hogy az nem sokszor hangzott el a médiában, hogy a spanyolokkal szombaton mérkőztek meg, míg mi csütörtökön játszottunk Luxemburgban . Pedig így volt. Jelmondatnak jó volt az, hogy az ellenfelünk biztos vb-résztvevőként próbálta feltérképezni az európai stílust, ami nem lehet annyira ismeretlen számukra, hiszen a játékosok nagy része az öreg kontinensen rúgja a bőrt.

Az fix, hogy nem jó előjelekkel várta az összecsapást a válogatott a sok sérülés - vagy visszalépés?! - miatt, de a Szélesi-féle "leordítósdi" jó hatást tett a játékosokra. Nem tudjuk, hogy mit mondhatott a volt Újpest-játékos, de az biztos, hogy hatékony volt. Az első pillanattól lehetett érezni a pályán lévőkön, hogy van bennük elszántság. Lehet - sőt biztos -, hogy nem a legerősebb összeállításában lépett pályára a nemzeti csapatunk, de az elszántság megvolt bennük. A szurkolóknak pedig ez legalább annyira fontos, mint az eredmény. Talán nem is véletlen, hogy 19 évvel a mérkőzés előtt játszotta utolsó meccsét a Ferencvárosban Simon Tibor, az elszántság és a küzdés magyar futballban való mintapéldája.

Az első tíz percben ugyan a sérülések miatt kényszerűségből változtatnia kellett a megbízott kapitánynak az eredeti elgondolásán, de a cserék által minőségben is sikerült előrelépnünk. A védelemben igazi csemege volt Kádár és Korcsmár belső párosa, a jobb oldalon Bese a klubjában is játszott támadó szélsőhátvédet mintázta, míg Szabó inkább a védekezésre összpontosított. A paksi védőnek minden bizonnyal több feladata is lett volna előre, de inkább a biztosra ment, ezt írjuk az izgatottság számlájára. Hasonlóképpen járt Nagy Dániel is, akinek még szüksége van a nemzetközi meccsrutinra ahhoz, hogy jobb teljesítményt tudjon nyújtani.

A középpálya közepén hosszú idő után úgy nézett ki, hogy Varga József személyében remek társat kapott Nagy Ádám. A székesfehérvári játékossal jól egészítették ki egymást, valamint a Bologna futballistája újra megcsillogtatta, hogy milyen is az, amikor van területe és engedélye arra, hogy a támadásokból is kivegye a részét. Ahogy azokon a mérkőzéseken is jól látszott, amelyen hasonló, vagy gyengébb képességű csapatokkal mérte össze a tudását a válogatott, Nagy tegnap is agilisen és pontos passzokkal játszotta be a jobb oldalt.

A luxemburgi találkozóhoz képest a három támadó ezúttal is megvolt a pályán, csak más elrendezésben. A 4-3-3 helyett 4-3-2-1 volt a felállás, vagy nevezhetjük 4-5-1-nek is. A magabiztos erőcsatár, vagy célember (Priskin és Böde) mögött a szélen jól megbújt " inside forward " (amolyan szélről betörő támadó - a szerk.) pozícióban Nikolics és Ugrai. Így az ellenfél támadásai alatt jól működött a visszatámadás, valamint labdaszerzés esetén a magyar kontrákban is nagy potenciál rejlett. Ugrai a tőle megszokott lelkesedését vitte a közösbe, míg Nikolics a szemfülességét. E kettő pedig a győztes gólt eredményezte a csapatnak.

Ugyan ahogy már korábban említettem, ez nem a legerősebb, a vb-t kiharcoló costa ricai válogatott volt, de az biztos, hogy Luxemburg és Andorra együtteseinél nívósabb játékerőt képviseltek. A sorozatos sérülések miatt pedig lelkes, sikerre éhes futballisták kerültek be a csapatba, akik égtek a bizonyítási vágytól. Georges Leekens minden bizonnyal velük is számolhat majd a jövőben - akkor is, ha a jelenleg sérüléssel bajlódók felépülnek. Az még kérdéses, hogy a belga szövetségi kapitány milyen szisztémában és mentalitással fogja pályára küldeni a nemzeti 11-et, de abban biztosak lehetünk, hogy amennyiben a játékosok olyan elánnal fogják magukat belevetni a küzdelembe, mint az tegnap tették, akkor azt hiszem, hogy a magyar válogatott szurkolóinak egy szava sem lehet. Plusz, ha ehhez teljesítmény is társul, akkor talán sikerülhet újra odaérni az Európa-bajnokságra.