A hongkongi bajnokság utolsó fordulójában a listavezető Eastern AA-hez látogattatok, egyszerű volt a képlet: ha nyertek, bajnokok vagytok. Ez sikerült, 4-1-es győzelmetekkel az utolsó fordulóban szereztétek meg a bajnoki trófeát, ráadásul gólt is szereztél. Milyen érzés hongkongi bajnoknak lenni?
- Nagyon jó, hiszen pályafutásom során ez az első alkalom, hogy az adott ország első osztályú bajnokságát sikerült megnyernem. Ráadásul gólt is szereztem. Bár nem volt ennyire sima a meccs, ugyanis már az elején büntetőhöz jutottunk, de Sandro azt még kihagyta. Viszont ezt követően megrázta magát és mesterhármast ért el.
Volt nagy ünneplés a meccs után?
- Nem igazán, vagyis nem tudok róla, mert egy jó hangulatú vacsora után hazasiettem, hogy nézhessem a Honvéd meccsét és az U17-es válogatottat.
Tényleg? Ennyire követed a hazai eseményeket?
- Persze. Fiataljaink kiváló szereplése nagyon érdekel, a Honvéd összes meccsét pedig nézem, ha tudom.
Apropó Honvéd: mit szólsz Marco Rossi csapatának teljesítményéhez?
- Nagyon örülök, hogy még mindig harcban vannak a bajnoki címért és köztük, valamint a Videoton között fog eldőlni, azaz teljesen kétesélyes a bajnokság végkimenetele. Ami még örvendetes egy Honvéd érzelmű embernek, hogy a csapat és a szurkolók újra egymásra találtak, megint a mindennapok témája a hétvégi meccs, legalábbis ez jut el hozzám Magyarországról.
Térjünk vissza a Kitchee-re. A bajnoki cím automatikus ázsiai Bajnokok Ligája indulást jelent. Ez motiválhat arra, hogy itt maradj?
- Mindenképpen, de ez volt számomra az alap célkitűzés: megnyerni a bajnokságot és indulni az ázsiai BL-ben. De még begyűjthetünk egy plusz trófeát, hiszen a hétvégén a kupadöntőben is érdekeltek vagyunk. Aztán pedig a Premier League végét követően a Tottenham csapatát látjuk vendégül. Hagyomány a Kitchee-nél, hogy minden idény végén egy-egy nagy csapattal küzdenek meg: volt már itt az Arsenal, a Paris Saint-Germain vagy akár az argentin válogatott is. Összességében jól érzem itt magam, mind játékosként, mind magánemberként. Nagyon jók a körülmények, nagyon jó a keretünk, nagyon motivált a klub lés a játékosok is, azaz lehet, hogy maradok.
De mégis milyen Hongkong? Ez egy speciális terület Kínán belül. És milyen színvonalú a hongkongi bajnokság?
- Hongkong egy érdekes világ, sokkal európaibbak a viszonyok, mint Kína más részein vagy akár Indiában, ahol a legutóbb játszottam. Létezik hongkongi identitás, az itteniek megkülönböztetik magukat a kínaiaktól. A bajnokságuk pedig egy közepesen erős nyugat-európai ország bajnokságához hasonlítható. Ugyanazok az alapok, mint Indiában vagy Ausztráliában, ahol korábban játszottam: óriási a küzdelem, nagyon erős a versenyszellem, és nagy az iram is.
Ha a magyar bajnokságot vesszük, hol végezhettetek volna az NB I-ben?
- Azt gondolom, hogy ott lennénk az első háromban, azaz a bajnoki címért küzdhetnénk.
Ha követed a Honvédot és a magyar focit, akkor biztosan a válogatottal kapcsolatban is naprakész vagy. Mit gondolsz a nemzeti tizenegy vb-selejtezőbeli teljesítményéről? Mostani helyezésünk a realitás?
- Igen, Portugália és Svájc más szintet képvisel, de nincs szégyenkeznivalónk. Az Európa Bajnokságon minden összejött a szisztematikus munkának, a játékosok önbizalmának köszönhetően és nagyon jól jött ki a lépés a csapatnak. Senki se várhatta, hogy ebben a selejtező csoportban az első helyre esélyesek legyünk, a második helyet is roppant nehéz elérni, elég csak megnézni a portugálok vagy a svájciak keretét.
Régóta nem kaptál meghívást: el tudnád képzelni magad újra a válogatottban?
- Természetesen. Az, hogy külföldön, távol Európától játszom, nem lehet indok a mai világban, hogy ne kapjak meghívást, hiszen, ha én tudom figyelni innen a Honvéd meccseit, az én szereplésemet is figyelemmel lehet követni. Igazából az érthetetlen számomra, hogy meghívást sem kapok, pedig nagyon szeretném újra magamra ölteni a nemzeti tizenegy mezét. Minden nap azon is dolgozom, hogy újra bizonyíthassak, azaz egyáltalán nem tettem le a válogatottságról.
