Úgy ültem le az Anglia–Magyarország U17-es mérkőzés elé, hogy tegnap a nagyok nyertek, történjen ma bármi, így is, úgy is mi vagyunk a magyarok, ezúttal pedig még csak veszíteni valónk sincs.
Az Eb-selejtező második szakaszának második mérkőzésen nyilván nem mi voltunk az esélyesek, hanem az angolok. Ennek rendje és módja szerint, szépen fel is építették a játékukat az angolok, beosztották az energiájukat, mi pedig tulajdonképpen csak mentünk utánuk. A 27. percben már 2–0 volt, nem ide. Sebaj! A játékunkat érezni lehetett, tudták a srácok, hogy mit szeretnének, csak épp az angolok ennyivel előrébb járnak. A második félidő derekán aztán jött a harmadik angol gól is, ám már nekünk is voltak ígéretes helyzeteink, támadásaink. Mégis az angoloknak sikerült minden, nekünk semmi. Lőttek még két gólt, illetve az ötödik az öngól volt, de a lényegen ez nem változtat, 5–0-ra győzött Anglia.
Szégyenkezni, panaszkodni nincs okunk, amit lehetett, azt kihoztuk ebből a találkozóból, és amúgy is talán az fontosabb, hogy mit viszünk magunkkal inne.
Az U17-es válogatott az Eb-selejtező elitkörében Londonban az első meccsén Franciaországgal játszott még szerda este, és 2–1-es vereséget szenvedett. A csoport másik mérkőzésén Anglia akkor 5–1-re legyőzte Észak-Írországot.
Nekünk megvan a második vereségünk, az angoloknak a második győzelmük, tapasztalatnak azonban mindenképp jók ezek a meccsek.
