Kövezzenek meg érte, de szeretem az összes olyan csapat meccsét, amelyben magyar labdarúgó játszik. Igen, a legutóbbi Servette–Plzen (0–0) találkozót is megnéztem, és meg kell mondjam, a gól nélküli döntetlenhez képest igencsak színvonalas, izgalmas meccs volt, de hogy másodszor is megismétlődik majdnem ugyanaz, hát azt nemigen gondoltam.
Bolla Bendegúz a plzeni visszavágón is kezdett, sőt mi több, remekül is játszott, de ne szaladjunk ennyire előre. Bár szaladhatnánk is, ha csak a rendes játékidőbeli végeredmény nézzük, mert az megint 0–0 lett.
De gól már a 13. percben esett, méghozzá hazai részről, de les volt. Ez kellett a svájciaknak csak, felébredtek, majd helyzet követett helyzetet náluk.
Az első játékrészben volt több Bolla-helyzet is, sőt egy tizenegyes lehetőség is a Plzentől, ám ez utóbbiból nem lett semmi.
A második félidő sem hagyott alább, ami a színvonalat illeti, helyzetekből akadt bőven, gólból azonban egy sem, jöhetett a hosszabbítás.
A ráadásban a Plzen volt a jobb, egyértelműen, jóllehet, sokra nem ment vele, gól továbbra sem esett a meccsen, nem volt más hátra, jöhettek a tizenegyesek, vagyis a hirtelen halál.
Rögtön az első lövésnél hibáztak a svájciak, onnan pedig már nem volt visszaút, kiesett a Servette és Bolla, aki egyébként 80 percet kapott ezen a meccsen.
