Freiburg és Berlin után ezúttal Liverpoolba látogatott az MLSZ TV stábja. Az “Egyenesen”-sorozat legújabb részének Szoboszlai Dominik volt a főszereplője, a középpályás mellett több liverpooli csapattársa és szurkolók is megszólaltak, a válogatott csapatkapitánya pedig a nemzeti csapattal, a Premier League-gel és a nyári Európa-bajnoksággal kapcsolatos gondolatait is megosztotta.
"Nagy lökést adott ez a jó kezdés nekem. Lehet, hogy túl magasra is tettem a lécet, mert vannak olyan mérkőzések, amikor nem tudod kihozni magadból a legjobbat, nem játszol jól, és akkor már a legrosszabb játékos vagy valakik szemében, ami nem gond, mert ezzel együtt tudunk élni" - vélekedik Szoboszlai, aki elmondta, továbbra is Trent Alexander-Arnold a legjobb barátja a Liverpoolban, mellette pedig a Mohamed Szalah-val való jó kapcsolatát említette még, az angliai időjárással viszont továbbra sincs kibékülve.
"Egybefolynak a napok, nem tudod, mennyi az idő. Négy órakor azt hiszed, nyolc óra van, zuhog az eső minden második nap, be van borulva az egész város 0-24-ben. Nem ajánlom senkinek, hogy nyaralni jöjjön ide, de valamit valamiért, azért Liverpoolban nem hiszem, hogy kifogásokat kell keresni" - mondta a magyar válogatott csapatkapitánya, akit természetesen a nemzeti csapatról is faggattak.
"Teljesen más a szerepem a válogatottban, mint itt, de élvezem az otthoni időszakot. Akkor is élveztem, mikor még nem voltam csapatkapitány. Jó a közösség, tudok saját magam lenni. Nem változtattam a viselkedésemen attól függetlenül, hogy nagyobb odafigyelés kell pár emberre, mint például a Milos" - jegyezte meg Szoboszlai, aki saját bevallása szerint kevés mérkőzés előtt izgul, de a 2020-as, Izland elleni pótselejtező ilyen volt.
"Az előtte lévő hetek elég zavarosak voltak. Úgy volt, hogy nem jöhetek haza a Covid miatt, aztán végül jöhettem, de otthagytam a cipőmet Salzburgban, annyira siettem. Szabadrúgás volt a 10. percben. Kiskoromban nem szerettem annyira a sorfalban lenni, most már nem érdekel, ha fejbe rúgnak. Olyan magasra akartam ugrani, amennyire csak lehet, de így is átrúgták a fejem fölött. Mondtam magamban, ez a Gulának megvan, mert nem rúgták erősen...és bedobta... Volt már, hogy ő mentette meg a seggünket nem egyszer, nem kétszer, úgy voltam vele, akkor fordítsuk meg. Emlékszem, hogy a csapatkapitányuk csak velem volt elfoglalva, nem volt semmi helyem, nem értem labdába szinte az egész meccsen. Amikor Nego berúgta - azt se tudom, hogyan - akkor tudtam, hogy megnyerjük, de azt hittem, hogy majd a kétszer tizenöt perces hosszabbításban. Gula leba**ott a meccs után, hogy miért rúgtam be, mert csak úgy tudta volna helyrehozni, ha a tizenegyeskenél valamit megfog. Mondtam neki, hogy jobb ez így mindenkinek" - emlékezett vissza Szoboszlai.
"Minden úgy alakult, hogy el tudtam vinni egyedül, mindenki el volt foglalva a másikkal, nekem egy embert kell leráznom és akkor jó leszek. Életemben nem rúgtam laposan gólt, de ott már csak annyi erőm volt, hogy valahogy belerúgjak a labdába. Aztán bement. Utána jött a blackout nekem, mert rám feküdt mindenki. Ha még 25 másodpercig rajtam fekszenek, elájulok. Üvöltöttem, hogy szálljanak le, ők meg azt hitték, hogy örülök" - idézte fel az emlékezetes pillanatokat a győztes gól szerzője.
"A mostani Eb-kijutás, a bolgár meccs, amikor az az öngól történt, miután lefújta a bíró, akkor kijött belőlem minden. Csapatkapitány voltam, mindenki elvárta tőlünk, amit el is lehetett. Volt három meccslabdánk, az elsőt elrontottuk, vezettünk a bolgárok ellen, akik kaptak egy piros lapot, mondom, ez a forgatókönyv, megvagyunk. És akkor 14-15 percet a félidőben azzal töltöttünk, hogy Milos, légy szíves, nem kell a piros lap senkinek, ésszel legyél, ne menjél bele hülyeségbe, ne beszélj a bírónak semmit. 57. perc, piros lap. Jó, 1-1, védekezzük ki, teljesen mindegy, hogyan, csak jussunk ki. Én úgy gondolom még mindig, hogy nem volt tizenegyes, Szancsó csak megállt és nekifutott a gyerek, de megadták. Álltam a középkörben és gondolkoztam azon, hogy Montenegró ellen döntő van úgy, hogy volt még 8-10 perc. Még jobban figyeltek ránk, hárman voltak a nyakamon. Volt a helyzetem, bevillant egyből az Izland-meccs, megkaptam Kalmártól a labdát, lefutottam a gyereket, betoltam és ütemtelenül akartam ellőni, hogy a kapus reagálni se tudjon. És nyakon rúgtam... És akkor jött a szabadrúgás. Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy rárúgom, még akkor is, hogy 35-38 méterre volt, de mondom beadom, hátha valaki beleér és bemegy valahogy. Aztán azt hittem, hogy szabadrúgás kifele, mert faultot csinált valaki" - mesélte Szoboszlai. A többi pedig már történelem.
"Az előző Eb-n megmutattuk, hogy a franciákkal ikszelni tudunk, de itt azért ki fog jönni, hogy ki mennyire tud futballozni, a taktika, meg az akarat, hogy mit szeretnénk elérni. Hazai közönség előtt más volt, de szerintem amennyien csak tudnak, ott lesznek a magyarok, akár a stadionon kívül is. Úgy menni a meccsre, hogy vannak mögötted több tízezren, vagy akár százezren, akkor kicsit megnyugszol és tudod, hogy nem vagy egyedül" - tekintett előre Szoboszlai, aki nem akar terhet rakni senkire vagy elvárásokat megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy meddig kell jutnia a válogatottnak.
"Élvezzük a játékot, próbáljuk kihozni magunkból a legtöbbet, és lehet, hogy még akkor sem lesz elég, de felemelt fejjel mehetünk le a pályáról, mert mi megtettük a magunkét. Viszont, hogyha megtesszük a magunkét, akkor valami olyat tudunk elérni, ami extra lesz" - mondta, majd rátért a szövetségi kapitányra.
"Rossi nélkül nem lennénk itt, ahol vagyunk. Az elejétől kezdve őszinte volt, és jól sült el, innentől kezdve pedig övé az irányítás. Amikor én jöttem, ő meccsnapon nem evett, 15 kávét ivott, és a játékosok is stresszesek voltak. Amióta én és Schäfer Andris benn vagyunk a válogatottban, csökkent a stressz, mert meccsnaptól függetlenül lehet hülyéskedni. Megvan a koncentráció, de megvan az ideje a hülyéskedésnek is, el lehet lőni egy-két poént. Ahogy látta rajtunk, hogy hoztuk a nyugalmat, ő is kezdett megnyugodni és evett egy tányér levest. Inkább én legyek stresszes és rajtam legyen a teher, mint bárki máson. Meccsnapon például kártyázunk. Sehol nem olyan jó a közösség, mint nálunk, bárkivel beszélek, gyakorlatilag nem szeretnek a válogatotthoz menni. Kártyázunk, beszélgetünk, aztán megbeszélés, és onnantól kezdve koncentráció" - árult el némi kulisszatitkot a válogatott csapatkapitánya, akit liverpooli csapattársai is jellemeztek.
"Minőségi játékos, egyetértek az emberekkel, nagyon jó a rögzített helyzeteknél, nagyszerű a lövőereje, és ez még nem minden. Nagyon energikus a pályán, sokat fut, gyors, atletikus, jó felépítésű. Technikás, képzett, nagyon jó középpályás. Sok mindenre képes, sokféle poszton játszhat a középpályán, nagyon örülök, hogy a csapatban van. Ha valaki 22 évesen az országa csapatkapitánya, az sokat elmond a kvalitásairól, nyilvánvalóan nagyon jó játékos. A pályán kívül is jó srác, jó ember, aki mindenkinek próbál segíteni. Nyilvánvalóan az elején még új volt, ezért ezt az oldalát kevésbé láttuk, inkább mi próbáltunk neki többet segíteni, de néhány hónap után már látszott, hogy jól beszél, és tényleg nagyszerű srác, akivel jó együtt dolgozni" - jellemezte Szoboszlait Cody Gakpo.
Ibrahima Konaté kiemelte, még az RB Leipzigből ismerik egymást Szoboszlaival, akinek szerinte sikerül eddig hasonlóan teljesítenie a Premier League-ben, mint a Bundesligában.
"Szoboszlai nem kamatoztatja a vezetői képességeit még a Liverpoolban, viszont a pályán mutatott játéka és a technikai tudása révén ő az a fajta labdarúgó, aki képes eldönteni egy mérkőzést" - véli a francia hátvéd.
