.jpg?auto=webp&format=pjpg&width=3840&quality=60)
Amikor a nyár elején először hallott a pletykákról, hogy a Liverpool akarja szerződtetni, kellő nyugalommal fogadta, barátai azonban egyre többször hívták fel figyelmét a sportsajtóban erősödő értesülésekről, aztán már maga Szoboszlai Dominik is egyre türelmetlenebbül frissítette a pletykaoldalakat.
A magyar válogatott csapatkapitánya a Vörösök hivatalos honlapjának mesélt az átigazolása előtti napokról, hetekről a klub szingapúri edzőtáborában.
„Hárman vagyunk, az ügynököm, az édesapám és én – soha nem döntök egyedül, sem az ügynököm, sem édesapám. Történjen bármi, mindig hárman döntünk. Az ügynököm a WhatsApp csoportunkban írt a Liverpool érdeklődéséről, én éppen nyaraltam, mindhárman máshol voltunk, aztán csináltunk egy csoportos hívást. Nem akart semmit mondani, mielőtt bármi konkrét lett volna.Csak akkor szokott keresni, amikor szerinte már közel van a lehetőség, és szükség van a döntésemre.De persze olvastam a pletykákat, és minden nap írtam neki… >>Na, történt valami?Történt valami?<<De azt mondta: csak ne aggódj, légy türelemmel" - mondta Szoboszlai.
Július első hétvégéjén aztán minden felgyorsult, a 22 esztendős futballista hirtelen Liverpoolban találta magát.
„Minden három nap alatt történt. Voltak pletykák innen-onnan, erről a csapatról, más csapatokról. Sok pletykát hallottam arról is, hogy hova menjek, itt az ideje menni vagy még nincs?Aztán amikor először szóba került a Liverpool, azt hiszem, az egyik barátom küldött nekem egy Instagram-posztot. Azt mondtam, rendben van, de ez csak egy poszt.Aztán 10 óránként megnéztem, hogy van-e valami újdonság, és csak több és több lett. Tudod, ha ez csak egy kis pletyka – két kép után kész, vége.De nem akart lecsillapodni, és elkezdett érdekelni.Felhívtam az ügynökömet, és attól a naptól kezdve minden nap beszéltünk, mindig kérdeztem: mi történik?" - folytatta a sztorit Szoboszlai, akit arról a találkozóról is kérdeztek, amikor ellenfélként játszott az Anfielden.
„Ez az egyik legjobb stadion, ahol valaha játszottam, pedig nagyon sok helyen futballoztam már. A szurkolók hihetetlenek voltak, és a játékosok is. Őrült az a szenvedély, ami a menedzserben van, és ez tetszik. Természetesen kedves és jó személyisége van, de az az energia, ami a pálya széléről jön tőle… olyan, mintha velünk együtt játszana. Néha azt hiszem, ő is beszaladna a pályára és velünk küzdene!”
