Szegedi győzelemmel ért véget az első ízben megrendezett Országos Tizenegyesrúgó bajnokság, amelynek döntőjét a Ferencváros népligeti edzőközpontjában kezdték el és a Bozsik Arénában fejezték be a Honvéd–Kisvárda mérkőzés szünetében. A torna fővédnöke a 108-szoros válogatott Király Gábor volt.
A Népligetbe 32 játékos jutott el a selejtezőkből. A versengés mellett a torna egy jó buli is volt a résztvevők számára.
„Szórakozásnak fogtam fel ezt a versenyt, sok remek embert ismertem meg a selejtezők alatt. Egy barátommal tudtam eljönni ide a döntőre Sopronból, szóval ez egy tökéletes baráti programmal is felért.” – mesélte Török Gergő, aki a negyeddöntőig jutott el.
A verseny igazán jó hangulatban zajlott, amit az is bizonyít, hogy többen már az utolsó tizenegyes előtt is arról beszéltek, hogy a következő kiírásba is beneveznek.
„Gyanítottam, hogy a területi fordulókat sikerrel veszem, utána már nem igazán gondolkoztam azon, hogy meddig is juthatok; már most biztos, hogy jövőre is indulok” – osztotta meg jövőbeli nevezési szándékát a szintén a negyeddöntőben búcsúzó Gruszó Gergő.
Az első büntetők elvégzését megelőzően végül negyedik helyet elérő Bacsi Krisztián, kiemelte, „itt már nincsen biztos taktika, a legfontosabb a koncentráció”. A higgadt mentális jelenlét a játékvezetőknél is perdöntő lehet, tudhattuk meg Majoros Tamástól, aki részt vett az esemény lebonyolításában. „A megyei selejtezők során egyetlen büntetőt sem kellett érvénytelenítnünk” – árulta el Majoros.
Megannyi lövőtechnikával találkozhattunk, többek közt nagyon határozott és kifejezetten kis erővel meglőtt büntetőkkel. A legnagyobb izgalmakat egy tíz lövésig jutó büntetőpárbaj hozta, számos meccslabdával; sőt láthattunk egy a keresztlécről bepattanó büntetőt is. Ám akadt, akinek nem segített a kapufa. „Sajnos az az egy hibám volt, amikor a kapufát találtam el, de ez ilyen” – mondta a harmadikként végző Máté János. - „Az esemény viszont abszolút elérte a célját.” Ez valóban így történt, hiszen a pénteki forduló magas színvonalon, mégis könnyed hangulatban telt.

„Nyerni szerettem volna, de ezen a szinten már egy hiba is porba dönt mindent” – értékelt az ugyancsak a legjobb nyolcig jutó Leskó Imre. Többször is hangsúlyozta, óriási különbség van a megyei és az országos selejtezők között; itt már a kiesőknél is gyakran csak egy hajszál hiányzott a továbbjutáshoz. A szintén a negyeddöntőben kieső Potyók József inkább félig telinek, mintsem félig üresnek érzi a poharat a bajnokság után. „Pár rúgás kivételével végig ugyanazt a sarkot céloztam” - mondta a negyeddöntős játékos.
Természetesen e játéknap sem jöhetett volna létre kapusok nélkül: a hálóőri jelenlétet a Király Sportegyesület és a Király Gábor Nemzetközi Kapusiskola biztosította. „A labda előtt, illetve mögött álló játékost és kapust egyaránt komoly fizikai és mentális próbatétel elé állítja egy-egy büntető elvégzése, hárítása” - nyilatkozta a közel hatvan alkalommal vetődő Király Mátyás.
Király Gábor, az Országos Tizenegyesrúgó Bajnokság fővédnöke csakis pozitívan tud visszagondolni a mai, illetve a megyei selejtezőkre. „Olyan lövéseket és védéseket láttam, amelyek egy komoly tétmérkőzésen is megállnák a helyüket.” Az általa delegált 4 hálóőr számára kiváló fejlődési lehetőség volt ez az országos megmérettetés, ahol szebbnél-szebb lövéseket és védéseket láthatott az FTC edzőközpontjába kilátogató nézőközönség.

A kispesti döntő aztán igazán nagy harcot hozott, amelynek a végén Cseke Károly lett a második és ezzel nyert 200 ezer forintot.
„Izgultam és fejben erősebb volt az ellenfelem. A riválisom még mindig focizik, én már néhány éve abbahagytam, így benne volt a rutin, ami most sokat jelentett. A jó tizenegyespárbaj előtt el kell dönteni, hogy merre rúgja az ember és nem szabad változtatni. Sajnos én módosítottam, jobbra kezdtem, de egyet balra lőttem és nem is ment be. Az egész torna során úgy 5-10 tizenegyest hagytam ki, sajnos a döntőben is kimaradt egy.”
A végső sikert a szegedi Heredea Máté szerezte meg, aki a Bozsik Arénában hibátlanul végezte el a büntetőket.
„Az a lényeg, hogy a legelső tizenegyest kell belőni és akkor csökken a stressz és a nyomás. Nagy százlékban rúgtam jobbra a labdát az egész verseny során, csak néha kellett váltani. Általában jobbra lövöm az edzéseken. Az FK Szegedben is én lövöm a büntetőket és szerencsére ott is sikeres vagyok. Ebben a bajnokságban közel százat rúgtam és a selejtezőben hagytam ki egy párat, meg a soltvadkerti döntőben egyet. Jövőre is részt akarok venni a versenyen!”

A torna végén Király Gábor fővédnököt arra kértük, hogy ne a rúgókat, hanem a kapusokat értékelje elsőként.
„Kapusaink a rúgókhoz képest fiatalok, 17-20 év közötti srácok, nekik különösen fontos volt, hogy ilyen környezetben, versenyhelyzetben gyűjthettek tapasztalatokat. Nagy élmény volt nekik mind a népligeti selejtező, mind a döntő a Bozsik Arénában. Minden egyes büntető mentális harc, párbaj a rúgó játékos és a kapus között. A játékosok stílusa rúgónként más és más volt, ezt nem minidig érzik, érezték meg fiatal kapusaink. Néha szívesen odamentem volna, hogy elmagyarázzam, mire kellett volna jobban odafigyelni a rúgó játékosok mozgásával kapcsolatban. De ez a több száz büntető pontosan arra volt jó, hogy ebben is fejlődjenek a gyerekek, a kapus szakmai tanulságokat pedig együtt majd levonjuk, átbeszéljük. Hosszú volt a nap, a végére fejben elfáradtak a srácok, de ez sorozat mindenképpen hasznos tapasztalat volt számukra”
Király Gábort visszavonulása óta ritkán látni a pályák környékén. Elmondta, hogy nem zavarja a háttérbevonulás.
„Huszonhat évet töltöttem a profi labdarúgásban, folyamatosan a nézők, szurkolók szeme előtt, ezután jól esik most egy kicsit a háttérben dolgozni. Szombathelyen 18 évvel ezelőtt elkezdtünk egy egyesületet felépíteni. A Király Sportegyesület szépen fejlődik, mintegy 250 kissrác sportol nálunk, az MLSZ értékelése alapján elnyertük a tehetségközpont minősítést. Ahhoz, hogy megfeleljünk az elvárásoknak, jó labdarúgókat, jó embereket neveljünk, rengeteget kell tennünk a hétköznapokban. Jelenlétemmel, tapasztalataim átadásával ehhez szeretnék hozzájárulni. Jó látni a gyerekek és az edzők fejlődését, azt, hogy mindig új célokért küzdünk. Nem tagadom azt is, élvezem, hogy van szabad hétvégém, el tudok menni egy-egy meccsre. Aktív játékosként ez nem adatott meg, nem fért bele az időmbe. Amikor a tizenegyeseknél lementem a pályára a srácokkal, az jó érzésekkel töltött el, de tudom, hogy nekem már nem a gyepen van a helyem. Életem azon szakaszát lezártam, mindent megtettem, hogy ne maradjon bennem hiányérzet. És nem is maradt.”
Az I. Országos Tizenegyesrúgó Bajnokság végeztével Kövesdi Gábor, a torna szervezője is értékelte az eseményeket.
„Óriási dolog, hogy bár ez csak az első ilyen alkalom volt kétezren neveztek be a versenybe. Ráadásul nehéz volt a helyzetünk, hiszen a világjárvány miatt több alkalommal is át kellett szerveznünk az egészet. Gyorsan indult a nevezés, januárban özönlöttek a jelentkezők, de aztán a bizonytalan helyzet miatt kicsit megrekedt a lendület. Aztán összeállt minden azzal, hogy Király Gábor elvállalta a fővédnökséget, otthon adott a döntőnek a Népliget és a Bozsik Aréna. Nagy élmény volt, hogy a fináléra többszáz kilométerről is eljöttek a nevezők. Ki kell emelnem, hogy volt negyven területi szervezőnk, akik minden ellenszolgáltatás nélkül vállalták a munkát, őket csak a sport szeretete motiválta, de nagyszerű munkát végeztek. Most értékeljük a tornát, de mindenkivel úgy váltunk el, hogy hamarosan beszélünk. Nem is kérdés, hogy csináljuk tovább.”

Ne csak nézd a kedvenc csapatod, hanem fogadj is az eredményre.
