Schäfer András a válogatottról: Valami megváltozott, de magunk között dolgozunk, hogy rendbe tegyük

Nyerj az Unibeten, fogadj a meccsekre kockázat nélkül! 20 000 Ft sportfogadás bónusz + 60 ingyen pörgetés vár Rád! Regisztrálj most! (x)

Háromszor tört el ugyanaz a csontja a lábában, emiatt többször is kés alá feküdt a magyar válogatott középpályájának alapembere, Schäfer András. A 25 esztendős labdarúgót megviselte, hogy a sérülései miatt csak a rehabilitációs edzésekről hazatérve nézhette a tévén keresztül klubcsapatát, az Union Berlint a Bajnokok Ligája-főtáblán, valamint nemzeti csapattársait a Puskás Arénában. A sok megpróbáltatás ellenére erősebben tért vissza a pályára. Az NSO-nak adott interjújában a magyar válogatott Európa-bajnokságon nyújtott teljesítménye is szóba került, amelyről a középpályásnak is megvolt a maga véleménye.

Hazai pályán a BL-döntős Dortmund ellen értem a mérföldkőhöz, ám az is eszembe jut, hogy már a hetvenötödik-nyolcvanadik meccsemnél kellene tartanom, csak a sérülések megakadályoztak benne. Ezzel együtt hálás vagyok azért, hogy azután, amin átmentem, ma ismét alapember vagyok egy Bundesliga-csapatban. De hogy őszinte legyek, jobban várom, hogy a válogatottban elérjem az ötvenes számot - emelte ki Schäfer az interjú elején.

A 25 éves játékosnak háromszor is a padlóról kellett felállnia, hiszen ugyanaz a csontja tört el több alkalommal is.

"Az én esetem egyedi, hiszen háromszor tört el ugyanaz a csont a lábamban. Azóta megtudtam, hasonló problémával a sportolók tizenöt százaléka befejezni kényszerül a pályafutását, egy ilyen törés is elég ehhez, nekem három volt, mégis vissza tudtam térni - gondolkodott pozitívan a középpályás. - Ma már tudom, az első műtét sajnos nem volt sikeres, talán a kelleténél hamarabb is kezdtem újra az edzéseket, ám mára végleg túljutottam rajta."

Elmondása szerint ez az időszak a türelemre tanította meg a legjobban, de a lelki nehézségeken is át kellett mennie.

"Amikor csak a konditeremben erősíthetsz, és látod, hogy a társaid készülnek az aznap esti Real Madrid elleni BL-meccsre, vagy a negyedik, labdaérintés nélküli edzésed, vagy a vízben futás után hazaérsz és a tévében látod a magyar válogatottat a Puskás Arénában harcolni, azt nem könnyű feldolgozni. Ezt persze az átlagnéző nem látja, nem is érdekli, ezt az érzést az ismeri, aki sportolt, esetleg sportolóval él. Hogy mit tanultam? Talán azt is, hogy az élet nem mindig sportszerű, ám az biztos, hogy a kemény munka kifizetődik" - válaszolta a harmincszoros magyar válogatott.

A visszatérését külső segítséggel, egy mental coach-csal kísérte végig.

Szükségem van arra, hogy valaki szembesítsen a hibáimmal, felhívja a figyelmem arra, hogy más nézőpontból is megvizsgáljak mindent. Lehet, hogy ennek nem azonnal van érzékelhető hatása, ám hosszú távon bizonyosan jót tesz nekem.

A magyar válogatott kapcsán a csalódást keltő Eb-szereplés is szóba került az interjúban.

"Mélyebben elemezni talán most már felesleges, én lezártam magamban a történteket. Csalódás van bennem, és az lett volna akkor is, ha továbbjutunk és a tizenhat között esünk ki. Még úgy is hiányérzetem van, hogy az erőviszonyok ismeretében reálisnak tűnik a csoportban elért harmadik helyünk, sokkal inkább, mint amennyire a továbbjutás lett volna - vélekedett Schäfer. - Érezhető volt, hogy valami megváltozott, és az sem titok, hogy magunk között dolgozunk azon, hogy rendbe tegyünk mindent. Ám ennél többet biztosan nem akarok erről mondani, mert ez nem tartozik a nyilvánosságra, magunk között kell megbeszélnünk, hogyan kell folytatnunk a közös munkát. Ez sem megy hirtelen, csettintésre, és végső soron az eredmény a legfontosabb, azt kell elérnünk."