Három szurkoló, három másikat kiált ki bűnösnek, ha a csapata rosszul szerepel. Az első a játékosokat hibáztatja, a másik az edzőt, a harmadik pedig a bírót. Na de melyiknek van igaza?
Legtöbbször mindegyiknek, vagy helyesebb úgy fogalmazni, hogy részben, de ez még mindig csak a jéghegy csúcsa. A klubok, főleg kis hazánkban elkeserítő formában működnek, amiről a többségnek fogalma sincs.
Sógor, koma, jóbarát az edző/játékos/tulajdonos, meg ehhez hasonlókkal lehet dobálózni, na de mi a helyzet Kecskeméten. Minden olyan jól alakult! Hosszú szenvedés után visszaküzdötték magukat az élvonalba, ahol rögtön dobogós helyig meneteltek, tették mindezt a nemrég menesztett Szabó István irányítása alatt.
„Szétvásárolták a csapatot!”
Persze, hiszen ha valaki jól teljesít, akkor megkeresik egy jó ajánlattal és hülye lenne nem elfogadni. De a KTE problémája nem az elvesztett, hanem az érkező játékosokban, pontosabb az őket menedzselő háttérmunkásokban rejlik, akik olyanok, mint a bálnák: néha feljönnek a felszínre levegőért és megmutatják magukat, aztán visszamerülnek a mélységbe. Tudjuk, hogy ott vannak, de amíg nincsenek szem előtt, nem foglalkozunk velük és ez az igazi probléma.
Azzal, hogy Szabó István távozott, nagy valószínűséggel a KTE aláírta a halálos ítéletét, még Gera Zoltánnal is, akit vegyes fogadtatás várt Kecskeméten. Tőle várják a csodát? Hogy majd ezt a keretet, ami telis-tele van olyan játékosokkal, hogy nem is érti az ember, mit keresnek ezek az NB I-ben?
A válasz pofon egyszerű: A nagyjából 20 fős keretnek több mint a fele (kb. 12 játékos) egyetlen menedzser keze alá tartozik és a háttérben folyó igazolásokkal főleg ketten foglalkoznak.
Tóth Ákos sportigazgató és Nánási Balázs kéz a kézben járnak, amikor új érkezőről van szó és hát ez látjuk hova vezetett. A probléma nem a hozzá nem értésben, hanem a külön megegyezésekben rejlik, vagy akár úgy is fogalmazhatnánk: „Pénz beszél…” Hangsúlyozzuk, hogy tisztelet a kivételnek, mert ugyan nagyon kevés, de olyan is akad.
A KTE korábbi utánpótlásából 10 olyan játékost lehetne felsorolni, akik bőven elférnének a mostani keretben. Egyikük sincs az NB I-ben és amíg ilyen emberek intézik a csapat sorsát, nem is csoda, ha másfelé kacsintgatnak. A Kecskemétnek nem az edzővel kellett volna foglalkoznia, hanem azokkal, akik sarc ellenében foglalkoztatnak játékosokat és már az előző évben is csak Horváth Krisztofernek köszönhették, hogy nem égették meg magukat, de már ős sincs ott, a férgese viszont maradt.
Eddig senki se beszélt nyíltan a magyar klubokat érintő problémákról, senki nem meri kinyitni a száját, hogy elmondja ki vagy mi a gondok igazi okozója: „Bűnösök közt cinkos, aki néma” – és amíg ez így megy, addig senki ne remélje, hogy valaha is megváltozik a magyar klubfutball!
