Pintér Attila, a magyar válogatott egykori szövetségi kapitánya elmondta többek között, neki mindig is előrébb volt egy-egy klub, vagy a válogatott, mint egy-egy futballista, de soha senkinek nem akart rosszat.
Pintér Attila azt is elmondta, ugyan minden siker különbözik, azonban számára mindegyik ugyanolyan fontos - a bajnoki cím és a Magyar Kupa-győzelem is, minden sikerért járó díj ugyanazon a polcon van nála. Más feltételek, más körülmények, más csapatok, más elvárások voltak - mondta.
Arról, hogy ki is volt ő, ezt mondta:
Mindig önmagamat adtam, de közben igyekeztem folyamatosan fejleszteni magam. Ha nem teszem, nem lettem volna ilyen eredményes. De még egyszer mondom, ehhez kellettek a játékosok, valamint azok a klubalkalmazottak is, akik azért dolgoztak nap mint nap, hogy nekünk csak a futballra kelljen összpontosítanunk. Bárhol edzősködtem, Sopronban, Győrben vagy éppen Celldömölkön, arra törekedtem, hogy a kerethez igazítsam a játékstílust és -felfogást. Hiába akartam volna négy-négy-kettőt játszatni, ha az állomány nem volt megfelelő ahhoz. Az első pillanattól fogva az hajtott, hogy a futballistákat minél gyorsabban és jobban megismerjem, hogy mihamarabb megtaláljuk azt a rendszert, amelyben a legjobb teljesítményt képesek nyújtani. Az a bizonyos rendszer persze rugalmas volt, meghagytuk a játékosok szabadságát, nem arról volt szó, hogy csak négy-három-háromban tudtunk játszani, ha kellett, menet közben is variáltunk – de csak azok után, hogy mindent alaposan begyakoroltunk. Ha nem tesszük, abból jókora káosz lett volna.De arról is beszélt, miért szerette annyira például a Sopront:
A vezetők ott megértették, hogy a futball nem olyan, mint a kávéautomata, hogy bedobsz kétszáz forintot, és azonnal kijön a kávé. Az a Sopron, azt gondolom, sikerre volt ítélve.
A teljes interjút megtalálják: a sportal.blikk.hu oldalon!
