Bármennyire is megosztó személyiség Bognár György, épp felvirágoztatja a Paksot, amelyik tíz évvel históriája egyetlen nemzetközi kupaszereplése után ismét odavágyik. Az ős paksi ügyvezető Haraszti Zsolttal beszélgettünk a Bognár-féle játékfelfogásról, nevelésről, örömökről és gondokról, paksi ikonokról, de az is kiderül, lesz-e a klubnak valaha külföldi edzője.
– Épp tíz éve szerepelt történetében először és mindeddig utoljára az európai kupaporondon a Paks. A hangsúly a mindeddigen van? Azaz idén odaérhet a dobogóra?
– Szeretnénk odaérni. Azután, hogy tíz éve eljutottunk a nemzetközi színpadra, néhány évre gazdaságilag megroppant a klub. Nem azért, mert kijutottunk, hanem mert elment a főszponzor, és jóval alacsonyabb lett a költségvetés. Nehéz időszak volt, egyebek mellett úgy sikerült életben tartanunk a lángot, hogy megfogadtuk, egyszer még újra fellépünk az európai porondon.
– Az elmúlt szezon végén sem maradtak el sokkal a bravúrtól.
– Valóban megvolt az esélyünk. Idén is jó a keretünk, a szereplésünk is rendben van, joggal reménykedhetünk.
– A dobogó mintegy igazolása lenne annak, hogy lehet csupa magyar játékossal is eredményesnek lenni?
– Abszolút. Egy időben fájt, hogy sokan viszont épp úgy példálóztak a Pakssal, szép-szép, hogy csak magyar játékost foglalkoztat, de lám, nem lehet velük odaférni a dobogóra.
Pedig nem azért nem kerültünk azután oda, mert csak magyar futballista szerepelt a klubban, hanem mert ki kellett árusítani a keretet. Idő kellett ahhoz, hogy felépítsünk egy újabb minőségi állományt, a mai alkalmas is arra, hogy az élbolyban végezzen.
Nehezítő körülmény persze, hogy a 12 csapatos élvonalban hét-nyolc csapat rendre az életéért küzd, ami ugye a bentmaradás, mégis, azt próbáljuk bizonyítani, a kíméletlen harc ellenére is lehet építkezni.
– Hogy született meg egyébként anno az elhatározás, hogy Pakson nem lesz helye légiósnak? Kinek volt az ötlete?
– Amikor másfél évtizede felkerültünk az NB I-be, egyértelműen látszott, hogy a miénk lesz a legkisebb költségvetés. Akkor úgy döntöttünk, azok kapják meg az első osztályban az esélyt, akik kivívták a feljutást. Egy-két játékost igazoltunk csak, mégis bentmaradtunk. Kiderült, így is meg lehet kapaszkodni, ezért aztán az azt követő években is ragaszkodtunk az elképzeléseinkhez. Jöttek azután is új játékosok, de rendre magyarok, beleértve természetesen a határon túliakat is.
– No de akkor az ön döntése volt?
– Közös. Nem tudhattuk, mi vár ránk az NB I-ben, az első év lutri a feljutó csapatnak, kiderült azonban, életképes a modell.
– Előfordult, hogy kis híján elgyengültek?
– Nem. A Paks építkezése különlegesnek számít itthon, egy komoly brandet alkottunk meg azzal, hogy csak magyar, mindamellett pedig sok saját nevelésű futballista szerepel nálunk; majdnem 20 saját nevelésű játékosunk mutatkozott már be az élvonalban. Aki hozzánk igazol, általában megemlíti, szimpatikus neki, hogy csak magyar közé kerül, de az ellenfelek is tisztelik a koncepciónkat. Mindig van persze nehezebb időszak. Kisebb-nagyobb kilengés, amikor két-három vereség is visszavet. Az NB I-et a maratonhoz szoktam hasonlítani. Lehetnek jó résztávjaid, de minden a végén dől el.
Amikor kint voltam Dunaszerdahelyen Hahn Jánosról és Szendrei Ákosról tárgyalni, egy helyi magyar – miután megtudta, ki vagyok – lelkesen magyarázta, hogy a Paks meccseit mindig megnézi a televízióban, mert csak magyarok lépnek pályára, illetve kiváló focit játszik a csapat. Büszkék lehetünk erre.
– De akkor sem gondolkodtak koncepcióváltásban, amikor nem is olyan rég meglegyintette a klubot a kiesés szele?
– Nem, mert tudtuk, mi az oka. A gazdasági hátterünk mindig is az egyik legszerényebb volt az NB I-ben. Nálunk többségében vagy saját nevelésű játékosok futballoznak, vagy olyan labdarúgók, akik perifériára szorultak a jobb csapatokban. Amikor El-szereplők lettünk, kétségkívül kiváló kerettel dolgozhattunk, abból lett aztán egy újratervezés, de mi tudtuk, nem megy egyik napról a másikra az új együttes felépítése. Volt időszak, amikor sokakat el kellett engednünk, Böde Danit, Fiola Attilát, Heffler Tibit, a fiamat (ifj. Haraszti Zsolt – a szerk.), a válogatottba vagy annak közelébe jutó labdarúgókat.
A teljes cikk elolvasható a bunteto. com oldalon, ide kattintva!
Ne csak nézd a kedvenc csapatod, hanem fogadj is az eredményre.
