A vezetőedzőként kétszeres magyar bajnok és egyszeres Magyar Kupa-győztes Csank János a heol.hu-nak nyilatkozott a magyar válogatott közelmúltbeli teljesítményéről.
Az Európa-bajnokságon tulajdonképpen hasonló szereplést várt a mieinktől, mint ahogyan végül a németországi kontinensviadal alakult.
„Kicsit tartottam a Svájc elleni mérkőzéstől, mert túl nagynak éreztem a csapattal szemben támasztott elvárásokat. Aztán nagyjából az lett, amit vártam. Hogy mi történt a válogatottunk tizennégy meccses veretlenség után? Egyszerűen annyi, hogy a vágyak elszálltak a valóságtól. Nem volt annyi a csapatban, mint elvártak tőle a szurkolók. Nekik semmi sem lehetetlen, őket nem érdeklik a realitások. Több volt a 14 meccsben a szerencsefaktor, mint a nagy foci. A szerencse pedig éppen a focipályán a legforgandóbb. Attól is függ, ki, mikor, milyen napot fogott ki, hogy a labda bemegy vagy nem.”
Csank ezután kitért arra is, hogy mi lehetett az oka annak, hogy nem jutott tovább a válogatott.
„Voltak előjelek, amikor gondolkodni kellett volna. Ilyen volt például az írek elleni meccs, amikor egy rendkívül gyenge csapattól kikaptunk. Azt hittem, utána helyrebillennek a játékosaink, de a svájciak ellen ott folytattuk, ahol az ír kudarcnál abbahagytuk. Hogy lehet az, hogy az első gól megfogta a focistáinkat és valósággal pánikba estek? Hiszen végig benne kell lenni a meccsben, mert az utolsó percben is egyenlíthetsz. Döbbenettel figyeltem a további mérkőzéseinket is, hogy gyakran több védő mozgott a tizenhatoson belül, mégis voltak őrizetlen csatárok. Miből ered ez a rengeteg helyezkedési hiba?”
A volt szövetségi kapitány 1996 áprilisa és 1998 márciusa között irányította a magyar válogatottat, amely ez idő alatt 19 mérkőzést játszott. Az 1998-as világbajnokság selejtezőcsoportjában - többek között Finnországot és Svájcot maga mögé utasítva -második, pótselejtezőt érő helyen végzett Magyarország, ám később az oda-visszavágós párharcban Jugoszlávia kiütötte hazánkat, méghozzá 12-1-es összesítéssel.
