Két kölcsön után végleg eladta Bolla Bendegúzt a nyáron a Premier League-ben tartózkodó Wolverhampton Wanderers FC. Az elmúlt három szezont Svájcban töltötte, innen sikerült beverekednie magát Marco Rossi keretébe. A magyar válogatottal kiutazott a németországi Európa-bajnokságra is, így az Index-nek adott interjújában őszintén tudott mesélni a kint történtekről, valamint klubváltása és addikciója is szóba került.
Bolla Bendegúz Magyarországon a Főnix-Goldnál, az MTK Budapestnél és Fehérváron is nevelkedett, azonban nem csak az említett csapatoknál sajátította el szívósságát. Elmondása szerint édesapjának is nagy szerepe volt ebben.
„Édesapám belém nevelte, hogy mindig lehet többet és keményebben dolgozni. Azt gondolom, pusztán a tehetségemből nem juthattam volna el idáig, és ahhoz, hogy a maximumot ki tudjam hozni magamból meccsről meccsre, minden ilyen apróságra szükség is van” - vélekedett az interjúban a 24 esztendős védő.
Édesapja azonban nem csak pályafutása ezen részében segített neki. Bolla a nyáron váltott csapatot, az angol Wolverhampton Wanderers FC-től az osztrák Rapid Wienhez szerződött. A nyári klubváltással kapcsolatban a családja mellett a menedzsere, Esterházy Mátyás, valamint nevelőedzője, Szoboszlai Zsolt – válogatottbeli csapattársa, a Liverpoolban futballozó Szoboszlai Dominik édesapja – véleményét kérte ki: „Pozitívum, hogy viszonylag közel vagyok Magyarországhoz, de ennek leginkább a családom és a barátnőm örült. Az utolsó szót én mondtam ki. Eddig úgy látszik, tényleg jó döntés volt. Nyilván most ez a kettő plusz egy éves szerződés, amit aláírtam, az olyan, hogy szeretnék kiteljesedni, szeretnék minél többet fejlődni, de azért az a célom hosszú távon, hogy esetleg majd innen egy még komolyabb szintre is elérjek. Ám ez csak akkor lehetséges, ha a Rapidban hosszú távon is kimagasló teljesítményt nyújtok, és jelenleg csakis erre koncentrálok. Azt gondolom, hogy minden lehetőség, minden feltétel adott itt, hogy sikeres szezonokat töltsek el Bécsben és fejlődni tudjak.”
A 16-szoros magyar válogatott optimistán tekint már a mostani szezonra is.
"Hiszünk abban, hogy a Sturm tavalyi bajnoki címe nem egyszeri és megismételhetetlen bravúr volt a Salzburggal szemben. Ugyan a szezon elején vagyunk, de ha bárki kérdez, határozottan merem állítani, képesek lehetünk mi is ugyanerre. A klubvezetés rendkívül ambiciózus, Robert Klauss személyében pedig van egy taktikailag remekül képzett, mégis fiatalos, a játékosok nyelvén jól értő edzőnk. Úgy erősítették meg az előző szezonban negyedik helyen záró keretet, hogy reális célkitűzés legyen az aranyért való harc a bajnokságban és a kupasiker. Ezek az ambíciók tetszettek meg nekem is. Jó csapatunk van kiváló közönséggel, így szerintem rendben" - vélekedett a 2013 és 2023 között az össze bajnoki címe bezsebelő Red Bull Salzburgról.
Habár a Wolves három szezonon keresztül birtokolta játékjogát, egyszer sem lépett pályára tétmeccsen a Farkasok mezében. Először 2021 nyarán került a svájci Grasshoppers csapatához, amelynél két szezont is eltöltött. A 2023/24-es idényben visszatért Svájcba, azonban a Servette mezét húzta magára. Klubcsapatával kupagyőzelmet ünnepelhettek az idény végén. Nincs benne csalódottság, hogy nem léphetett pályára a Premier League-ben, de nem engedte el azon álmát, hogy az öt topbajnokság egyikébe igazoljon és letegye a névjegyét.
A Servettenél nem volt kiegyensúlyozott a kapcsolata edzőjével, René Weilerrel, azonban véleménye szerint így is edződött.
„Sosem voltam az a típus, akit simogatni kellett volna, erre jó példa, ami a Servette-nél történt. Ott azért előfordult, hogy nem találtuk meg a közös hangot. Olykor a kispadon találtam magam, aztán kezdő voltam, de lecserélt a hatvanadik percben, amit annyira nem éreztem jogosnak. El kellett fogadjam a helyzetet, mert az edzővel nem lehet szembemenni, de az egész szült bennem mégis egy olyan jó, pozitív értelemben vett dacot, ami még keményebb edzésmunkára ösztönzött. Meg akartam mutatni, hogy nem az a játékos vagyok, akit csak úgy nélkülözni lehet, és úgy érzem, hogy ez az idény végére össze is jött. Jó volt átélni a kupagyőzelmet, és szeretnék valami hasonló részesévé válni itt is. Ez nem nyomás, egy olyan klubnál, mint a Rapid szerintem teljesen érthető, ha a szurkolók és a vezetők is azt szeretnék, hogy minden idényben legalább egy trófeát magasba tudjanak emelni a játékosok. Akkor is, ha az elmúlt évek nem így sikerültek.”
Az Európa-bajnokságon a válogatott is többet remélt magától, azonban a magyar csoda elmaradt.
"[...] Eljutott hozzám is, hogy sokan mennyire csalódást keltőnek könyvelték el a szereplésünket. Kár lenne tagadni, mi is többet reméltünk a tornától, de szerintem nem a taktika vagy rossz hozzáállás kérdése volt az egész. Egyszerűen tisztában kell legyünk azzal, hogy a mai magyar válogatottnak hol a helye, és azt hiszem, néhányan a kereten belül is elhittük, hogy jobbak vagyunk annál, mint amit valójában tudunk. Ehhez jött még a svájciak elleni kétgólos hátrány az első meccs első félidejében, és onnantól azért nehéz volt összeszednünk magunkat - emelte ki, majd a Nemzetek Ligájában a németek ellen 5-0-ás meccsre és a Bosznia-Hercegovina elleni 0-0-ás döntetlenre is kitért. - Az a meccs senkinek sem volt jó élmény. Messze nem úgy jött ki a lépés, ahogyan szerettük volna. El lehet képzelni, milyen hangulatban telt a mérkőzést követő két nap. De azt is tudtuk, hogy nem dőlhetünk a kardunkba. Egy német válogatott ellen mindenféle szempontból a topon kell legyél, ha jó eredményt akarsz elérni, ha ez nincs meg, könnyű belefutni a késbe. Nem azt mondom, hogy elfogadható vagy rendben van 5–0-ra kikapni, de sajnos megesik. Nálunk jobb csapatokkal is megesett, vagy épp olyan is volt, hogy a németek kaptak pár éve egy hatost Spanyolországban. Azzal a meccsel utólag már nem tudunk mit kezdeni, meg kellett próbálnunk a pofonból a lehető legjobban felállni, és azt gondolom, ha Bosznia ellen nem is nyertünk, de olyan játékot mutattunk be, amivel bizonyítottuk, még mindig van tartásunk. Mindenképpen jobban nézett ki. Nem kell temetni a csapatot. Egyszerűen be kell látni, hogy ahogyan a zsinórban megvívott tizennégy veretlen meccs után sem lett világverő a válogatottunk, úgy most sem lettünk egycsapásra mind kutyaütők.”
Mint kiemelte: "a mostani válogatott erőssége a csapategységben rejlik."
Bolla elmondása szerint több addikciója is van: szereti a mérkőzés előtt meginni az energiaitalát, valamint a tetoválásokkal tarkított testét is tovább szeretné "színesíteni". Az utóbbival kapcsolatban elmondta:
„Tizenhét és fél éves voltam, amikor az első tetoválásom elkészült, onnantól pedig mindig jött valami, ami megtetszett, amit szerettem volna felvarratni. Az első egy idézet volt a bal alkaromon: »Az életben csak egyféle siker létezik: ha úgy élhetsz, ahogyan te szeretnél.« Nem tudom megmondani, hogy pontosan kinek az idézete, de arra emlékszem, hogy amikor először hallottam, rögtön megragadott. Ez volt az első, aztán az élet alakította a többit. Zalaegerszegen játszottam, amikor különösen rákaptam a dologra, volt egy srác, aki a futballt is szerette és tetovált is, így hamar megvolt a közös téma. Ő készített nagyon sokat, cserébe pedig rendszeresen megvendégeltem a meccseken. [...] Nem vitatom, ez addikció. A bal lábam még szabad, a bokám kivételével még nincs rajta semmi, de valószínű idővel lesz ott is. Megbánni még egyetlen egyet sem bántam meg, igaz, még csak hét éve az elsőnek."
