Nem lett a Napoli gólvágója, de a Bochumé még lehet. A Bundesliga-bemutatkozására váró egykori sztárjelölt az olaszországi évekről, Dél-Koreáról és az NB I-es tapasztalatokról is mesél.
– Novothny Somával kapcsolatban nyilván az most a legégetőbb kérdés, mikor látjuk bemutatkozni a Bundesligában?
– Engem is ez foglalkoztat elsősorban, várom a pillanatot. Annak azért örülök, hogy az engem két hétre partvonalon kívülre helyező térdsérülésem után a Mainz ellen már a keretben lehettem.
– Mégis, milyennek ítéled az esélyeidet?
– Négy középcsatárral kalkulálhat a Bochum, a Hollandiából érkező Sebastian Polter mindjárt az első meccsén betalált, szóval erős konkurenciával kell megküzdenem.
– Mivel kellett akkor, amikor a Bochum ajánlatát elfogadva az NB I-ből a Bundesliga 2.-be kerültél?
– Helyt kellett állnom egy másfajta futballközegben, amelyikben sokkal gyorsabb a játék, keményebbek az edzések, gyorsabb gondolkodásra van szükség, kellett egy hónap, mire felvettem a ritmust, de sikerült. Négy hét elteltével kezdtem megérezni és megérteni, mit, hogyan kell tennem, hogy mire van szükség ahhoz, hogy érvényesüljek.
– És ha egyelőre kívülről szemléled is, miben más a német élvonal?
– Más a kvalitás, a játékosok sokkal magasabb minőséget képviselnek. A másodosztályban hangsúlyosabbak a párharcok, a futómennyiség, a Bundesliga 1.-ben összehasonlíthatatlanul több a fineszes megoldás, a futballisták a támadó harmadban, illetve húsz méteren belül sokkal több váratlant húznak.
– Mit gondolsz, meg tudsz felelni a német élvonal igényeinek? Novothny Soma Bundesliga-játékos?
– Még nem játszottam egy percet sem, így nem tudok erre felelni, de se lehúzni, se magasztalni nem szeretném magam. Ha majd játszom, az azt mutatja, ezen a szinten vagyok. Azt, hogy az eső osztályban is megtartott a klub, valamint hogy a sérülésem után mindjárt kispados lehettem, egyaránt jó jelnek veszem.
– Az is gond szokott lenni, ha valaki nem hiszi el magáról, hogy meg tud felelni a magasabb követelményeknek, ha híján van az önbizalomnak. Neked ezzel nincs problémád?
– Szerintem az önbizalmam a helyén van, már csak a bizalom hiányzik az edzőmtől.
– Mennyire jön be Bochum, mint város, illetve a német életforma? Azért az egy fegyelmezett, rendszerető világ, és bár sokak épp erre vágynak, Itáliánál feltétlenül szögletesebb.
– Kétségkívül más, mint Olaszország, de a futball szempontjából egyáltalán nem baj, ha rend van, fegyelem. Én amúgy is mindig olyan voltam, ha fél négykor volt gyülekező, negyed négykor legkésőbb ott voltam. Kellett egy kis idő, míg a menyasszonyommal megszoktuk a német módit, amelyben nem annyira mosolygósak az emberek, mint Olaszországban, a nap sem süt annyit, annál többet esik viszont, ami a futballt tekintve ugyancsak nem baj. Bochum nem egy turistacsalogató város, de két órára van kocsival Amszterdam, háromra Hamburg, ugyancsak közel van Köln vagy Düsseldorf, ezeket a helyeket a szabadnapokon fel lehet keresni, és érdemes is.
Az interjú folytatása a bunteto.com oldalon olvasható, ide kattintva.
Ne csak nézd a kedvenc csapatod, hanem fogadj is az eredményre.
