Filmre illő életpályát tudhat magáénak Luka Modric, aki népmesei hősként vezette dobogóra két egymást követő vb-n is a horvát válogatottat.
Jó pár hatalmas játékos indította életútját nyomornegyedekből (ki ne ismerné a brazil Ronaldo vagy épp Ronaldinho történetét?), de Luka Modric gyermekkora egészen népmesébe illő. A kis Luka 1985-ben Zárában (Zadar) látta meg a napvilágot, de nem itt, hanem a közeli Modrici faluban töltötte kiskora egy részét, amikor is kitört a délszláv háború. Édesapja a horvát seregben harcolt, a család pedig a nagyszülők kőházában húzta meg magát, ám a nagypapát a szerbek hidegvérrel megölték, a házat pedig felgyújtották a katonák.
Ezt követően a család egy zadari menekültszállásra került, amelynek a parkolójában hamarosan egy alacsony, vékony gyerek egyedül kezdett el focizni.
„Emlékszem, a szállás parkolójában volt egy sovány és korához képest kicsi gyermek, aki egész álló nap egyedül rugdosta a labdát. Már akkor látszott, hogy van benne valami, ami különlegessé teszi, de nem hittük, hogy az a játékos lesz, akivé később vált” – emlékezett vissza a kis Luka első próbálkozásaira az NK Zadar elnöke, Josip Baljo.
A környező hegyekből rakéták és gránátok ezrei záporoztak a városra, nem ritkán Modricnak is versenyt kellett futnia az akkori edzőjével, Tomislav Basiccsal, hogy elérjék az óvóhelyet.
„Mindig félelemben éltünk, a foci volt a menekülés számunkra a valóság elől”
– részletezte Basic.
Épp Basic volt az első, aki beajánlotta Modricot a környék nagy csapatához, a Hajduk Splithez, a dalmát csapat ugyanakkor nem kért a törékeny srácból. Szerencsére Basic nem volt olyan ember, aki könnyen feladta, kis idő múltán már a Dinamo Zagreb ajtaján kopogtatott Modriccsal az oldalán, a fővárosi csapat pedig egyből le is csapott az akkor 17 éves tehetségre 2002-ben. Egy évvel később már a felnőttek között kergette a bőrt a nyűhetetlen középpályás, azonban nem itt, hanem a bosnyák élvonalbeli Zrinjski csapatában szerzett 8 gólt 22 meccs alatt, ahol az Év játékosa díjat is megkapta.
„Aki a bosnyák ligában helytáll, az később mindenhol így tesz”
– emlékezett vissza a tanulóévekre Modric, aki a következő idényt már a horvát ligában, de még mindig kölcsönben, a Zapresicnél töltötte, ahol ezüstérmet szerzett.
Ezt követően nem csoda, hogy 2004-ben 10 éves szerződést kötött vele a Dinamo, de valószínűleg már ők is tudták, hogy ezt a megállapodást nem fogják kitölteni a felek, Modric egyszerűen túl nagy tehetség ahhoz, hogy ne fusson be nagyobb karriert. Így is lett, a Dinamo színeiben 94 mérkőzésen 27 gólt szerző Modricra lecsapott 2008-ban a Tottenham, az angolok 16.5 millió fontért vitték el. Angliában is hamar letette a névjegyét Modric, 2011-ben már a szurkolók szavazásán ő lett az év játékosa, egy évvel később pedig 30 millió fontért a Real Madrid csábította Spanyolországba.
Akkor Mourinho még időt kért a szurkolóktól, hogy Modric beilleszkedhessen, azóta azonban aligha akad olyan madridista, aki bánná, hogy a horvát klasszis már egy évtizede a habfehér mezben futballozik. De miért is lehetne bánni?Azóta 3 spanyol bajnoki cím, 1 spanyol kupa, 5 BL-trófea, 4-4 spanyol és európai szuperkupa elhódításában vállalt szerepet, 2018-ban pedig Aranylabdát nyert, amivel megtörte a két korszakos zseni, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo hegemóniáját.37 évesen még mindig vezér a pályán, és nem volt olyan madridi edző az elmúlt 10 szezonban, aki a padra ültette volna.
Ha valami, hát Luka Modric karrierje egészen biztosan filmbe illő.
Ne csak nézd a kedvenc csapatod, hanem fogadj is az eredményre.
