2004-es Európa-bajnoki selejtezők: mesterhármas San Marino ellen, gól Lettországnak. Negyedik hely, a kvalifikáció sikertelen.
2005: A Premier League álomcsapatának középpályáján Cahill, Lampard és Robben mellett.
2008-as kontinenstorna, újabb próbálkozás: gól Bosznia-Hercegovina, Norvégia, Olaszország és Moldova kapujába. Utolsó előtti hely – tudjuk, mit jelent ez.
2009/2010-es Európa-liga menetelés a Fulhammel: dupla a Juventus ellen, gól a Sahtarnak és a Hamburgnak, finálé.
Harc a 2012-es Eb-ért, a hollandoknak két gól idegenben: egy jobbal, egy ballal. Sajnos ők öttel válaszolnak. 3. hely, a lengyel-ukrán rendezésű viadalt is nélkülünk bonyolítják le.
2012. augusztus 18. West Bromwich–Liverpool találkozó, a Portugália elleni gólhoz megszólalásig hasonlító bődületes találat.
Néhány kiragadott momentum a magyar válogatott sikertelen korszakának azon periódusából, mely Gera Zoltán karrierjével összeforrt – s a középpályás nemzetközi klubszereplésének emelkedett pillanatai.
GettyA 2014-es világbajnokság sikertelen kvalifikációs vesszőfutását 8-1-estül kihagyta az ország Gerzsonja. Sokaknak egy olyan csapás is elegendő, hogy fényük megkopjon, mint amiből Gerának kétszer is kijutott 2011 és 2013 között, ám ő mindannyiszor megmutatta: legyőzhetetlen. Ahogy fiatal korában a drog és a link életvitel, úgy a sérülések sem tudták letéríteni arról az útról, mely amerikai családi mozikban egy felemelő, mindenki állát a földhöz koppantó, epikus háttérzenével színezett eseményben szokott végződni.
S itt jutunk el a címben feltett kérdésre adandó válaszhoz. Miért sírtam el magam? Ezért. Mert ami legtöbbször csak szirupos, kiszámítható forgatókönyvekben elevenedik meg, az szerda este valósággá vált. Gera élete első, s vélhetően utolsó nagy nemzetközi tornáján alkotott, méghozzá olyat, melyre egy világ kapta fel a fejét.
Getty„Káprázatos nyitány”, írja a Mirror, „micsoda gól a veterántól”, folytatja a Telegraph, miután a Ferencváros 37 esztendős középpályása a világsztárokkal operáló portugál alakulat kapujába zúdította azt a lövést, mely esélyt sem hagyott Rui Patríciónak a hárításra, s amire még úgy is felkapták az emberek a fejüket, hogy a háromszoros aranylabdás Cristiano Ronaldo is meglőtte az Eb egyik legszebb gólját. Thierry Henry csupán egy volt azok közül, aki megsüvegelte a találatot – ő egyébként szintén szerepelt a 2004/2005-ös idény Premier League-álomtizenegyében. Az ESPN bloggere tízpontosnak látta az utolsó csoportmeccsen Gerát, aki „még ennyi idősen is kivételes, a védekezésben igazi kőszikla”.
Ami még meseszerűbbé teszi az egészet, hogy Bernd Storck eredeti tervében nem kapott szerepet Gera, akit pihentetni akart a nyolcaddöntő előtt. Hogy ez mégsem így történt, azt ma már csak Portugáliában bánják. A mezőnyjátékosok doyenjénél idősebben csak egy bizonyos Ivica Vastic szerzett gólt Eb-n, s immár a fiatalabbak is érthetik, miért emlegették tíz évvel ezelőtt „Magical Magyarként” a zöld-fehérek kiválóságát… nem, inkább az ORSZÁG büszkeségét.
Bármi történjék a folytatásban, ezt az élményt, ezt a szívet melengető pillanatot nem veheti el Tőle, Tőlünk senki. Köszönjük.