Iváncsik Mihály korábbi válogatott kézilabdázó és Hannich Péter egykori válogatott labdarúgó pályafutását járja körül A Királytalálkozó – A cunderkirály és a gólkirály című könyv, amelyet pénteken mutattak be a 23. Győri Könyvszalonon, a Győri Nemzeti Színházban.
A kötet két szerzője, Cséfalvay Attila és Somodi Géza elmondták, hogy a könyvben a két, az ETO-hoz ezer szállal kötődő sportoló pályafutása mellett kevesek által ismert családi fotókat is bemutatnak, emellett pályatársakat is megszólaltattak rövid interjúkban.
Cséfalvay Attila arról beszélt, hogy Iváncsik Mihály az első találkozóra egy nagy táskával érkezett, tele fotókkal és újságkivágásokkal. Sokat segített a naplója is, amit teljes játékos-pályafutása során vezetett.
Elmondta, hogy Hannich Péterrel "régebbi a kapcsolata", mert 1990-ben Mosonmagyaróváron egy benzinkúton szerzett tőle egy autogramot, amit nagy becsben őrzött.
Kitért arra is, hogy a beszélgetések során arra volt leginkább kíváncsi, hogy mitől volt a nyolcvanas években annyira sikeres a férfi kézilabda és arra jutott, hogy a csapat azért volt nagyon szerethető, mert játékosai "az emberek közül valók voltak".
Somodi Géza kiemelte: a könyv ötletének megszületése után semmit sem tervezett el előre, csupán arra törekedett, hogy minél többet beszélgessenek.
Elmondta, hogy Hannich Péter annak idején a belvárosi házuk tűzfalának rugdalta a labdát, több pályatársa is ennek tudja be, hogy "a lábfejének a belsője fantasztikus" volt.
Iváncsik Mihály szerint felesége kezdeményezésére kezdett naplóírásba, "hátha egyszer jól fog majd jönni és jól is jött". Elmesélte, hogy a kézilabdával sorsszerű volt a találkozása 14 évesen és ha most újrakezdhetné, mindent ugyanúgy csinálna, mert "töretlen pályafutása" volt és elégedett.
Hannich Péter arról beszélt, hogy édesapja is focizott, így ő már nyolcévesen a pályán volt és nem volt más választása, mint a futball. Ráadásul felesége édesapja is kapus volt.
Róla az édesapja gyűjtötte a fotókat és az újságkivágásokat 1944-től, a magyar és a külföldi lapokból is.
Pályafutásáról azt mondta, hogy "hűséges típusú futballista" volt, csak az ETO-ban és az MTK-ban játszott idehaza.
Iváncsik Mihály 1987-ben, 1989-ben és 1990-ben nyert bajnoki címet a Győrrel. Kétszer volt világ-, egyszer Európa-válogatott. Az év magyar kézilabdázója címet kapta meg 1989-ben. A jobbszélső aktív pályafutását 2009-ben fejezte be.
Hannich Péter 1977-ben került a Rába ETO-hoz, amellyel kétszer nyert bajnoki címet. Az 1981/82-es szezonban szerezte meg a gólkirályi címet, 22 góllal. Tagja volt az 1986-os mexikói világbajnokságon szerepelt csapatnak, ami után Franciaországban folytatta pályafutását. 1988-tól az MTK-ban játszott, aktív labdarúgó pályafutását pedig 1992-ben az osztrák Mattersburg csapatában fejezte be.
Forrás: MTI