Úgy tartja a mondás, hogy az idő még a legfájdalmasabb sebeket is begyógyítja. 2016. november 29-én hihetetlen fájdalom sújtotta az egész futballvilágot, különös tekintettel egyetlen csapatra. A Chapecoense szinte darabjaira tört, amikor a repülőgép-baleset elvette egy csoportnyi rendkívül ígéretes labdarúgó életét. Úgy tűnt, egy valódi tündérmese ér fájdalmas véget a klub és a brazil szurkolók számára.
2009-ben a Chape még csupán a brazil Serie D-ben vitézkedett, öt évvel később azonban már az első osztályban szerepelhettek, és soha többet nem néztek vissza. A klub négy állami bajnoki címet szerzett az elmúlt évtizedben, és a dél-amerikai kontinensen is letették a névjegyüket; 2015-ben egészen a Copa Sudamerica negyeddöntőjéig eljutottak, ahol csak az argentin óriás River Plate tudta őket megállítani.
Majd jött a varázslatos 2016-os év, amikor a San Lorenzo és az Independiete testén átgázolva bejutottak a Copa Sudamericana döntőjébe, hogy aztán hivatalosan győztesnek is mondhassák magukat. Ehhez azonban meg kellett történnie annak a szerencsétlen tragédiának, ami akkor érte a csapatot, mikor Kolumbiába utaztak a döntő első meccsére, hogy megmérkőzzenek az Atletico Nacional csapatával. Az esemény után a klubnál teljes volt a zűrzavar. Így, hogy a játékosok és az edzői stáb többsége mellett a vezetők - a klubelnök Sandro Pallaoroval együtt - mind életüket veszítették, számos kérdés felmerült. Hogy lehet mindezek után újjáépíteni egy teljes klubot? Lehetséges ez egyáltalán? Decemberre a csapatnak nem volt valódi játékoskerete, és csak egy igen halovány remény élt, hogy van még rövid távon visszaút a Chapecoense számára.
Most, csupán hét hónappal az események után a klub a Santa Catarina állami bajnokság győztesének mondhatja magát, miközben 10. helyen állnak a brazil országos bajnokságban, a Libertadores-kupától pedig csupán azért kellett búcsúzniuk, mert egy hiba miatt egy olyan játékos is pályára lépett - és szerzett győztes gólt - a Lunas ellen, akinek hivatalosan az eltiltását kellett volna töltenie.
Az újjépítési folyamat elképesztő és lenyűgöző sikere joggal veti fel a kérdést: mégis hogyan csinálták?!
- A vezetőség fantasztikus munkát végzett azzal, hogy a megfelelő sportolókat választották ki, hogy új csapat jöjjön össze - nyilatkozta a Goal-nak Tulio De Melo, a Chape egyik jelenlegi meghatározó játékosa. - Kezdetben senki sem ismerte a másikat a pályán, de az állami bajnokság ideje alatt összerázódtunk, és minden meccsen fejlődtünk. Megvolt bennünk a minőség, amit használnunk kellett. Hinnünk kellett benne, tudtuk, hogy ez nem egy nagy csapat és nem fogunk a bajnoki címért harcolni, de komolyan kellett vennünk minden meccset. Nagyon alázatos csapatunk van, és nincs meg bennünk a hiúság. Egyénileg és együtt is nagyon keményen dolgozunk. Hiszünk magunkban, és ezzel együtt jönnek az eredmények is.
Tulio ugyan nem volt ott a gépen, de így is személyesen érintette a Chapecoense tragédiája. A támadó 2015-ben volt a klub játékosa, mielőtt átigazolt a Sport Club do Recife csapatához, hogy kívülről nézze végig ahogy a szörnyűség megtörténik volt csapattársaival és barátaival. A csatár úgy döntött visszatér korábbi klubjához, hogy segítse őket az újjáépítési folyamatban, miközben vállán cipeli annak a súlyát, hogy a tragédia előtt és után is jól ismeri a klubot.
- Először nagyon nehéz volt számomra. Visszatérni ugyanabba a stadionba, ugyanahhoz a szekrényhez az öltözőben… Az emlékek miatt mindez elég komplikált volt. Rendkívül szomorú voltam, de az idő mindenen segít. Sosem fogjuk elfelejteni mi történt azokkal a sportolókkal, akik többségében a barátaim voltak, és hogy mit tettek ők ezért a klubért. Viszont nem kelhetünk és feküdhetünk le ezzel minden egyes nap, különben a fájdalom és a szomorúság sosem fog elmúlni. Megfogadtuk, hogy élvezettel fogunk játszani, és ezzel tisztelgünk azok előtt, akik életüket vesztették. A dolog pedig működött. Megcsináltuk és működött. Ezzel fejezzük ki tiszteletünket az áldozatok iránt. Egy futballcsapatnak boldognak kell lennie. A futball az örömről szól.
Az emberek gyászának súlyával a vállukon könnyű lenne megérteni, hogy a játékosok nem bírják el mindezt a terhet, de Tulio hiszi, hogy a játékosokat extrán motiválja Neto, Alan Ruschel és Jackson Follmann jelenléte. Ők azok, akik túlélték a balesetet, és napi szinten azon dolgoznak, hogy újra magukra húzhassák a csapat mezét.
- Ők a mindennapi inspirációnk forrásai. Mindig velük vagyunk, és igazán nagyszerűek. Alan már most teljes értékű edzéseket végez, és ugyan még nem tudjuk pontosan mikor játszhat ismét, de úgy gondoljuk, már nem kell sokáig várnia. Netonak kicsit több időre van szüksége, de lenyűgöző, amit csinál. Van, hogy elfelejtjük mi is történt, mert ezek a srácok minden nap velünk készülnek, de aztán néha meglátjuk a sebeket Neto testén, ami emlékeztet minket arra, miken mentek keresztük. Elképesztő, hogy velünk vannak.
Tulio érthető módon többször is elérzékenyült a Goal-nak adott interjú során, de amikor a szó Bruno Rangel-re terelődött, aki a klub történetének legeredményesebb gólszerzőjeként veszítette életét a balesetben, a hangvétel méginkább megváltozott.
- Bruno egy nagyszerű csatár és nagyszerű ember volt. Egyáltalán nem gondolok arra, hogy én legyek a legjobb góllövő, csupán segíteni szeretném a Chapecoense-t a minél jobb szereplésben. Ha valaki bármikor is megdöntené Bruno rekordját, az sem fog változtatni semmin. Bruno helye állandó, érinthetetlen. Itt írt történelmet, ami megmaradt az örökkévalóságig. Ő egy igazán szenzációs srác volt - mondta el Tulio egy hosszú szünet után.
Tulio és az újjépülő Chapecoense folytatja az utazását a Copa Sudamericanában, ahol címvédőként szerepelhetnek. Legközelebb június 28-án lépnek pályára a második körben az argentin Defensa y Justicia ellen.
Sirli Freitas/Divulgação/Chapecoense