Koltai Tamás pályafutásának legjobb időszaka a győri volt, amikor bajnok lett az ETO-val és kétszer bronzérmet szerzett. Aztán amikor a klub csődbement a Videotonba szerződött, majd Paksra, aztán visszatért a már NB II-es ETO-ba, legutóbb pedig a Gyirmót játékosa volt. A harminchárom esztendős, tizenkétszeres válogatott játékosnak lehetett volna még néhány jó éve a pályán, ám bekellett fejeznie a futballt, sőt jelenleg az élete a tét.
„Nehéz elfogadni a helyzetet, miszerint szögre kell akasztanom a futballcipőmet, hiszen olyan betegség akadályoz meg a folytatásban, ami miatt most nem a labdával, hanem konkrétan az életemmel játszom” – nyilatkozta a Kisalföldnek Koltai Tamás.
A játékos elmondta, hogy májusban derült ki a szívbetegsége, amely miatt minden felborult az életében és súlyos tünetekkel is járt.
„Vezetés közben úgy öt másodpercig nagyon erős fájdalmat éreztem a mellkasomban. Minden elsötétült előttem, talán el is veszítettem az eszméletem. Aztán hirtelen gyengült a szorítás és így meg tudtam állni. Kiszálltam, de éreztem, hogy nagyon felment a vérnyomásom, szédültem, ezért visszaültem a kocsiba. Pár perc múlva a bal kezem és az arcom bal oldala is elzsibbadt, de szerencsére hamar megérkeztek a mentők, akik szakszerűen elláttak, s azonnal a közeli balatonfüredi szívkórházba szállítottak. Ott másnap a főorvos elmondta, hogy a fiatal szervezetem ellenére mint élsportolót jobb, ha megkatéterez. A halál árnyékából jöttem vissza, két napot az intenzíven, négyet pedig az osztályon töltöttem, folyamatosan rajtam voltak a mérőműszerek. Kiderült, olyan problémája van a szívemnek, ami miatt nem engedélyezhetik az élsportot. Azt is elmondták, szerencse, hogy viszonylag nyugalmi állapotban történt meg mindez velem, hiszen edzés vagy mérkőzés közben nagyobb tragédia is történhetett volna. Maga az említett szívbetegség genetikai eredetű lehet, ha jól tudom, egyik nagyszülőmnek volt stroke-ja, úgy tűnik, hajlamos lehetek az öröklődő betegségekre. Gyógyszerekkel beállították az ideális értékeket, nem kellett hálót beültetni a szívembe, szerintük ahhoz még fiatal vagyok” – tette hozzá a futballista, akinél kis idő múlva újabb tünetek jelentkeztek.
Ezt követően a gyirmóti edzést nézve lett rosszul és a győri kórházba került, ekkor már szinte biztos lehetett benne, hogy vége lesz a pályafutásának.
„Borítékolható volt, hogy nem folytathatom a sportolást, érthető az is, hogy a gyirmóti vezetők sem szorgalmazták ezek után a folytatást, én is így cselekednék a helyükben, hiszen ki kockáztatná bármely sportolója, de akár más ember életét is? Az élet majd kialakítja a folytatást, a gépészmérnöki tanulmányaimat is szeretném befejezni, valamint a későbbi edzősködésről sem akarok lemondani. Az idő múlásával azért majd szeretnék legalább hobbiszinten mozogni, de jelenleg semmit sem csinálhatok, teljes nyugalomban kell lennem. Persze nem könnyű a mozgást azonnal a nullára redukálni. Most csak egy dolog lebeg a szemem előtt: vissza kell nyernem az egészségemet, hiszen van egy gyönyörű kislányunk, s szeretnék aktív részese lenni az ő felnőtté válásának.”