Így szabta át a COVID az átigazolási piacot

Nem kellett sportközgazdásznak lenni ahhoz, hogy megjósoljuk, a koronavírussal járó gazdasági válság a futball átigazolási piacát is érinteni fogja. Az elmúlt években olyan őrült összegek röpködtek még nem bizonyított, vagy túlértékelt játékosokért, hogy az idei transzferablakot inkább a piac normalizálódásának lehetne nevezni, mintsem egy válságnak.

Amikor 2017-ben a PSG kifizette a Barcelonának Neymar őrületes, 222 millió eurós kivásárlási árát ezzel megkötve minden idők legdrágább átigazolását, a futball világa –legalábbis a top-top szinten- végérvényesen megváltozott.

Már előtte is voltak őrült ügyletek, amelyek az adott kor, adott gazdasági körülményei között megbotránkoztatónak számítottak - lásd Hernan Crespo 2000-es Lazioba való igazolását, elképesztőnek és világrekordnak számító 55 millió eurórért. Akkor azonban nem kiáltott senki sem azért, hogy normalizálódjon a piac, vezessék be a fizetési sapkát, vagy, hogy legyen külön liga a nagyoknak, mint az NBA-ben, mert itt kicsik már úgysem rúgnak labdába.

A Neymar-transzfert követően egy 70 milliós átigazolásról szóló hír, már nem váltja ki ugyanazt az ingert az egyszeri szurkolóból, mint előtte. Azóta olyan futballistákért fizettek ekkora összeget, mint Luka Jovic, Alvaro Morata, Kepa vagy éppen Harry Maguire és ez csak néhány név a listából. Már csak vállunkat vonjuk ekkora összeget olvasva.

Neymar-deal után már semmi sem lesz ugyanolyan

Marcelo Bechler volt az az újságíró, aki 2017 júliusában tweetelte a fülébe jutott információt: a PSG kifizeti Neymar kivásárlási árát. A brazil Espotivo Interativo lap írója szerint az átigazolás nem csak a futball piacát, hanem az ő életét is örökre megváltoztatta.

„Pedig csak tweeteltem egyet, semmi több. Azóta mindenki arra vár, hogy egy újabb nagy igazolást jelentsek be twitteren, holott ez csak egy egyszeri eset volt a részemről.”

„Ha megfigyeljük, a piacot láthatjuk, hogy azóta milyen pénzek forognak a futballban. Mai szemmel már nem is tűnik olyan őrültnek a Real Madrid 95 millió eurója Ronaldóért, illetve a Bale-ért kifizetett 100 millió euró sem”- mondta Bechler még 2018-ban a Bleacher Reportnak nyilatkozva.

Getty

A Neymar transzfert követően nyolc további játékosért fizettek legalább 100 millió eurót és nagy részük betli lett, különösen a Barcelona járt pórul. A Dembele-Coutinho-Griezmann trió közel 400 milliójába került a Katalánoknak, de Real Madrid sem büszkélkedhet Hazard 115 milliós szerződtetésével.

A COVID kellett, hogy eltűnjenek az őrült összegek

Az, hogy a piac normalizálódjon már időszerű volt, más kérdés, hogy ehhez egy pandémia kellett.

Bár a meccsnapi bevételek ma már nem képezik olyan magas hányadát egy top klubnak, mint az akárcsak egy évtizeddel korábban, hála a brutálisan megnövekedett tv-s pénzdíjaknak, a kluboknak így is fájdalmas megszorító intézkedéseket kellett meghozniuk a kimaradt jegybevételek miatt. Pótolhatónak gondolt stábtagokat rúgtak ki, a játékosokkal pedig meg kellett egyezni a fizetéscsökkenésről – már ahol sikerült. És persze leginkább az átigazolási díjak csökkenését várta mindenki.

Ha megvizsgáljuk a kontinens öt legerősebb bajnokságát –Premier League, La Liga, Bundesliga, Serie A, Ligue 1- akkor láthatjuk, hogy drasztikusan csökkentek az átigazolási kiadások az előző idényhez képest.

Az előző idényben három liga is legalább egy milliárd eurót költött, idén viszont már csak a gazdaságilag legstabilabb és a továbbra is brutális tv-s, illetve mezszponzori bevételekből gazdálkodó Premier League tudta tartani ezt a határt. A Chelsea eszeveszett költekezése miatt némileg csalóka lehet a kép, hiszen a Kékek úgy költöttek el több, mint 200 millió eurót, hogy egy évvel korábban a FIFA kizárta őket az átigazolási piacról, illetve eladták Eden Hazardot a Real Madridnak, így erre a nyárra bőven maradt pénz a kasszában.

Feltűnő, hogy a Bundesliga csapatai mennyire körültekintően költöttek, hiszen a harmadára esett vissza a kifizetett összeg, de a Serie A-ban is meg kellett húzni a nadrágszíjat és a nagycsapatok, mint a Juve és az Inter inkább tapasztaltabb, olcsóbb valamint kölcsönbe elhozható futballistákat próbáltak szerződtetni.

És ezzel eljutottunk az idei nyár slágeréhez a kölcsönvételekhez. Persze, nem új keletű az, hogy kölcsönnel, illetve vételi opcióval vásároljanak a klubok –igaz Serie A?- de az idei átigazolási szezonban olyan kaliberű játékosok válthattak klubot ezzel a formulával, akikről korábban nehezen tudtunk volna elképzelni, vagy legalábbis biztosan magasabb kötelező vételi opcióval.

Chiesa és Tonali személyében az olasz futball két legnagyobb ígéretet zsebelte be a Juventus és a Milan, Bale visszatért a Spurshöz, Douglas Costa a Bayernhez – mindegyikőjük kölcsönbe.

A piac nyitása előtt jósolt tömeges játékos cserélgetésből viszont nem lett semmi. Az egyetlen nagyobb szabású cserének az Arthur-Pjanics üzlet bizonyult, ám ezen kívül nem igazán volt jellemző a piacra, hogy ezzel a formulával éltek volna.

A scoutoknak is nehezebb

A játékosmegfigyelők büdzséjét és módszereit is alapjába véve reformálta át a járvány és annak hatásai. Egy Bajnokok Ligája résztvevő top klub névtelenül nyilatkozó vezető scout-ja az ESPN FC-nek nyilatkozva elmondta, hogy szerinte hiába a modern technológia, jelentéseik pontossága, megbízhatósága meg sem közelíti a pandémia előtti időszakra jellemző színvonalat.

„Az, hogy egy fiatal játékossal nem tudok személyesen találkozni, beszélgetni óriási hátrány jelent számunkra. És persze nem csak a játékossal lépünk kapcsolatba a helyszínen, hanem a hozzátartozóival, a környezetével is, hogy minél pontosabb képet kapjunk a játékosról. Arról nem is beszélve, hogy sokkal nehezebb őket telefonon meggyőzni arról, hogy igazoljanak hozzánk, mint személyesen”

„Amikor véget ér egy zoom beszélgetés a játékossal, nincs arról megérzésem, hogy sikerült-e rávennem arra, hogy jöjjön hozzánk vagy sem. Ellenben amikor ott ül velem szemben, már sejtem, hogy miképp fog dönteni. Ez most nincs meg.” –mesélt az idei átigazolási szezon nehézségeiről a rejtélyes játékosmegfigyelő.

Az átigazolási piac tehát visszafogottabb lett, mondhatni normalizálódott és azzal, hogy még mindig nem látni, mikor térhetnek vissza újra teljes létszámban, korlátozások nélkül a szurkolók a lelátókra, nem tudni, hogy meddig marad ez az állapok, de nem is biztos, hogy szeretnénk újra olyan őrült, irreális üzleteket látni, mint az előző években.

Nem sok pozitív hozadéka van a koronavírusnak, de az, hogy végre visszafogták magukat a dúsgazdag tulajdonosok talán előnyére válhat a futballnak.