November végén jelent meg az 50 focisztori 30-asoknak című könyv, amelyet Banai Ádám, Bánkuty Tamás és Suchman Péter alkottak meg.
Mindhárman szenvedélyesen szeretik a focit, de egyikük sem ezen a területen dolgozik. Ezzel a könyvvel szerették volna kiírni magukból mindazokat a gondolatokat és élményeket, amelyeket a 90-es évek, azaz kamaszkoruk időszaka adott nekik.
Cantona, Vialli, Beckham, Vieri, Zidane, Gascoigne, a De Boer-fivérek, az Inzaghi-testvérek vagy épp a Fradi BL-szereplése csak pár példa, hogy mikről tudnak a mai napig is felhőtlenül és vég nélkül beszélni a szerzők most már felnőttként, családos emberekként.
A könyvről a Goal ezúttal Bánkuty Tamással és Banai Ádámmal beszélgetett.
Mi volt az oka, hogy három civil, ráadásul pénzügyi területen dolgozó ember egy fociról szóló könyvet írjon?
BT (Bánkuty Tamás): Nagyon egyszerű: nem lettünk labdarúgók, nem a foci világában tevékenykedünk, de mindhárman imádjuk ezt a sportágat. Azt tanultam meg, hogy az embernek kell, hogy legyen egy hobbija, egy mániája, amelyet szenvedélyesen szeret. Korábban már csináltunk közösen egy Facebook oldalt, Knézy Jenő legendás beköszönése után Jó estét! Jó szurkolást! néven, amely ugyancsak az elmúlt évtizedek focijával foglalkozik alapvetően. Majd elindítottuk a Jó estét Retro Foci Blog-ot, amelyek után éreztük magunkban azt a bátorságot, hogy egy hiánypótlónak mondható könyvbe is belevágjunk.
BÁ (Banai Ádám): Harminc éves kora körül az emberben egyre erősebb a késztetés, hogy igazi szerelem projektet csináljon. Nekünk a foci minden formában szerelem, és mivel már nincs sok esélyünk magas szinten játszani, a könyv mellett döntöttünk.
Miért gondoltátok, hogy igény van egy ilyen kiadványra?
BT: A sportkönyv egy érdekes műfaj. Hihetetlen nagy lehetőségeket rejt a téma, mégis sajnos az ember azt látja, hogy sokszor csak üzleti céllal kerülnek ezek megírásra. A miénk ezzel szemben vállaltan egy szerelem projekt. Mi teljesen hobbiból hoztuk össze ezt az olvasmányt, és öszintén mondom, hogy minden eladott példánynak, minden olvasónak nagyon örülünk. Azt tapasztaltuk, hogy a 30-as vagy a 40-es korosztálynak nagyon sokat jelentett a 90-es évek focija, ma is szép emlékekkel és élményekkel gondolnak vissza erre a korszakra.
BÁ: Bár mindhárman alapvetően gazdasági területről jövünk, az egész projekt indulásakor semmilyen módon nem került szóba, hogy lesz-e rá kereslet. Mindannyiunk ezernyi focis könyvet olvasott, és azt tapasztaltuk, hogy alapvetően történelem könyvként funkcionálnak. A foci viszont éppen az érzelmek miatt lett az ami. Mi úgy éreztük, hogy érdemes végre ezt az emocionális részt kidomborítani egy könyvben.
Mi alapján választottátok ki a témákat?
BT: Miután elhatároztuk, hogy belevágunk, vettünk pár sört és egy nagy fehér lapot, és összeírtuk azokat a sztorikat, amelyek szerintünk a legérdekesebbek, és ezek közül választottunk ki 50-et. A könyv alapvetően 9 részre oszlik: Bemelegítés, Hipsztercsapatok, Visszavonulni tudni kell!, Legendás meccsek, A 90-es évek magyar focija, Született győztesek, Bűnös istenek, Focista családok és Magasélet. Ezek az írások nem izzadtságszagúak, azaz nem azért születtek, mert egyik vagy másik téma nagyon népszerű és erről nekünk is mondanunk kell valamit, hanem azért, mert ezek voltak azok a játékosok, csapatok vagy meccsek, amelyekért rajongtunk vagy nagy benyomást tettek ránk, amikor mi kamaszok vagy fiatal felnőttek voltunk.
BÁ: Tomi a retro érzést egy kicsit ebben az esetben eltúlozta. Valójában az a nagy fehér lap egy excel volt, de a többi stimmel. Abszolút a saját emlékek alapján dőlt el a tartalom. Ezért van az, hogy esetleg valakinek egy-két nagy sztár hiányozhat, míg meglepődik mondjuk Tare megjelenésén. Egy ennél precízebb tervezés viszont pont a könyv filozófiájával ment volna szemben.
Az olvasható a könyv mottójaként, hogy jobb lenne a világ, ha minél többen a 90-es évek focijával foglalkoznának. Miben volt más vagy jobb az akkori játék és környezete?
BT: Más helye volt a focinak az életünkben. Nem volt internet, nem értesültünk 2 perc alatt bármiről, és nem láttunk ennyi mérkőzést sem. Ami persze nem baj, hogy egy hétvégén akár 20 élő meccset is lehet nézni a hazai csatornákon, viszont ez valamit kiölt sokunkból. Máshogy rajongtunk akkor, mint manapság. Mindenki ugyanazokat a meccseket és összefoglalókat nézte, azaz megvolt a közös téma másnap. Emlékszem arra is, hogy hajlandó voltam elbuszozni a barátomhoz, mert csak nekik volt olyan csatornájuk, amelyen élőben láthattunk volna egy-egy mérkőzést. Sőt, teletexten követtük az eredményeket és halálra izgultuk magunkat. Ma pedig… Sokszor háttal ülve „nézünk” rengeteg meccset, mert már nem hoznak lázba.
BÁ: Ma is imádjuk a focit, de valóban más szerepe volt a mindennapokban. Egyébként nemcsak a ritkaság miatt, hanem az őszintesége miatt is. Ma már a focisztárok is meg vannak tervezve. CR egy brand a legtöbb insta-követővel. Hiába zseni a pályán, az az őszinteség hiányzik már belőle, ami mondjuk egy Ravanelliben megvolt.
Rendben, megváltozott a világ és új médiumok léptek be, de maga a foci miben lett más szerintetek?
BT: Nézzük csak a címlapunkról Eric Cantonát. Az a reklám, amelyben felhajtotta a mezének a nyakát, az szerintem az évtized legmenőbb mozdulata volt. Sok ezer magyar srác is követte ezt, és a diszkókban így próbáltak csajozni. Persze, ma van Neymar, Ronaldo, Messi, Mbappé, őket is lehet követni és zseniális játékosok, csak sok tekintetben a 90-es évekhez képest sterilebb lett a sportág. Eltűntek a fenegyerekek is, vagyis igazából nem „születnek” újabbak. Ma például egy Gascoigne nem lehetne sztár, mert piált és nagyszájú volt. Nyilván ezzel nem azt akarom mondani, hogy spiccesen kell pályára lépni, hanem azt, hogy elveszett a kurázsi a játékosokból. Megváltozott a szurkolókkal kapcsolatos viszony is. A 98-as világbajnokságon (is) remekül szereplő horvát válogatott játékosai összedobták a pénzt azoknak a szurkolóknak, akik nem tudták volna tovább kísérni őket az újabb és újabb helyszínekre, mert még ők sem számítottak arra, hogy a csapatuk ilyen sokáig fog menetelni.
BÁ: Közgazdászként egyébként nagyon izgalmas az az irány, amerre tart a foci. Megvan annak is a szépsége, hogy pl. ma már egy komoly csapatnak dolgoznak statisztikusok is. Viszont ennek megfelelően egyszerűen az emberi oldala háttérbe szorul.
GettyÉs vajon ez az irányváltás hol következett be?
BT: Nehéz megmondani, de az egyik olyan jelenség, amely elindíthatta ezt, az David Beckham személye volt. Egy kiváló, sikeres focista, aki ráadásul jóképű, híres és nagyon csinos felesége van. Az ideális személy, akit lehet sztárolni. Ami akkor körülötte történt mind a sajtóban, mind a reklámpiacon, az korábban elképzelhetetlen volt, ma viszont már a mindennapok része a jelen kor focistáinál.
BÁ: Szerintem egyszerűen azzal, hogy egyre több pénz ment a sportágba, és egyre inkább üzletté vált, a tulajdonosok/befektetők már nagyon szeretnék a lehető legjobban kontrollálni az eseményeket. Ebbe pedig már nem fér bele, hogy mondjuk az 5 liverpooli kedvenc uralja a helyi éjszakai életet.
GettyHa egy magyar és egy külföldi sztorit kéne választanod a könyvből, akkor melyek lennének nálad a legérdekesebbek?
BT: Külföldről a kolumbiai válogatott példáját említeném. Lényegében csak szerencsétlen Escobar öngóljára és Valderrama hajára emlékszünk, pedig az a csapat sokkal többre volt hivatott. Nagyon jó játékosokból állt a keret, és a mostani ismereteink alapján elég szomorú részletek derültek ki a válogatott és a kolumbiai maffia kapcsolatáról, amelyeket az akkori focistáknak sajnos a saját bőrükön kellett megtapasztalniuk. Az pedig korántsem volt egy romantikus élmény.
Itthonról pedig mindenképpen a Fradi Bajnokok Ligája-szereplése. Az mutatta meg nekünk, hogy milyen érzelmek kiváltására képes a foci egy magyar siker esetén. Persze az nem volt véletlen, hiszen egy kiváló játékosállományú kerete volt a zöld-fehéreknek. Azonban azt is megmutatta, hogy mennyi munka kell az eredményekhez, és hogy nem csoda az, amely a legnagyobb kluboknál történik, hanem szisztematikus és magas szintű meló minden egyes nap. És nekünk is ezt a példát kell követnünk Magyarországon.
BÁ: A Fradi BL-szereplése szerintem a teljes generációnknak mérföldkő volt. A magyar klubfociban azóta sem volt ilyen eredmény. A Debrecen BL-szereplése azért nagyon mást hozott. Külföldről nagy kedvencem Carlos Roa sztorija. Az tényleg nem nagyon fordulhatna ma már elő, hogy egy nagyon komoly spanyol csapat első számú kapusa csak úgy eltűnjön világvégét várni...
A következő napokban egy-egy érdekes sztorit fogunk leközölni a könyvből, amelyeket elolvashattok a Goal oldalán és megtaláljátok a Facebook oldalunkon is.
A szerzők mindhárman gazdasági végzettségűek, pénzügyi és oktatási területen dolgoznak. Banai Ádámnak már van egy kisfia, akinek megveheti az összes Juventusos kiegészítőt.
Suchman Péter kedvenc hazai csapata a 2000-es Dunaferr volt, Banai Ádámnak és Bánkuty Tamásnak a Fradi, mindhármuknak külföldről az olasz válogatott és a Juventus az imádott csapata.
Kedvenc játékos a 90-es évekből:
Bánkuty Tamás: Alessandro Del Piero és Gianluca Vialli
Suchman Péter: Alessandro Del Piero és Gianluca Zambrotta
Banai Ádám: Alessandro Del Piero és Lipcsei Péter
Kedvenc mai játékosaik:
Bánkuty Tamás: Luka Modric
Suchman Péter: Claudio Marchisio, Mario Mandzukic
Banai Ádám: Girogio Chiellini