Egyszerre több taktikai felfogás él a világfutballban, amelyek folyamatosan fejlődnek. Ez a fejlődés magával hozza azt is, hogy az edzők szüntelenül játékfilozófiájuk megváltoztatására kényszerülnek, hogy megküzdhessenek a pályán megvalósuló kihívásokkal.
Egy ilyen felfogás a gegenpressing is, amit Németország és Anglia mellett sok más országban is előszeretettel alkalmaznak a mesterek.
De mi is az a gegenpressing, ki találta fel, és mely csapatok alkalmazzák?
A gegenpressing németül az ellentámadás megfelelője, a gyakorlatban pedig az a taktikai megoldás, ami Jürgen Klopp Borussia Dortmundját és Liverpoolját is híressé tette, de előszeretettel alkalmazzák Ralf Rangnick csapatai is.
A filozófia lényege nem csak az, hogy a csapatok a labda elvesztését követően azonnal nyomást gyakorolnak az ellenfélre, hanem az is, hogy ezt összpontosítva, tudatosan és nagy intenzitással teszik, amikor a labda még az ellenfél területén van. Gyakorlatilag az ellenfél sikeres kontratámadását akadályozzák meg egy letámadással.
A taktika a csatársortól hatalmas futásmennyiséget követel meg, mivel a támadók feladata, hogy azonnal lezárják a területeket, nyomást helyezzenek a védelemre, ezzel is kikényszerítve azt, hogy a bekkek hibát kövessenek el, amikor megpróbálják hátulról kihozni a labdát.
„A gegenpressing segítségével a kapuhoz közelebb nyerhetjük vissza a labdát. Ekkor tulajdonképpen csak egy passz választja el a csapatot egy jó lehetőségtől, egy gólhelyzettől. A világon egyetlen karmester sem lehet olyan hatékony, mint egy jó gegenpressing szituáció” – magyarázta Jürgen Klopp.
Az intenzív letámadás ugyanakkor nem ész nélküli rohanást jelent. A struktúra lényege, hogy a védelem gyenge láncszemeit helyezi nyomás alá – például az olyan játékosokat, akik kevésbé labdabiztosak. Emiatt a kockázatok gondos mérlegelését is magával hozza.
Ugyanakkor a gegenpressing velejárója, hogy nemcsak az előretolt letámadást kell jól kivitelezni, hanem a játékosoknak azt is tudniuk kell, mikor zárhatnak vissza védekezni, hogy energiát spóroljanak meg. A taktika ugyanis nem működik, ha a csapat kimerült, vagy a játékosok sérülésre való hajlama nagy.
A gegenpressing akkor hatékony, ha a támadósort alkotó játékosok különösen gyorsak és fittek, de elég kreatívak is ahhoz, hogy kihasználják a hibát egy kulcspasszal vagy magabiztos befejezéssel. A liverpooli Mané-Firmino-Szalah hármas a módszer védjegyévé vált, amely a sikereket is magával hozta: 2019-ben Bajnokok Ligáját nyert, 2020-ban pedig a bajnoki címet is bezsebelte a gárda.
Ugyanakkor hiba lenne azt hinni, hogy a letámadás csak a támadók feladata. Az egész csapat mozgása és helyezkedése segít a területek lezárásában, és a passzlehetőségek szűkítésében. A csapat mozgása ahhoz is hozzájárul, hogy labdaszerzés után egyből helyzetet alakítsanak ki: az olyan védők, mint Trent Alexander-Arnold és Andrew Robertson azonnal veszélyes területre juttathatják a labdát egy jó beadással, miután leszerelték az ellenfeleket.
Ki találta ki a gegenpressinget?
Bár a taktika szorosan összefonódott Jürgen Klopp nevével, és a fekete-erdei születésű német minden bizonnyal hozzátette saját elképzeléseit is a módszerhez, a letámadás régóta a futball alapvető eleme. Klopp mentora még a mainzi időkben Wolfgang Frank volt, aki már akkor lelkes híve volt a gegenpressingnek. Ugyanakkor Frank saját bevallása szerint is az Arigo Sacchi által dirigált legendás AC Milantól leste el a taktikát.
Az 1980-1990-es években a Rossoneri volt a letámadás mintapéldája, akik a korszakban két európai kupát és egy bajnoki címet is elhódítottak. Sacchi már ekkor kifejtette, hogy a presszió nem csupán az ellenfél utáni futkározásról szól, hanem a területek lezárásával a pálya feletti kontroll átvételéről és az ellenfél elméje fölötti irányításról is.
„Ha hagyjuk az ellenfelet játszani, az növeli az önbizalmukat, viszont ha megállítjuk őket, az elbizonytalanítja az egész csapatot. Ez volt a kulcs: a nyomásgyakorlás egyszerre volt pszichológiai és fizikai” – értekezett Sacchi a Futballforradalmak című könyvben.
Sacchi honfitársa, Marcelo Bielsa is nagy mestere a letámadásnak, bár az ő esetében a túl sokat futó játékosok miatt a Bielsa Burnout kifejezés is elterjedt a taktika kritikusai között. Nem áll távol a letámadás hatékony alkalmazása Pep Guardiolától sem, aki a barcelonai korszakában alkalmazta a módszert, és José Mourinho is eredményesen használta a pressing fogásait a Porto esetében.
Mely csapatok játsszák eredményesen a gegenpressinget?
A gegenpressinget Jürgen Klopp minden általa edzett csapatnál eredményesen használta: a Mainz, a Dortmund és a Liverpool is szép sikereket ért el a letámadásnak köszönhetően, olyannyira, hogy a dortmundi, két bajnoki címet és BL-döntőt eredményező hatékonyságot a Heavy Metal Football névvel dicsérték a szakírók.
„A francia csapatok olyanok, mint egy zenekar, akik nagyon halkan játszanak. Én jobban szeretem a Heavy Metalt, ami akkor az igazi, ha üvölt” – mondta Klopp 2013-ban, az Arséne Wenger által irányított Arsenalról.
Klopp természetesen a Liverpoolt is a maga arcára tudta formálni, de nem csak ő volt Sacchi és Frank szorgalmas diákja, hanem sokan már most elkezdték Klopp taktikai elemeit alkalmazni. Ilyen volt például Jupp Heynckes, aki triplázni tudott a Bayern Münchennel a gegenpressnek köszönhetően, de hatékonyan alkalmazza Julian Nagelsmann is, aki a lipcsei időszakát követően Münchenben is csúcsra járatta a módszert.