A Budapest Honvéd csütörtökön hivatalos oldalán közölte, hogy a kazah Kajrat Almatiban folytatja pályafutását Eppel Márton.
A támadó bajnokként és gólkirályként távozik, 70 bajnokin 35 gólt szerzett a Honvédban, ráadásul teljesítményének köszönhetően a magyar válogatottban is bemutatkozhatott.
- Hiányozni fog a Honvéd. Amikor az utolsó előtti edzésemre kisétáltam, eszembe jutott, milyen volt itt először pályára lépni, sok jó emlék köt majd ide. Az is a tervem, hogy a külföldi időszak után majd visszatérek a Honvédhoz.
A támadó számára fontos volt, hogy előrelépjen és kipróbálja magát külföldön, bár az csak idővel derül majd ki, hogy jól választott-e. Mindenesetre bízik magában, valamint abban, hogy ha megfelelően dolgozik, akkor annak Almatiban meglesz a gyümölcse.
- Több érdeklődő volt, én is sokat gondolkoztam, nehéz döntést kellett meghoznom. Úgy érzem, a Kajratban tudok fejlődni, és az is előrelépés lenne, ha bejutnánk az Európa-liga csoportkörébe. Jó játékosok szerepelnek a csapatban, pozitívum, hogy Elek Ákos személyében magyar futballistája is van az együttesnek. Vele személyesen is beszéltem, biztos, hogy sokat tud majd segíteni a beilleszkedésben. Fontos volt, hogy olyan csapathoz szerződjek, amely sokat támad, dominál a meccsein, hiszen így tudok gólokat rúgni, ami abban is segíthet, hogy idővel még tovább lépjek majd.
mti.huEppel Márton egyszer már kipróbálta magát külföldön, nem volt még 20 éves, amikor az MTK-tól a holland Nijmegenhez igazolt. Onnan viszont fél év múlva hazatért, játszott újra az MTK-ban és Pakson is, utóbbi klubnál belső védőként is kipróbálták, majd jött a Dunaújváros, ahonnan aztán a Bozsik-stadionba vezetett az útja.
- Életem legjobb döntése volt, hogy a Honvédba igazoltam, bajnokok lettünk, gólkirály lettem és bemutatkozhattam a válogatottban. Rengeteget adott számomra a klub, amikor kiemeltek az NB II-ből, azt egy utolsó lehetőségnek éltem meg. Akkora lendülettel vetettem bele magam a munkába, hogy még cicázás közben is felborítottam mindenkit – folytatta nevetve Eppel Márton, majd kitért arra, hogy már tavaly nyáron is felvetődött a távozása.
- Akkor nagy csalódásként éltem meg, hogy nem tudtam külföldre igazolni, az őszi szezon rá is ment erre, nem jöttek a gólok, edzőt is váltottunk, én pedig nagyon sokat köszönhettem Marco Rossinak, szóval sok minden volt, ami nem segítette elő, hogy jól teljesítsek. A téli szünetben úgy voltam vele, hogy nyárig biztos maradok, jól kell játszanom és kiharcolni a csapattal az Európa-liga-szereplést. Utólag azt mondom, egy éve talán azért sem jött igazán jó ajánlat, mert azt gondolhatták, csak egy kiugró szezonom volt. Aztán a legutóbbi idényben csak kettővel rúgtam kevesebb gólt, mint eggyel korábban, és lám, több csapat is érdeklődött irántam.
Amikor a támadót arra kértük, hogy elevenítse fel a legszebb emléket jelentő honvédos meccseit, akkor a Videoton elleni bajnoki döntővel felérő találkozót tette az első helyre, amelyen ráadásul ő szerezte a győztes gólt. De szintén sokat jelentett az aranyéremmel végződő bajnokság hajrájában a Debrecenben aratott 5–2-es siker, illetve a gyirmóti diadal, amikor a 96. percben szerezte meg Davide Lanzafame a győztes gólt.
Eppel Márton belecsöppen majd a kazah bajnokság közepébe, mivel az ottani szezon márciustól novemberig tart, a Kajrat pedig jelenleg öt pont hátránnyal - igaz, két mérkőzéssel kevesebbet játszva - üldözi a címvédő Asztanát. A cél viszont az, hogy megtörjék a rivális négyéves sikersorozatát. Ehhez pedig jól jöhet majd néhány Eppel-gól is.
- A Honvéd-szurkolók már az első meccsen dalba foglalták a nevemet, akkor még nem is gondoltam arra, hogy gólkirály leszek, de belehajszoltak, rengeteget köszönhetek nekik, érkezésemtől fogva biztattak, szerettek, köszönöm nekik – dicsérte a drukkereket Eppel Márton, aki több (immár csak volt) csapattársával is baráti viszonyba került, akikkel a jövőben is tartja majd a kapcsolatot. – Hálás vagyok Marco Rossinak, taktikailag sokat tett hozzá a játékomhoz, de emberileg is sokat segített. Davide Lanzafaméval pedig két szezon alatt rúgtunk hatvan gólt, adtunk még tíz-tizenöt gólpasszt, szerintem elég jó csatárkettőst alkottunk. Még akkor is, ha előfordultak viták, mert két teljesen más karakter vagyunk, de fontos, amit ő is kiemelt, hogy motiváltuk egymást, arra sarkalltuk a másikat, hogy még jobban játsszon. Mindkettőnkben benne volt, hogy jobban akar játszani, több gólt akar lőni, mint a másik és ez hajtott minket előre.
