Az mlsz.hu tájékoztatása szerint hosszú betegség után, 77 évesen elhunyt minden idők egyik legkiválóbb magyar balhátvédje, a 27-szeres válogatott Ihász Kálmán. A Vasas korábbi legendás játékosa a pályafutása csúcspontján, az 1964-es, tokiói olimpián aranyérmet nyert.
Ihász Kálmán 1941. március 6-án született Budapesten. A Budapesti Postásban kezdett el futballozni, de tizenkét évesen már a Népligetbe, a Vasashoz került, a nagybátyja, Ihász Antal (évtizedeken keresztül a piros-kékek elismert utánpótlás-edzője) ajánlotta be Szabolics Vilmosnak, a kölyökcsapat edzőjének.
A tehetséges csatár már 1957-ben tagja volt az ifjúsági válogatottnak. 1959-ben a bulgáriai UEFA-tornán bronzérmes lett, majd az 1960-as ausztriai UEFA-tornán győztes korosztályos válogatottunk csapatkapitányaként mind az öt találkozón bevetették. 1964-ben olimpiai bajnokként tért haza Tokióból. Természetesen beköszöntött a nap, amelyen beöltözhetett az A-válogatott uniformisába. 1962. június 24-én Bécsben vizitáltak legjobbjaink, és Tichy Lajos két akciójával nyertek 2:1-re Ausztria ellen. Az újonc balfedezetet alakított. 1964-ben a spanyolországi Európa-bajnokságon (Nemzetek Európa Kupája) bronzérmes lett. Nem akármilyen szériát tudhatott a magáénak, első 18 válogatott mérkőzésén egyszer sem volt vesztes csapat tagja. 1962 és 1969 között huszonhét nagyválogatottságot vallhatott a magáénak.
Két világbajnokságon is járt, de egyiken sem játszott. A chilei mellőzéssel nem járt rosszul, hiszen így (akárcsak Szentmihályi Antal és Farkas János, két másik 1962-es Mundial-tartalék) szerepelhetett, sőt aranyérmes lehetett a tokiói olimpián. Az angliai már fájdalmasabb eset. Ihász Kálmán, Tichy Lajossal, Puskás Lajossal és Géczi Istvánnal itthon maradt, biztonsági tartalékként állt készenlétben.
mtiA szovjetek elleni mérkőzés előtt Baróti Lajos kirendelte (végül nemcsak ő, de Tichy is kiutazott), a találkozó előtti este még úgy volt, a „beugró” lesz a balhátvéd. Aztán a kapitány végül váratlanul mégis a könnyebben sérült Szepesi Gusztáv mellett döntött. Talán az esetben közrejátszott, hogy néhány hónappal korábban, 1965 novemberében személyes konfliktusba keveredett a szövetségi kapitánnyal. (Miután a dél-amerikai túrára tartva egy frankfurti edzőmérkőzésen rúgást kapott, azt kérte a kapitánytól, hogy mivel Botár doktor, a csapat orvosa szerint nem tud a portya ideje alatt játszani, hadd utazhasson haza veszélyeztetett terhes feleségéhez, majd a kapitányi nem ellenére döntött a hazautazás mellett.)
Pályafutása elején gyakran támadót játszott a Vasasban, amelyet (a kölyök-, majd az ificsapatban eltöltött éveket is beszámolva) 1953-tól 1973-ig erősített. Sokoldalúságára jellemző, hogy 1958 nyarán jobbszélsőként mutatkozott be az első osztályban a Vasas szombathelyi bajnokiján, majd a következő napokban a Csepel elleni győztes bajnokin jobbösszekötőben szerepeltette Illovszky Rudolf, az összecsapás egyetlen találata az ő nevéhez fűződött. Rudi bácsi Kárpáti Béla, az állandó jobbhátvéd sérülése miatt vezényelte később hátra az alapvetően jobblábas játékost. 1960-ban a speciális lebonyolítású KK-ban győztes lett a Vasassal. Klubjával a patinás Közép-európai kupát 1962-ben, 1965-ben és 1970-ben is elhódította. Négyszer szerzett az NB I-ben aranyérmet (1960–1961, 1961–1962, 1965, 1966) és négyszer bronzot (1959–1960, 1968, 1970–1971, 1972–1973). Balhátvédet játszott a Népstadionban, amikor a Vasas hosszabbításban 4-3-ra győzött a Budapesti Honvéd ellen, elsősorban Várady Béla három találatának köszönhetően került az angyalföldiek birtokába az 1973-as Magyar Népköztársasági Kupa. Hosszú éveken át volt a Vasas csapatkapitánya, társai akkoriban – s még hosszú éveken keresztül – az akkori népszerű televíziós sorozat főhőse után Kloss kapitánynak becézték.
mtiBaróti Lajos edzősége idején, mondhatni ereje teljében, 32 évesen, mellőzése miatt döntött a visszavonulás mellett. Mészöly Kálmánnal és Farkas Jánossal közös búcsúmérkőzésükön, 1974. február 28-án, több mint húszezer néző zsúfolódott össze a Fáy utcai pályai lelátóin. Számtalan emlékezetes mérkőzése közül különösen gyakran és nagy boldogsággal gondol vissza az 1961. szeptemberi, a Real Madrid elleni BEK-mérkőzésre, amelyen gyerekkora kedvencét, Puskás Ferencet őrízte jobbfedezetként a Bernabéuban, s „Öcsi”, noha a királyi klub nyert 3:1-re, megdicsérte. A Vasas játékosaként töltött éveinek álomtizenegyét így állította össze: Szentmihályi – Bakos, Mészöly, Berendy, Ihász – Mathesz, Fister – Molnár, Puskás, Farkas, Korsós.
Válogatottbeli mérkőzései közül az 1963-ban az NDK-ban megnyert Eb-selejtezőt tartotta a csúcspontnak. Azokból, akikkel együtt játszott a nemzeti tizenegyben az alábbi All-Star-csapatot állította össze: Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Ihász – Solymosi, Sipos – Fazekas, Göröcs, Albert, Farkas, Rákosi.
Ihász Kálmán a visszavonulása után szakított a sporttal, 1986 márciusában megkapta a Vasas örökös bajnoka kitüntető címet. 2011-ban lett a XIII. kerület díszpolgára. Tagja volt az Olimpiai Bajnokok Klubjának és a Magyar Olimpiai Bizottságnak, valamint az MLSZ által létrehozott Focisegély Alapítvány kuratóriumának elnökeként is tevékenykedett.
Ihász Kálmánt a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekinti.

