Ugyanakkor a most következő írás egy más aspektust igyekszik bemutatni, melynek fő pontja a videóbíró kérdése. Mutatjuk, jelenleg hol áll a dolog, illetve merre van a tovább.
Diego Maradona „Isten kezével” gyakorlatilag megalkotta az évszázad csalását, mikor 1986-ban az angoloknak bepaskolta a labdát a hálóba úgy, hogy kapusokat megszégyenítően segítségül hívta kezét a továbbjutáshoz. Azóta történt már megannyi hasonló dolog, elég csak Thierry Henry hasonló megmozdulására gondolni az írek elleni VB-pótselejtezőn, ami szintén továbbot jelentett a galloknak. Ezek nyilván nagyon felkavaró dolgok a drukkerek számára, ám mind hajlamosak vagyunk ezeken átsiklani, ha saját csapatunk előnyére dönt a bíró. Hányan utasítanánk vissza, ha egy szintén világbajnokságra való kijutást ünnepelhetnénk mondjuk egy Dzsudzsák-kezezéssel? Gyanítom, egy emberként üvöltené minden magyar szurkoló az örökbecsű opuszt: „az a gól, amit a bíró megad”. Ideig-óráig ezek teljesen jó érvek voltak, ám jelenleg oda jutott a modern futball, hogy nincs szükség ilyesfajta takarózásra, mert a gólbíró-technológia szépen eldönti mi gól és mi nem. Azonban mint mindent, ezt is lehet továbbfejleszteni, sőt kell is.
Getty
Rengeteg kérdés merül fel az olyan mérkőzéseket látva, mint például legutóbb a Manchester City – Liverpool 1-1-re végződő találkozó, ahol az angol játékvezetők „gyöngye”, a bírói képesítés legfrissebb mintapéldánya, Michael Oliver szokásos ámokfutását ismét bemutatta az Etihad közönségének: legalább három büntetőt elfelejtett befújni, a megtorlatlan szabálytalanságoknak pedig nem volt se szeri, se száma. Ez nem feltétlen lenne hírértékű, de sajnos Olivert jelenleg az egyik legtehetségesebb fiatal sípmesterként emlegetik az angolok. Szomorú mindez, főleg úgy, hogy erre számtalanszor rácáfolt már a 32 éves szakember. Sokan mondják, nem szerencsés, ha a bíró ilyen fiatal, mert néhány játékosnál eleve hendikeppel indul – már csak az életkorát tekintve is, nem beszélve a folytonos hibáiról. Oliver idén elképesztően hektikus, az eddigi 35 PL-meccsén (ami a játékvezetők között a legtöbb az angol pontvadászatban) 108 sárgát és 4 pirosat osztott ki különböző embereknek, a nagy rangadókon pedig rendre bemutat valami olyat, amitől az ember hátán feláll a szőr. Remek példa erre a Chelsea – Manchester United FA-kupa találkozó, mely a londoniak győzelmével ért véget, ám a manchesteriek Ander Herrera – nagyon véleményes - kiállítása révén a meccs nagy részében 10 emberrel fociztak.
Getty
A spanyol középpályást Oliver két sárga után küldte le a pályáról, amelyek közül az egyik különösen nevetséges ítélet volt (Hazard konkrétan belerohant Herrerába). Hogy a másik oldalt is figyelembe vegyem: Marcos Rojo ugyanakkor brutálisan megtaposta Eden Hazard-t, amire az angol bíró olyannyira fittyet hányt, hogy még szabadrúgásra sem méltatta az esetet. Az angol játékvezetők munkája egyébként is nagyon gyatra a Premier League-ben, nem kell csak Michael Olivert pellengérre állítani. Martin Atkinson, Mike Dean (akit le is fokoztak legutóbb alacsonyabb osztályba meccseket dirigálni) Lee Mason, Andre Marriner mind-mind képesek elképesztően rossz ítéleteket hozni, s a legszörnyűbb, hogy minden fordulóra jut legalább egy ilyen kétes ítélet – ha nem több. A világ egyik legjobb sporijának tartott (sic!) Mark Clattenburg - sokunk nagy bánatára - már elhagyta a szigetet, hogy Szaúd-Arábiában fújogassa majd a sípját, legalább olyan kétesen, ahogyan azt a PL-ben tette.
Ugyanakkor nem szűkíthetjük le a téves bírói ítéleteket pusztán az angol futball közegére. A hibák nagyon is általánosak, de valahogyan mégis kirívóbbnak tűnnek brit földön. Az angol csapatoknak valahogy mégsem „kegyelmeznek” európai porondon sem, két hatalmas port kavart példát lehet megemlíteni.
1. Tor Henning Övrebo konkrétan továbbfújta a Barcelonát a Chelsea ellenében a 2009-es BL-elődöntőn, holott számos olyan ítéletet hozott (vagy éppen nem hozott), amelyek miatt később a pályafutása is kettétört. A Chelsea játékosai, szurkolói azóta sem nagyon tudták megemészteni a Stamford Bridge-en látottakat. Többen úgy gondolták akkor, az UEFA nem akar ismételten angol döntőt (a másik oldalon a Manchester United már finalista volt), Övebro pedig igent mondott az „ajánlatára”, amely természetesen azóta is találgatás tárgya. Érdekes, hogy jegyzőkönyvbe vették akkor a hibás ítéleteket, mi több: maga Övebro is elismerte, nagyon könnyelmű volt akkor este. Didier Drogba és Michael Ballack majdhogynem tetlegességig mentek, a sípmestert alig tudták kimenekíteni az angolok markából.
Getty Images
2. A 2013-as Manchester United – Real Madrid BL-visszavágón a főszereplő szintén egy bíró volt, nevezetesen Cuneyt Cakir. A török spori úgy látta, Luís Nani pirosat érően szabálytalankodott a spanyol Arbeloával szemben. Tudniillik, a portugál ugrott a labdáért, Arbeloa pedig olyan szerencsétlenül rugaszkodott a magasba, hogy beleugrott Nani talpába a felsőtestével. Semmifajta szándékosság nem volt az esetben, Nani a labdáért ment, még csak nem is észlelte közeledő ellenfelét. Cakir nem kegyelmezett, hosszas tanakodás után jött a piros, a United pedig nem bírta a nyomást, 2-1-re kapituláltak az Old Traffordon, a mérkőzés után pedig – az akkor még Madridban vitézkedő - José Mourinho is azt nyilatkozta: a jobb csapat esett ki, 11 ember ellen nem volt esélyük. Sir Alex Ferguson annyira zaklatott volt, hogy nyilatkozni is Mike Phelan másodedző jött a legvégén.
Getty Images
De mi is ez a videóbíró? Hogy akarják alkalmazni ilyen esetekben? David Elleray, az IFAB (International Football Association Board), azaz a futball szabályokat megalkotó testületének technikai vezetőéje úgy nyilatkozott, nem fogják megtörni a játék ritmusát a videózással, sokkal inkább olyan pozitívumokat fog kiváltani, mint azt, hogy a játékosok egyre kevesebbet mernek majd szimulálni, műeséseket produkálni. A korábbi angol játékvezető szerint ugyanis az ún. VAR-ral (video assistant referee) – tehát videóbíróval - a kulcspillanatokra akarnak fókuszálni. Egy tizenhatoson belüli műesést így könnyebb érzékelni, ha a bíró azonnal vissza tudja nézni azt lassítva – már ha előtte nem jutnak dűlőre az egyéb asszisztenseivel. Így plusz-mínusz 1-2 perc gyökeresen meg tudná változtatni egy meccs képét, természetesen pozitív irányba. Bonyolultabb a kérdés a lapokkal, mert ugyan a piros még viszonylag egyértelműnek tűnhet egy visszajátszás alapján, addig viszont bajban lennének a játékvezetők, ha a véleményes sárgákat is így kellene eldönteni. Elleray szerint nem a tökéletességre fókuszálnak, pontosan a játék ritmusának megőrzése miatt, ám egy-egy kulcsjelenet helyes megítélése létfontosságú. S persze arra is fény derülhet, melyik játékvezető alkalmas valóban komoly mérkőzéseket vezetni. Egy téves piroslap kiosztása után, ott helyben bebizonyosodhat a hiba a videóval, ám ha nincs meg a bíró részéről saját hibája elismerése, úgy megkérdőjelezhető lesz a szakmaisága. Az elsődleges mindig a játékvezető véleménye lesz, s ha kell, a videóbíró majd cáfol és megerősít.
Getty
A Bundesligában a következő szezontól már éles lesz a VAR, ami a németek precíz és haladó szellemiségét mutatja. A gólbíró-technológia már idén is megmutatta, miért is olyan remek fejlesztés, a videóbíró pedig új szintre emelheti a futballt. A Premier League-ben még egy ideig várni kell minderre, 2018-ban mindössze az FA-kupában tesztelik majd a hírek szerint, s ha sikeresnek bizonyul, a bajnokságban is alkalmazzák majd. Egyfelől megérthető azoknak az aggodalma, akik szerint a túl sok technikai segítség „megöli” a futball dinamikáját. Az ilyen vélemények általában a „100 évig megvoltunk enélkül is” érvekkel operálnak, de a futball egész egyszerűen nem hagyhatja ki ezt a ziccert. Még egyszer mondom: nem utolsó szempont az sem, hogy bizonyos játékosok talán leszoknának arról, hogy minden szellő fuvallatára hanyatt dobják magukat. Ami számomra érdekesebb kérdés, hogy a gólbíró előtt, korábban miért nem alkalmazták a vonalbírót? Hány olyan esetet látunk – ha másol nem is – de az európai kupameccseken, amikor ígéretes támadások akadnak el rosszul megítélt leshelyzet miatt. A falat tudná az ember kaparni, amikor a támadó csapat egy tagja vezeti a kapusra a labdát senkitől sem zavartatva magát, majd a partjelző hosszas várakozás után emeli a zászlaját. S persze a visszajátszásból kiderül, tévedett, az eset pedig el van felejtve – már ha nyer az ítéletet elszenvedő alakulat. Ha nem, úgy képbe kerül ismét a bírói alkalmatlanság. Pont emiatt is lehet forradalmi a VAR, mert megkímélheti a játékvezetők presztízsét, nem lesznek kitéve a menedzserek komoly kritikájának sem.
Getty
Pozitív példa erre a március végi Franciaország – Spanyolország felkészülési mérkőzés, ahol előbb Griezmann gólját ugyan megadta a bíró, de a technikai közbeszólt, s les címén érvénytelenítették azt – jogosan. Érdekes, még egy hasonló eset volt a meccsen: Deulofeu gólját les miatt nem adta meg a sípmester, a gólbíró viszont szólt – „Spori, ez gól!”. Így tehát oda-vissza remekül működött a technológia, ami nagyon pozitív képekkel kecsegtet a jövőre nézve. Nem kérdés, a spanyolviaszt nem kellett feltalálni az ilyen esetekhez, de jelenleg úgy áll a dolog, hogy minden „disznóságra” megoldást kapunk idővel. Mostanra már nem marad megtorlatlanul egy-két könyökös meccs közben az utólagos eltiltások révén, s vélhetően a műeséseket is jobban szankcionálni fogják, ahogyan azt eddig is kellett volna.
Mindenesetre nagy kérdés, hogy a számos kérdőjelet sikerül-e mindennek eltörölnie a jövő évi Bundesliga szezonban, hogy aztán a többi európai csatatérre is elérhessen a videóbíró digitális keze.
(A videóbíró technikai jellemzőiben a The Guardian hasábjaiban megjelent No more blunders? Video assistant referees 'could change football forever' című írás volt segítségünkre.)
Getty Images
