A Manchester City az előző szezont a dobogó legalsó fokán fejezte be az angol bajnokságban, ami sokak számára csalódásra adhatott okot. Pep Guardiola edzői pályafutása alatt eddig minden egyes szezonban bajnoki címet ünnepelhetett aktuális csapatával, így a katalán mestertől sokan azt várták, hogy Angliában is első nekifutásra tarolni fog. A Premier League az elmúlt években nem feltétlenül a taktikai finomságokról volt híres, így az ilyen téren rendkívül szofisztikált Guardiolától nem csak a sikert, de azt is elvárták, hogy taktikailag forradalmasítsa az angol labdarúgást. Végül a forradalmat nem ő, hanem Antonio Conte hajtotta végre a háromvédős játékrendszer a szigeten való újbóli divatba hozásával. Sőt, sokszor az angol csapatok lepték meg Guardiolát, akit kifejezetten sokkolt, mekkora hangsúlyt fektetnek a Premier League klubjai az úgynevezett lepattanókra (talán ez a legmegfelelőbb kifejezés az angolban használt ’second balls’ kifejezésre). Mindemellett ami Pep Guardiola és a Manchester City alulteljesítéséhez vezetett az a játékoskeret minősége, vagy inkább nem megfelelő összetétele.
Különösen a védelemben akadtak problémái a City-nek ahol a Guardiola számára kulcspozíciónak számító szélső védő poszton szinte csak korosodó és már a csúcson túl lévő játékosok álltak rendelkezésre. Guardiola a Bayern München edzőjeként a hagyományosnak vett szélsőhátvéd posztot teljesen újraértelmezte. David Alaba és Philipp Lahm ugyan papíron sokszor a védelem két szélére volt nevezve, de labdabirtoklás esetén mindketten a pálya centruma felé húzódtak, ezzel is segítve a hatékony labdakihozatalokat, miközben a szélsők gyakran szinte az oldalvonalat taposták, hogy egy váltás után egy az egyben maradjanak az ellenfél védőjével szemben. Guardiola szerint ez sokkal hatékonyabb fegyver, mintha a csapata szélességét a szélsőhátvédek biztosítanák, hiszen a támadójátékosok jóval könnyebben oldanak meg egy az egy elleni szituációkat, így csapata hatalmas előnyre tudott szert tenni az okos labdajáratás után mindössze egy megnyert párharccal.
Ennek a rendszernek a működéséhez azonban szükség volt olyan kiemelkedően intelligens játékosokra, mint Alaba és Lahm. Az osztrák játékos a válogatottban már korábban is többször szerepelt a pálya közepén, így megvolt a rutinja a poszthoz, míg Lahm már Guardiola első évében is kulcsszerepet kapott hagyományos középpályásként, így nem okozott neki problémát a hibrid szerepkör. Guardiola próbálta a Manchester City-nél is alkalmazni ezt a taktikai eszközt, de Gael Clichy és Bacary Sagna közel sem tudott olyan teljesítményt nyújtani, mint a müncheni duó. Öreg kutyáknak bizony már nehéz új trükköket tanítani...
Guardiola a szezon nagy részében fel is hagyott a ’hamis-fullback-ek’ koncepciójával, de így sem volt megelégedve védői teljesítményével - annyira, hogy sokszor a középpályás Fernandinho szerepelt a védelem valamely oldalán, így most nyáron minden meglévő játékosától megszabadult. Sagna, Clichy és Zabaleta lejáró szerződéssel távozott, míg Kolarovot az AS Roma vette meg. A legkomolyabb befektetésre tehát ezeken a posztokon volt szüksége a City-nek.
Kyle Walker, Danilo és Benjamin Mendy érkezett eddig a veteránok helyére nem kis összegért.
Hármójukért összesen több, mint 130 millió fontot fizetett ki a Manchester City, ráadásul előbb Walker, majd pedig Mendy lett minden idők legdrágább védője csupán néhány hét leforgása alatt. Előbbiért 50, utóbbiért pedig 52 millió fontot fizetett ki a City, és több, mint valószínű, hogy ők lesznek Guardiola első számú opciói a védelem két oldalára. Ahogy már említésre került, a katalán mester szereti extrémebb módon használni a fullback-eket, de Walker és Mendy is főleg a hagyományos szerepkörökben csillogtak eddig.
Walker ránézésre szinte a klasszikus szélsőhátvéd prototípusa. Keveset gondolkodik, de cserébe rengeteget fut az oldalvonal mellett, mindezt pedig rendkívüli gyorsasággal teszi, így a védekezésben és a támadásokban is komoly szerepet vállal. Az előző idényben öt gólpasszt osztott ki, meccsenként pedig átlagosan 1.2 kulcspassza van. Ellenben keveset próbálkozik beadással (meccsenként 0.4) viszont annál több hosszú labdát kísérel meg (3.4).
Mendy a Monacóban a csapat taktikájából adódóan leginkább az oldalvonal környékén tűnt fel. Leonardo Jardim csapata a meccsek nagy többségén 4-4-2-ben lépett pályára, de mivel a két szélen Thomas Lemar és - az azóta már szinten a City-be igazoló - Bernardo Silva a pálya közepe felé mozogtak, így a két fullback-nek kellett biztosítania a csapat szélességét klasszikus mögékerülésekkel illetve beadásokkal. Mendy nevéhez 5 gólpassz fűződik a francia bajnokságban, meccsenként átlagban egy helyzetet alakít ki, és 1.4 beadással próbálkozik. Emellett Walkerhez hasonlóan szintén nagyon gyors és fizikálisan is remek felépítésű.
Ami közös a két játékosban, hogy egyikük számára sem idegen a Pep Guardiola által alkalmazott pozíciós játék.
Mendy egy szezont eltöltött a Marseille játékosaként Marcelo Bielsa kezei alatt, akitől nem csak Guardiola, de számos más edző futballfilozófiája is eredeztethető. Irányítása alatt a Marseille az európai szemnek szokatlan 3-3- 3-1- es hadrendben játszott, így tehát Mendy alaposan tisztában lehet vele, milyen is az, ha nem tradicionális szerepben kell teljesítenie. A másik jelenleg is Angliában ténykedő "Bielsa-tanítvány” Mauricio Pochettino, aki eddig Walker edzője volt a Tottenhamnél. Ennél fogva az angol védő is tisztában van a pozíciós játék elemeivel, így sokkal fogékonyabb lehet azokra a dolgokra, amiket majd Guardiola felügyelete alatt tanulhat meg. Na de mégis hogy állhat fel az új szélsővédőkkel a Manchester City a következő szezonban? A válasz erre, hogy sokféleképpen. Pep Guardiola egyébként sem ragaszkodik egyetlen bevált felálláshoz. A Bayern Münchennél eltöltött ideje alatt volt időszak, mikor szinte minden héten más felállásban küldte pályára a csapatát, és pusztán a stílus és a játékfilozófia volt állandó.
A Manchester City-nél is hasonló helyzet állhat elő a sorra következő idényben, bár ne feledjük, tavaly a gyakori változtatások is hozzájárultak a manchesteri kékek olykor gyengébb formájához, de pont Walker és Mendy személyében most olyan játékosok kerültek a City keretébe, akik ezekhez a váltásokhoz gyaníthatóan jobban tudnak majd alkalmazkodni. Bár Walker és Mendy alapvető képességeinek jobban áll, ha hagyományos szerepkörben a vonal mellett szerepelnek, és az angol bajnokságban is jobban tudják kamatoztatni ezen tulajdonságaikat, de ne lepődjünk meg azon sem, ha valamelyikük a védelem vagy éppen a pálya közepén fog feltűnni. Sőt, még az is elképzelhető, hogy mindkettejüket egyszerre látjuk majd a középpályán, abban a hamis fullback-szerepben, amivel Guardiola már korábban is kísérletezett.
Az biztos, hogy a Manchester City - Guardiola eddigi csapataihoz hasonlóan - idén is szolgáltat majd muníciót bőven a taktika szerelmeseinek.
