A Manchester City csapatösszeállítása kicsit másként nézne ki most, ha az összes elsődleges célpontjukat megszerzik az évek során: Alexis Sanchez a balon, Jorginho a középpályán, Dani Alves a jobbhátvéd posztján.
A City szurkolóinak lehetne azon bosszankodni, hogy a klub nem tudta őket leigazolni, habár nem mondhatjuk azt, hogy Pep Guardiola nem hozná ki a legjobbat a jelenlegi keretből.
Azon inkább érdemes elgondolkozni, hogy a City miért csúszott le a nagy nevek szerződtetéséről, pedig köztudott volt, hogy nagyon közel voltak szerződtetésükhöz.
Nem igazolják le más klubok ugyan az ő célpontjaikat, azonban Frenkie De Jongot hozzá lehet adni a listához, miután a City (és a PSG) orra elől megszerezte a Barcelona.
Guardiolát nemrégiben megkérdezték De Jongról, ő pedig nem beszélt konkrétan a 21 éves játékosról, de finoman célzott arra, hogy a klubjának a jövőben jobban oda kellene koncentrálnia az ilyen üzletekre, hogy ne mindig a riválisoknál kössön ki egy-egy szerződtetni kívánt játékos.
- Normál esetben, amikor a Real Madriddal és a Barcelonával kell küzdened, nincs esélyed, el fogod veszteni - mondta Guardiola.
- Ilyenkor nagyon gyorsnak és hatékonynak kell lenned, hogy végül nálad kössön ki a játékos.
Hasonló helyzetben találta magát a City De Jonggal kapcsolatban is: 2018 év végén a Barcához közeli források pesszimisták voltak a transzfert illetően, mert a PL-címvédő nagyon közel volt a középpályáshoz. Kifizették volna az Ajax-nak a transzfer árát, valamint a játékos fizetési igényeit is.
Volt ugyan néhány csavar az úton, de a Barca nem csak azért tudta megszerezni De Jongot, mert ő Lionel Messivel szeretett volna játszani a Camp Nou-ban, hanem mert a Barca túllicitálta az Ajax által kért árat, valamint a játékos fizetését is rendesen "megdobta".
ProShotsAz üzlet végül pedig azért lett a katalánoké, mert több pénzt ajánlottak, így a City szurkolói feltehetik magukban a kérdést, hogy "miért nem költ a klub annyi pénzt egy játékosra, amennyit tudna"?
Nagyjából a manchesteriek átigazolási politikája a következő: minél előbb meg akarnak egyezni a játékossal a személyes feltételekben, majd bevetni a "trükköt" az eladó klub ellen, hogy Guardiola irányítása alatt játszhat a játékos.
Ez sokszor működött is: Bernardo Silva, Kyle Walker, Benjamin Mendy és Riyad Mahrez esetében kiváló taktikának bizonyult. A City több, mint 50 millió fontot fizetett értük, de mindegyikük megszolgálta az árát.
Ez a fajta megközelítés azonban nem mindig válik be, ami néhány nagy név elszalasztását is eredményezte az elmúlt 2 évben. Hosszú távon pedig kockázatos lehet.
Getty ImagesPéldául nem sikerült megszerezniük Jorginhót, mert a játékossal és a Napolival is megakadtak a tárgyalások. Ezt az olasz klub felhasználta arra, hogy egy magasabb összeget - és némi kompenzációt Maurizio Sarriért - kicsikarjon a Chelsea-től.
Ez az események előre nem látható fordulata volt, de a City előbb egyezségre kellett volna jusson a Napolival, nem pedig addig várni, hogy a Chelsea lépni tudjon az ügyben.
A City kihátrált a transzferből, mert nem tartották már reálisnak a megemelt összeget: ugyanez történt velük Alexis Sanchez esetében is.
Nagyon magabiztosak voltak abban, hogy a chilei hozzájuk szerződik azon a nyáron, - annak ellenére, hogy a PSG és a Bayern München is érdeklődött iránta -, hiszen a támadó nagyon szeretett volna Guardiola irányítása alatt játszani.
Az Arsenal nem akarta egy közvetlen riválisnak eladni a chileit, de a City nem hagyott nekik más választást. Az utolsó átigazolási napon az Arsenal elfogadta a 60 millió fontos ajánlatot, Alexis aláírta a szerződését, de az üzlet a "kútba esett", mert az Ágyúsoknak nem volt elég idejük helyettest találni.
A két klub egymásra mutogatott, de a City-nél főhetett a vezetők feje: elérték, hogy az Arsenal egy angol klubnak értékesítse Alexist, azonban mégsem sikerült leigazolniuk. Ha hamarabb észbe kapnak, akkor bezsebelhették volna a támadót.
GoalDani Alves esete után pedig dühös lehetett Guardiola és a City is.
Ebben az ügyben nem lehet nagyon hibáztatni a klubot, mert Guardiola találkozott vele, megegyeztek a személyes feltételekben és az átigazolási díjban is, hiszen a brazil újra a katalán mesterrel akart dolgozni.
Végül a játékos azért kötött ki a PSG-ben, mert a felesége Párizsban akart élni, de ebben az esetben is felmerülhet a kérdés: miért nem volt gyorsabb és hatékonyabb a manchesteriek vezetősége? Elengedték a játékost nyaralni Brazíliába, mielőtt aláírta volna a szerződését. Miért adtak ennyi időt a PSG-nek arra, hogy ringbe szálljon?
A Kékek szeretik azt, hogy a célpontjaik 100%-osan hűségesek legyenek a City-hez és Guardiolához. Viszont, ha a City elvárja tőlük a hűséget, akkor ők miért hátrálnak ki az üzletből, ha a transzferösszegben valamelyik feltétel megváltozik?
Ez két irányú utca, és ezt nekik is be kell látniuk. Nehéz megmondani, hogy az a néhány plusz millió veri-e földhöz a klubot... Természetesen nem minden esetben éri meg kifizetni az extra pénzt az eredeti megállapodáshoz képest, de néha jobban járnának, ha megtennék.
Getty/GoalNem sok változást kéne eszközölnie a klubnak ahhoz, hogy a jövőben meg tudja szerezni a fő célpontjait. Félre ne értsük, a City még mindig az egyik legtöbbet költ az átigazolásokra a Premier League-ben, de nem hajlandóak többet fizetni egy játékosért, mint amennyit ők gondolnak. Ahogy Guardiola a közelmúltban megindokolta.
- Egy hónapja olyan híreket olvastam, hogy Ruben Neves 100 millió fontba kerül. Ez nem fog megtörténni. Nem fogunk 100 milliót költeni egy labdatartó középpályásra.
Ezzel a mondattal beárazta a játékost a katalán mester, és ez a taktika általában hatékony volt.
Az viszont biztos, hogy a többi klub mélyen zsebbe fog nyúlni a top játékosokért, a City pedig ezzel a taktikával hagyja elúszni a fontos célpontjait. A Barca és Frenkie De Jong egy ékes példája ennek a történetnek.
Getty Images