Miközben olyan klasszikus értelemben vett futball nagyhatalmak, mint Argentína, Olaszország és Hollandia is lemaradhat a jövő évi világbajnokságról, addig Belgium már fordulókkal ezelőtt kvalifikálta magát az oroszországi tornára. Hogyan tudott egy 11 milliós ország ennyi sztárjátékost kinevelni ilyen rövid idő alatt? Melyik kudarc vezetett a totális utánpótlás reformig? Hogyan modernizálta a futballt Michel Sablon?
Ma este utolsó világbajnoki selejtezőjét játssza a belga válogatott hazai pályán Ciprus ellen. A mérkőzésnek egyik fél számára sincs tétje: előbbi már biztos vb-résztvevő, míg utóbbinak már a pótselejtezőre sincs esélye a görögök elleni vereséget követően.
Belgiumnál csak a világbajnoki címvédő németek tudtak több pontot szerezni a selejtező sorozatban, de erre már fel sem kapjuk a fejünket. Lassan megszokjuk, hogy Európa sztárcsapatait ellepték a belga játékosok és hogy a válogatottjuk minden világeseményen ott lesz, méghozzá esélyesként.
Két évtizeddel ezelőtt mindez elképzelhetetlennek tűnt, alig akadt piacképes belga játékos, míg a szurkolók még mindig az 1986-os világbajnoki negyedik csapatot sírták vissza. Egy fájó vereség kellett ahhoz, hogy végül minden megváltozzon a belga futballban.
A fordulat
Belgium Hollandiával közösen elnyerte a 2000-es Európa-bajnokság rendezési jogát, ám a Vörös Ördögök - ugyanis nem csak a Manchester Unitednek ez a beceneve - a csoportból sem jutottak tovább, miközben az Oranje szenzációs futballal a legjobb négyig menetelt. Senki sem várta, hogy a közepes képességű belga csapat a dobogóra kerül, de egyetlen győzelemnél és a csoport harmadik helyénél mindenki többre vágyott.
Holott a csoportkör utolsó fordulójában egy döntetlen is elég lett volna a törökök ellen a legjobb nyolc közé jutásért, ám Hakan Sükür duplája tönkretette a belgák kontinens tornáját. Maradt a harmadik hely és a hatalmas csalódás, kiesés hazai pályán az első körben. Rober Waseige csapata lassú, unalmas, ötlettelen futballt játszott, az akkor már kimenő félben lévő 4-4-2-es formációban.
Hatalmas volt a csalódottság a szövetség berkein belül a kiesést követően, és úgy döntöttek, eljött az ideje, hogy teljesen megreformálják az utánpótlás képzést. A szövetség elnöke, Michel D'Hooghe Michel Sablon-t nevezte ki technikai igazgatónak és az ő kezébe adta a jövő kulcsát.
- Az a törökök elleni meccs óriási kudarc volt. Egyszerűen elfogadhatatlan volt, ahogyan teljesítettünk. Valamin változtatnunk kellett, mert túlságosan nagy volt a lemaradásunk az európai elithez képest - mondta Sablon a Bleacher Reportnak.
Sablon segédedzőként részese volt a belga futball legnagyobb sikerének, amikor is a nemzeti csapat a negyedik helyen végzett az 1986-os mexikói világbajnokságon. Olyan legendás játékosok rúgták a bőrt akkor a válogatottban, mint Jean-Marie Plaff, vagy az Interben is megforduló Enzo Scifo. A 2000-es évek elején azonban csak egyetlen név volt, akire büszkék lehetett a belgák, méghozzá Marc Wilmots, aki a Schalke színeiben a korszak egyik legjobb Bundesliga-középpályása volt. Wilmots, és más senki. Eljött az idő tehát, hogy új módszerekkel dolgozzanak a belga utánpótlásban.
GettyA hanyatló 4-4-2
- Mindent az alapoktól kellett újraépíteni, mert amit előtte csináltunk, egyszerűen nem működött - mondta Sablon.
A szakember majd két éven át tanulmányozta a francia és a holland utánpótlás képzést, majd Werner Helsennel, a leuveni egyetem professzorával és annak hat diákjával több, mint 1500 órányi utánpótlás mérkőzés adatait elemezték. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a fiatal játékosok egyszerűen nem érnek elégszer labdához 11 vs 11 elleni játékokban, 20 percenként mindösszesen átlagosan négyszer, ami édeskevés.
Ennek következtében vezették be azt a rendszert, hogy 7 éven aluliak 2 vs 2, a 9 éven aluliak 5 vs 5, míg a 11 éven aluliak 8 vs 8-as létszámú mérkőzéseket játszhattak, kizárólag félpályán. Csupán 12 éves korban engedték őket a teljes pályán és 11 vs 11 mérkőzéseket játszani.
- Őrült módjára, éjjel-nappal dolgoztunk, még hétvégén is, folyamatosan elemeztük az adatokat. Sosem álltunk le. Egyszerűen mániákusak lettünk. A célunk utópisztikus volt, de azt akartuk, hogy 100 %-ban nálunk legyen a labda – mondta Sablon.
belgaSablon azt akarta, hogy az utánpótlás csapatok kreatív, támadó futballt játsszanak és az eredmény csak másodlagos legyen.
- Nagyon sok meccset veszítettek el a fiataljaink, de úgy voltunk vele, hogy ez legyen az ő problémájuk, minket nem igazán zavar. Sokkal fontosabbnak tartottuk, hogy legyen a csapatainknak identitása és, hogy a játékosaink megfelelő ütemben fejlődjenek.
Az edzőkkel és a klubokkal egyeztetve úgy döntöttek, hogy az idejétmúlt 4-4-2 helyett a 4-3-3-as formáció köré fogják építeni az utánpótlás képzést.
- Úgy láttuk, hogy ez a felállás a legalkalmasabb arra, hogy a játékosaink egyéni képességeiből a maximumot hozzuk ki. Hatalmas hangsúlyt fektetünk az egyéni képzésre, ezt állítottuk a középpontba, de persze egy adott szisztémán, rendszeren belül. Ez volt a 4-3-3.
Mindenki a titokra kíváncsi. A belgákat ma már Európa-szerte követni akarják, még a korábban irigyelt hollandok is. A 2000-es EB kudarcot követően világklasszisok sorát termelte ki ez a kicsi ország. Michel Sablon módszereit ma már több országban is követni szeretnék. A 67 éves szakembert Bulgárián át, Azerbajdzsánig hívják előadásokat tartani.
- Folyamatosan csörög a telefonom. Legutóbb épp a román televízióban szerepeltem két órán át - mondta Sablon, aki 2012 óta már nem dolgozik a szövetségnél.
A kőkemény munka meghozta a gyümölcsét. Nem egészen két évtized alatt világklasszisok egész sorát nevelte ki a belga futball: Eden Hazard, Thibaut Courtois, Dries Mertens, Radja Nainggolan, Vincent Kompany, De Bruyne, Lukaku csak néhány név azok közül, akik a kontinens legerősebb csapataiban játszanak. Talán már nem is olyan fájó az a törökök elleni vereség...
Getty