Egyértelműen slágermeccsnek számított a Leverkusen római vendégjátéka a csütörtök esti felhozatalból. Ám a két Európa-liga elődöntő közül épp a másikon kezdték meg a gólgyártást a felek.
Scamacca a 11. percben juttatta vezetéshez a Marseille otthonában az Atalanta csapatát. Kevesebb, mint tíz perccel később azonban kiegyenlítettek a franciák, a meccsen pedig ezután tulajdonképpen semmi nem változott, maradt az 1–1, és a döntés majd a visszavágóra.
És akkor az a bizonyos slágermeccs – a hangulatra nem lehetett panasz, az AS Roma szurkolói ismét olyan érzetet keltettek a Stadio Olimpico-ban, mint egy hős szerelmes férfi, mint Ady Endre például, aki csak a szerelmének, a szerelméről énekel, alakuljon bármi, bárhogy csak ő érte él. És ez a hazai szurkolókra még akkor is igaz volt, ha jobban is játszott a Leverkusen, sőt a 28. minutumban Wirtz még a vezetést is megszerezte a németeknek. A meccs hátralévő részében is az volt az ember érzése, mintha Xabi Alonso együttese összeszedettebb lenne, ez pedig Andrich révén ki is ütközött, a 73. minutumban megduplázta előnyét a Leverkusen. A Roma gárdájánál pedig a játékosok elvesztették a fejüket, a maradék szűk húsz percben rányomta a bélyegét a játékukra, az addigi hangulatra az a fajta akadékosság, erőszakosság, mely a Serie A-ban is többször a vesztüket okozza. A németek tologattak, húzogattak, majd nyertek, 2–0-ra, megérdemelten, lassan pedig se szeri, se száma, mióta nem kaptak ki a gyógyszergyáriak.


.jpg?auto=webp&format=pjpg&width=3840&quality=60)