Esterházy Márton, aki 1986. március 16-án a Népstadionban a brazilok elleni legendás 3-0 során a harmadik gólunkat szerezte, majd három hónappal később, Mexikóban nem csak hogy szerepelt a magyar válogatott mostanáig utolsó győztes világbajnoki mérkőzésén (2-0 Kanada ellen), de ő zörgette meg elsőként az ellenfél hálóját.
Az egykori Honvéd-kiválóság (háromszoros bajnok a kispestiekkel) az Indexnek adott interjút a szombati magyar-svájci Eb-csoportmeccsről (1-3). Nem kertelt, őszintén és egyenes beszélt a teljesítményről:
"Nyaralással egybekötött tortúrán vagyunk. Ha arra kíváncsi, mi a véleményem a mérkőzésről, hát kritikán aluli volt, főleg az első félidő. Igyekszem óvatosan fogalmazni, mert mérhetetlenül nagyra becsülöm Marco Rossi szövetségi kapitány munkáját, éppen ezért élek is a gyanúperrel, hogy csupán fordítási hibának tulajdonítható az a mondata, miszerint meglepte a csapatot és őt is, hogy a svájciak a várt 3-4-3-as felállás helyett 3-5-2-es formációban futballoztak, és így a középpályán létszámfölényre tettek szert.
Nem tudom elhinni, hogy ez ekkora zavart okozott a magyar csapatban, hogy a svájciak nem négy, hanem öt középpályással kezdtek, és a három csatár helyett csak kettő volt elöl! Ezt a játékosoknak önállóan le kellett volna reagálniuk a pályán, maximum néhány perc után!" - Mondta Esterházy, majd a Szoboszlai Dominkkkal kapcsolatban föltett kérdés elől sem tért ki, pedig unokaöccse, Esterházy Mátyás a menedzsere:
"Nézze, a csapatkapitánynak nem csak az a feladata, hogy amikor a meccs előtt a bíró feldobja a pénzérmét, ő térfelet válasszon. Ennél valamivel több. Például amikor meglátja, hogy a csatár Sallai Roland a saját térfelünk közepén passzolgat Willi Orbánnal, akkor rászóljon, hogy: Te, öreg, neked nem ez a helyed, menj fel támadni!
Ő az edző meghosszabbított keze a pályán, és azonnal reagálnia kell arra, hogy az ellenfél más formációban játszik, mint ahogy azt elképzeltük. Nálunk ez úgy működött a nyolcvanas évek közepén, hogy amikor a Döme (Détári Lajos – a szerk.) hátrajött, elkérte a labdát Nagy Antitól vagy Garaba Imitől, akkor Anti, a kapitányunk ráripakodott: Döme, mit keresel itt, azonnal menj vissza a középpályára, neked az a dolgod, hogy gólpasszokat adjál, vagy gólt rúgjál! Ezt hívják pályán belüli kommunikációnak.
Ez nem atomfizika, csodálom, hogy csak a szünetben sikerült rendezni a sorokat, amikor sajnos már elment a meccs. Még minálunk, a Csillaghegy csapatában, ahol annak idején elkezdtem focizni, is úgy volt, hogy ha valami nem volt világos, az edző kézbe vette a labdát, és elkezdte magyarázni: »Kezdjük az alapoknál. Ez itt a labda...« Aztán következett a taktikai eligazítás. Ilyenkor felteszem a költői kérdést, hogy előzőleg ennek a népes szakmai stábnak valamelyik tagja nem nézett meg egy-két videót a svájci válogatott mérkőzéseiről? És ennek tudatában nem beszélték át a lehetséges stratégiát A-tól Z-ig?! Hátha elleshetnek valamit a taktikájukból..."
