.jpg?auto=webp&format=pjpg&width=3840&quality=60)
Az eddig mutatott játék alapján az Eb-mezőny két legerősebb válogatottja csap össze Stuttgartban a negyeddöntőben, egy olyan párosításban, amely általában baljós előjel szokott lenni a németek számára.
Németország (illetve korábban Nyugat-Németország) és Spanyolország eddig 26 alkalommal találkozott, és a mérleg igencsak kiegyenlített: 9 német győzelem és ugyanennyi döntetlen mellett a spanyolok 8 alkalommal tudtak nyerni. Tétmérkőzéseken ez még kiegyensúlyozottabb: 12 meccsen 4 német győzelem, 4 döntetlen és 4 spanyol diadal.
A két válogatott nagy tornákon rendszeresen egymásba botlik – mindjárt a legutóbbi, 2022-es világbajnokságon találkoztak az E csoportban. A kvartett két esélyese akkor nem bírt egymással az utolsó fordulóban – 1–1 lett a vége Álvaro Morata és Niclas Füllkrug góljaival –, és ez azt jelentette, hogy a németek kiestek, a nyolcaddöntőbe ugyanis az ibériaiak mellett a csoport élén végzett Japán jutott.
Az, hogy a spanyolok nem jelentenek jó óment a Nationalelf számára, egyébként rendszeresen előforduló motívum a két nemzeti csapat közös történetében. Nagy tornán először 1966-ban, az angliai világbajnokságon találkoztak a csoportkörben, amikor a Villa Parkban a nyugat-németek Lothar Emmerich és Uwe Seeler góljaival fordítottak Fusté vezető találata után. A spanyolok kiestek, a németek továbbjutottak, és egészen a döntőig meneteltek, ahol hosszabbításban 4–2-es vereséget szenvedtek Angliától minden idők egyik legnagyobb vitákat kiváltó fináléjában.
Európa-bajnokságon először 1976-ban futottak össze, akkor mindjárt kétszer is összecsaphattak az oda-visszavágós rendszerben játszott negyeddöntőben. 1–1 és 2–0 után a németek mentek tovább, egészen a döntőig, ahol újfent vereséget szenvedtek, ezúttal Csehszlovákiától tizenegyesekkel, Antonín Panenka legendás ejtős büntetőjének köszönhetően.
Az 1982-es spanyolországi vébén a második csoportkör alkalmával mérkőztek meg a Bernabeuban, ahonnan 2–1-es győzelmüknek köszönhetően Nyugat-Németország ment tovább (Pierre Littbarski és Klaus Fischer góljaira csak Jesus Zamora tudott válaszolni), de megint csak egy vesztes döntő lett a jussuk. A fináléban ugyanis az olasz válogatott meggyőző, 3–1-es vereséget mért Littbarskiékra (Paul Breitner csak szépíteni tudott Rossi, Tardelli és Altobelli góljai után).
Legközelebb az 1984-es Európa-bajnokság csoportkörében találkoztak, Párizsban, ahol Spanyolország Antonio Maceda góljával legyőzte és kiejtette a németeket. A spanyolok meg sem álltak a döntőig, ahol a házigazda franciáktól szenvedtek vereséget (Michel Platini és Bruno Bellone szerezte a meccs két gólját).
A következő Eb-n, 1988-ban is egy csoportba kerültek, és Münchenben Rudi Völler duplájával a hazaiak győztek, és szerezték meg a csoport első helyét, kiejtve Camachóékat. Viszont nem jutott túl messzire Franz Beckenbauer csapata, ugyanis az egyenes kieséses szakaszba érve rögtön kizúgtak a későbbi győztes hollandok ellen (2–1).
Az 1994-es világbajnokságon szintén a csoportban találkoztak, akkor Chicagóban a Soldier Field-en az 1–1-es döntetlen (Goikoetxea góljára Jürgen Klinsmann válaszolt) végül mindkét alakulatnak elég volt a továbbjutáshoz Dél-Korea és Bolívia mellől. Ezután a két válogatott ment még egy-egy kört (Németország–Belgium 3–2, Spanyolország–Svájc 3–0), de az egyre inkább formába lendülő bolgárok és olaszok már nagy falatnak bizonyultak: a negyeddöntőkben 2–1-es vereséggel esett ki mindkét csapat, pedig ha nyernek, akkor egymás ellen elődöntőzhettek volna New Jersey-ben…
Döntőt egymás ellen 2008-ban, Bécsben játszottak, a Svájc és Ausztria által közösen rendezett Európa-bajnokságon. A nem túl látványos mérkőzésen az összességében jobban és meggyőzőbben játszó Spanyolország Fernando Torres 33. percben szerzett találatával nyerte meg 1964 után második Eb-aranyérmét, elindítva ezzel a spanyol futball aranykorszakát, amely során a Roja 2010-ben elhódította a világbajnoki aranyat és 2012-ben megvédte Európa-bajnoki címét is.
A 2010-es johannesburgi fináléba a német válogatotton át vezetett a spanyolok útja, akkor a Kassai Viktor által vezetett meccsen Carles Puyol fejese döntött, Joachim Löw csapata így csak a bronzérmet hozhatta haza Dél-Afrikából. Németország egyébként a 2012-es Eb-n is elődöntőzött, majd 2014-ben a brazíliai világbajnokság megnyerésével vetett véget a spanyol dominanciának.
Tétmérkőzésen ezután még kétszer, 2020-ban, a Nemzetek Ligájában találkozott a két válogatott: Stuttgartban 1–1 lett a vége Timo Werner és Gayá góljaival, Sevillában viszont a hazaiak 6–0-ra lemosták a Nationalelfet – Ferran Torres mesterhármast ért el, rajta kívül pedig Morata, Rodri és Oyarzabal is eredményes volt. Ez a vereség közel 90 éve a német válogatott legnagyobb zakója volt – 1931-ben gurított nekik utoljára hatot az osztrák Wunderteam – és talán már az Európában rekord hosszan hivatalban lévő Joachim Löw szövetségi kapitányságának a végét jelezte előre.
Azóta sok minden változott a német válogatott háza táján, de ez a csúnya kudarc biztosan extra motivációt jelent majd a stuttgarti negyeddöntőben Julian Nagelsmann csapatának.
Szerző: Lukács Dániel
