Ha a világbajnokság előtt bárki megkérdezett az utcán egy szurkolót arról, hogy melyik csapat nyeri a tornát, akkor az jó eséllyel a Brazília, Németország, Franciaország, Spanyolország kvartett egyikét említette. Ehhez képest Németország tegnap gyalázatos módon címvédőként búcsúzott, miközben talán a három meccsen összesen egy félidőn át nyújtott jó teljesítményt. Spanyolország látszólag jól kezelte a vb-t megelőző váratlan edzőcserét, de a játékuk a csoportmeccsek alatt szinte mérkőzésről mérkőzésre romlott, míg Franciaország ugyan magabiztosan jutott be a legjobb tizenhat közé, de esetleges a játékuk, egyelőre csak az egyéniségek repítik őket előre.
Ebből a sorból lóg ki kicsit a brazil csapat, amely ugyan szintén csak egy döntetlennel kezdett Svájc ellen, és Costa Ricát is csak a hajrában sikerült legyűrni, rajtuk látni leginkább azt, hogy egy tudatos, működő koncepció áll mögöttük, és képesek meccsről meccsre fejlődni.
Az első körös botlás miatt tegnap este kénytelek voltak azzal a Szerbiával ki-ki meccset játszani - amely győzelemmel nyitott -, és egy félidőn át lefocizta Svájcot, hogy aztán mégis vesztesen kerüljenek ki a párharcból.
Az biztos volt, hogy a szerbeknek nyerniük kell a továbbjutáshoz, de a brazilok sem játszhattak a döntetlenre, hiszen azzal hatalmasat kockáztattak volna. Tite nem is nagyon akart variálni, egyedül a sérülések nehezítették meg a dolgát. A Costa Rica ellen csereként remekül játszó Douglas Costa valószínűleg kezdett volna, ha nem szenved izomsérülést. Danilo sem épült fel, így ismét Fagner kezdett jobbhátvédként. Marcelo még ott volt a kezdőcsapatban, de csak alig tíz percet bírt, őt Felipe Luis váltotta, aki tavasszal még lábtörésből lábadozott.
Mladen Krstajic viszont több helyen is önszántából változtatott a Svájc elleni meccshez képest: kikerült a csapatból a rutinos, de lassú Branislav Ivanovic, és Antonio Rukavina foglalta el a jobbhátvéd posztját. A középpályára bekerült Adem Ljajic, méghozzá Milivojevic helyére, így a fél Európa által körbeudvarolt Milinkovic-Savic egy sorral hátrébb húzódott Matic mellé.
A szerbek a győzelmi kényszer tudatában nagyon látványosan próbálták megnyomi a meccs elejét, és agresszív letámadással próbálták zavarba hozni a brazilokat, akik így az első percekben nem is nagyon tudtak kibontakozni.
Thiago Silvánál a labda, aki elől a szerbek elzárják a pálya közep felé vezető passzopcókat. Matic hátulról támadja a visszalépő Paulinhót, Ljajic pedig a fedezőárnyékában tartja Casemirót. Mindeközben Kostic és Tadic is készen áll arra, hogy nyomás alá helyezze a szélső hátvédeket, ha hozzájuk kerül a labda, Mitrovic pedig megfelelő pozícióban van ahhoz, hogy Mirandát támadja.
Az előző jelenet folytatásában láthatjuk, hogy a szerbek elérték a céljukat: a labda kikerült a vonal mellé, az akkor még pályán lévő Marcelóhoz. Tadic azonnal nyomás alá is helyezi, középen pedig Ljajic továbbra is Casemiróra figyel.
Később a szerbek már csak a félpálya környékén kezdtek el aktívan nyomást helyezni az ellenfélre. Krstajic csapata emberorientált védekezést alkalmazott a találkozó során, miközben a védelmüket magasra feltoltva próbálták szűkíteni a területet a brazilok számára, de az egyre csökkenő intenzitású presszing miatt ebből komoly problémáik adódtak.
A brazil szélső hátvédek az első félidőben látványosan mélyen, sokszor a középhátvédekkel egyvonalban helyezkedtek a támadásépítés első fázisában. Tite ezzel azt szerette volna biztosítani, hogy a csapata labdavesztés után ne legyen sebezhető a kontrák ellen. Hasonló módon cselekedett egyébként Zinedine Zidane is a Liverpool elleni Bajnokok Ligája döntőben.
A brazil szélsőhátvédek mélyen helyezkednek a támadásépítés első szakaszában, miközben a szerbek emberorientált védekezést alkalmaznak a középpályán.Ráadásul mivel a szerbek csak a felezővonal környékén kezdték el a letámadást, a szélső bekkeknek volt elég területük ahhoz, hogy lendületből vezessék rá az ellenfélre a labdát, így akár 1-2 embert átjátszva tudták előnyhöz juttatni a csapatukat.
Filipe Luis gyakran indult meg a pálya közepe felé, hogy aztán egy így megnyíló passzsávot kihasználva indítsa el azt a figurát, amelyre Brazília nagyon látványosan rákészült, és végül az első gólt is hasonló módon szerezték.
Filipe Luis befelé cselez, majd pedig megjátssza a visszalépő Gabriel Jesust, akit követ az egyik középhátvéd, és még azelőtt megállítja, hogy le tudná készíteni a labdát az így a két védelmi vonal között már teljesen szabad Coutinhónak. Mindeközben Paulinhó már beindult a magasra feltolt védelem mögé, várva a hosszú indítást.
Mivel Szerbia emberorientált védekezést alkalmazott, így a védők folyamatosan döntési kényszerben voltak: kövessék-e a visszalépő Gabriel Jesust, ezzel kockáztatva, hogy hatalmas terület nyílik meg mögöttük, vagy maradjanak a helyükön, ezáltal létszámfölényes szituációt biztosítva az ellenfélnek a pálya közepén.
Ugyanaz a figura, mint az előző képen: a visszalépő Gabriel Jesus megkapja a labdát Filipe Luistól, de a csatárt ezúttal nem követi a védő, így pontosan le tudja készíteni a labdát Coutinhónak, akinek a passzáról csak egy hajszállal marad le az ismét beinduló Paulinho.
A gól előtt szinte hajszálpontosan a fentieket láthattuk megismétlődni. A főszerepben ismét Gabriel Jesus, Coutinho és Paulinho.
Coutinho megkapja a labdát a középpályán, miközben Jesus a mozgásával magára vonja Veljkovic figyelmét. Ezzel hatalmas terület nyílik meg Kolarov és a középső védő között, Paulinho pedig ezt ismét kihasználja. Coutinho labdája ezúttal ráadásul pontos, így a két Barcelona középpályás összjátékából megszerzi a vezetést Brazília.
Sokan nem értették, hogy tavaly nyáron a Barcelona miért igazolta le a Premier League-ben megbukó, és évek óta Kínában játszó Paulinhót. A brazil középpályás enyhén szólva nem illik bele abba a játékba, amely alapvetően jellemző a Barcelonára, de Ernesto Valverde ezzel teljesen tisztában volt, és az előre temetett szerzeménynek elsősorban azt a feladatot adta, hogy a labda nélküli mozgásával bontsa meg az ellenfél védelmét, és mélységből érkezve, vagy harmadik emberes elfutásokkal kerüljön a kapu elé. Ennek eredményeképp Paulinho a 2017/18-as szezonban 9 bajnoki gólt szerzett.
Dean Mouhtaropoulos/Getty ImagesA középpályás pontosan úgy okozott problémát Szerbiának, ahogy a spanyol csapatoknak is. Mélységből érkezett folyamatosan a kapu elé, hogy a védők ne tudják felvenni a mozgását. Brazíliát egyelőre az ilyen figurák is megkülönböztetik a többi esélyesnek kikiáltott együttestől.
Fontos még kiemelni Countinót, aki eddig egyértelműen Brazília legnagyobb húzóembere a vb-n, és pontosan azt hozza, amit az emberek Neymartól vártak. Svájc és Costa Rica ellen fontos gólt szerzett, most pedig egy kiváló gólpasszt jegyzett.
A szerbek rosszul működő védekezésére pedig érdemes megnézni még egy példát:
A jobbhátvéd Rukavina egészen a saját térfeléig követi Neymart, de jól láthatóan semmiféle nyomást nem helyez rá, konkrétan egymással szemben állnak. A brazilok tízesének így van ideje felnézni, és megjátszani azt a Gabriel Jesust, aki bemozog a Rukavina által elhagyott területre.
A félidei szünetet követően a szerbek ismét magasabb sebességi fokozatra kapcsoltak, de Casemiro remek helyezkedésének, Willian hatalmas mezőnymunkájának és a játékot remekül olvasó Thiago Silvának a vezérletével a brazilok semlegesíteni tudták az akcióikat, miközben egyre több veszélyes kontrát tudtak vezetni.
Thiago Silva 68. percben szerzett gólja után lényegében lezárult a mérkőzés, onnantól kezdve a brazil csapat szinte örömfocit mutatott be: percekig tartogatták a labdát, majd egy ritmusváltás után bármikor helyzetbe tudtak kerülni a széteső szerbek ellen. A gólkülönbséget nem tudták növelni, de végül nagyon magabiztos teljesítménnyel jutottak be a legjobb tizenhat közé.
Getty Images