Ha csak egy szóval lehetne jellemezni a 2018-as világbajnokságon szereplő argentin válogatottat, akkor az biztosan a káosz lenne. A dél-amerikai sztárcsapat egy Izland elleni döntetlen, és egy horvátok elleni csúfos vereség után ugyan kiizzadta a győzelmet Nigéria ellen, de az ott mutatott játék sem épp azt jelezte, hogy a kieséses szakaszban majd valamilyen hihetetlen feltámadást láthatunk tőlük.
A kispadon ülő Jorge Sampaoli teljesen elvesztette a hitelét, és szándékosan nem neveztem szövetségi kapitánynak, ugyanis a legutóbbi két meccsen már aligha övé volt az utolsó szó, ami a csapat összeállítását illeti.
A tegnapi, Franciaország elleni negyeddöntő volt az argentinok negyedik meccse a világbajnokságon, és a helyzetüket mindennél jobban jellemzi, hogy Lionel Messi minden meccsen más-más poszton, vagy szerepkörben tűnt fel a pályán. Izland ellen még tízesként, Agüero mögül próbálta mozgatni a csapatot, Horvátország ellen egy 3-2-4-1-es felállásban a félterületben mozgó támadó középpályásként tűnt fel, Nigéria ellen pedig már a jobb oldalon, míg tegnap délután Franciaország ellen már hamis kilencesként futott ki a pályára, miközben Agüero és Higuain is csak a padon kapott helyet.
Ennél jóval derűsebb volt a helyzet francia oldalon, bár a torna elején úgy tűnt, hogy Didier Deschamps sem teljesen biztos benne, hogy mi lenne a csapata ideális összeállítása. Az Ausztrália ellen pocsék játékkal, két szerencsés góllal megnyert meccsen a Griezmann-Mbappé-Dembélé csatársorral kezdett, bízva abban, hogy folyamatos pozíció cserékkel és megindulásokkal össze tudják zavarni az ellenfél védőit, de mivel nem volt megfelelő összeköttetésük a középpályával, így ennek többnyire csak szenvedés lett a vége. Peru ellen már bekerült a csapatba Matuidi és Giroud. Előbbinek a szélről indulva kellett némi egyensúlyt teremtenie a középpályán, míg a korábbi Arsenal, és jelenlegi Chelsea játékosra bármikor fel lehetett ívelni a labdát, ha a földön ismét nehézkessé vált a támadásépítés.
A francia válogatott a csoportkörben csak ritkán tudta kihasználni legnagyobb erényét, a védekezésből támadásba való villámgyors átrendeződést. Ebből a szempontból viszont Argentínánál tökéletesebb ellenfelet nem is találhattak volna.
Didier Deschamps végül olyan megoldást választott a csapata összeállítását tekintve, amelynek hála a kecske is jóllalkott, és a káposzta is megmaradt. A francia szövetségi kapitány semmiképp sem szeretett volna létszámhátrányba kerülni a pálya közepén, így Matuidi bekerült Kanté és Pogba mellé, de ezzel együtt Griezmann is maradt középen, közvetlenül Giroud mögött, így Lucas Hernandeznek kellett biztosítani a csapat szélességét támadásban. Az Atlético Madrid balhátvédje végül olyan jól megoldotta a feladatát, hogy két gólban is kulcsszerepet vállalt.
Mautidi mélyen, Kantéval és Pogbával egyvonalban a bal oldali félterületben helyezkedik, miközben Hernandez biztosítja a szélességet. A másik oldalon Pavard szintén magas pozíciót vesz fel, Mbappé pedig középen kéri a labdát, amit meg is kap, miután Di Maria kilép Pogbára.
A francia csapat nem szégyellte felvenni a sündisznóállást, hogy aztán terv szerint az argentin szélső védők által üresen hagyott területeket támadják labdaszerzést követően.
A francia játékosok egymáshoz közel helyezkedve teljesen lezárják a pálya középső részét, ezzel kikényszerítve, hogy az argentinok a szélre tegyék ki a labdát.
A dél-amerikai csapatnak a vonalhoz közel sem volt egyszerűbb dolga: a franciák rendre sikeresen alakítottak ki velük szemben létszámfölényes szituációkat, és sikeresen lezárták a pálya közepe felé vezető passzsávokat, kikényszerítve ezzel a labdavesztést.
Az argentinok csak nagyon ritkán tudták a labdát sikeresen átforgatni az egyik oldalról a másikra, ezzel némi szabad területet nyerve maguknak. Di Maria egyenlítő gólja előtt például a franciáknak nem sikerült becsapdázniuk az ellenfelet a vonal mellett, így középen a PSG játékosa teljesen szabadon kaphatta a labdát, mielőtt 25 méterről a kapuba zúdította azt. Viszont jól jellemzi a francia védekezés hatékonyságát, és az argentin támadások minőségét, hogy ez – a még helyzetnek is alig nevezhető szituáció – volt az egyetlen komolyabb gólszerzési lehetőségük az első félidőben.
A másik komoly problémát Argentínának Lionel Messi szerepköre jelentette. Hamis kilencesként a feladata elsősorban az lett volna, hogy a folyamatos visszalépéseivel kimozdítsa a pozíciójából a Varane-Umtiti páros egyikét, hogy aztán az így keletkezett üres területbe érkezve Di Maria és/vagy Pavón gólhelyzetbe tudjon kerülni.
Azonban amíg korábban Messi ebben a hamis kilences szerepben parádés szezonokat játszott Barcelonában, most teljesen súlytalan volt. Ennek az egyik oka az őt támogató szélsőkben keresendő. Amíg a Pep Guardiola-féle Barcelonában Messi visszalépéseit követően Thierry Henry és Samuel Eto’o, majd később David Villa és Pedro Rodriguez szinte folyamatosan a belső védő és a szélsőhátvéd közötti területet támadta, a mostani argentin csapatban Di Maria és Pavón szinte végig az oldalvonalat taposta. Ráadásul a hatékony francia területvédekezés miatt Varane és Umtiti is maradhatott a helyén, így Messi hiába kapott labdát a kaputól egyre nagyobb távolságban, ez az ellenfélnek semmiféle problémát nem jelentett.
Messi mélyre visszalép labdáért, így a középcsatár pozíciója teljesen üresen marad, gyakorlatilag semmiféle nyomás nincs a francia védőkön.
Az argentin csapat támadójátékának kilátástalanságát a legjobban az mutatja, hogy a mérkőzés során összesen 21 beadással próbálkoztak, miközben legtöbbször egyetlen játékosuk sem helyezkedett a tizenhatoson belül. Nem meglepő módon ezekből a kísérletekből csak 2 volt sikeres.
Ezzel szemben a franciák teljesen tudatosan játszottak a saját erősségeikre, és az ellenfél leginkább szembetűnő hiányosságaira. Akárcsak Horvátország és Nigéria ellen, az argentin szélsővédők most is rengeteg területet hagytak maguk mögött, amit a franciák ki is használtak: labdaszerzés után gyakran első vagy második szándékból belőtték a labdát a felfutó bekkek mögé - ebben Pogba járt az élen -, kihasználva Griezmann, vagy épp Kylian Mbappé sebességét. Utóbbival a dél-amerikaiak egyszerűen nem tudtak mit kezdeni.
Az első gólt megelőző tizenegyesnél Mbappé a saját térfeléről indulva lódul meg az ellenfél kapuja felé. A gyorsaságával az ellenfél nem tud mit kezdeni, a 19 éves támadó pedig okosan a fent ragadó – a képen sötéttel jelölt – Tagliafico helyére vezeti a labdát, miközben Giroud épp Mercado helyén lohol, próbálva széthúzva az egyébként is borzalmas állapotban lévő védelmet.
Labdaszerzés után ezúttal Pogba indítja a fentragadó védő helyére beinduló Griezmannt, Giroud pedig ismét a másik oldalon próbál a lehető legjobban helyezkedni. Tagliafico és Mercado kétségbeesetten rohannak vissza, miközben Rojo és Otamendi próbálja menteni a menthetőt.
Di Maria bombája és Mercado szerencsés gólja után néhány percig úgy tűnhetett, hogy az argentin csapat még így is képes lehet meglepetést okozni, de hamar kiderült, hogy a védelmük akkor is rendkívül sebezhető, ha épp nem tolják fel agyig az összes védőjüket, és előbb Pavard szenzációs kapáslövésével egyenlítettek a franciák, majd a parádésan játszó Mbappé góljával meg is fordították a meccset.
Olivier Giroud a két középhátvéd között helyezkedik, miközben Griezmann és Matuidi egyszerre indul meg a tizenhatoson belülre. Erre Mercadónak reagálnia kell, így Hernandez teljesen üresen marad a bal oldalon Pogba labdája után. Mivel eközben Mbappé is megindul a tizenhatoson belülre, így gyakorlatilag egy négy a négy elleni szituáció alakul ki a támadók a és a védők között, aminek a végén Mbappé reagál a leggyakrabban, és szerzi meg a csapata harmadik gólját.
Végül érdemes az alábbi videó segítségével szemügyre vennünk a franciák negyedik, és egyben Mbappé második gólját. Az akció Hugo Lloristól indul, és alig pár másodperc múlva a labda már az ellenfél kapujában köt ki.
Az argentinok két játékossal támadnak le, de ezt a támadásépítésbe besegítő Kanté segítségével a franciák könnyedén átjátsszák. Ezt követően Griezmann lép vissza, magára vonva ezzel Otamendi figyelmét, aki kilép a védősorból, de Griezmann ennek ellenére könnyedén lekészíti Matudinek a labdát. A középpályás Giroud-hoz passzol, és mivel Otamendi már játékon kívül van, így Tagliaficónak kell beljebb lépnie. Ezzel viszont szabaddá válik az út Mbappé előtt, aki a Giroud-tól kapott passzt követően belövi a mindent eldöntő gólt. Sakk és matt.
Végül a hajrában egy parádés Messi átadást követően Agüero még lőtt egy szépítő gólt, így az eredményjelző nem is fejezi ki pontosan, hogy mekkora különbség volt a két csapat között. Argentína a világbajnokságon már nem először egy teljesen működésképtelen tervvel, olykor ad-hoc játékkal futott neki a meccsnek, miközben tálcán kínálták fel magukat annak a francia a csapatnak, amely él-hal az ilyen lehetőségekért.
Franciaország a következő körben a Portugáliát kiejtő Uruguay ellen küzd meg, és amíg az argentin csapat pont tökéletes ellenfél volt a Deschamps-csapat számára, a mezőny talán leghatékonyabban védekező együttese ellen már bőven ki kell majd lépniük a saját komfortzónájukból a sikeres szerepléshez.
