Mauruzio Sarri még csak alig néhány hónapja irányítja a Chelsea-t, máris sikerült történelmet írnia a Premier League-ben. A láncdohányos olasz lett az első olyan debütáló vezetőedző a Premier League-ben, aki az első 12 mérkőzésén veretlen tudott maradni, ám a Tottenham elleni városi rangadón már nem csak megízlelhette Angliában a vereség ízét, de egyenesen feltörölték a padlót a csapatával.
Amíg a Chelsea kezdése meglepően jól sikerült az új vezetőedzővel, addig a Tottenham a kispadon szinte őskövületnek számító Mauricio Pochettinóval szinte hajszál pontosan az elvárásoknak megfelelően szerepel a bajnokságban. Az észak-londoni csapat hozza a tőlük az elmúlt szezonban megszokottnak számító stabil eredményeket, aminek köszönhetően az éllovasokkal szemben sem túl nagy a lemaradásuk, miközben stabilan tartják a pozíciójukat a legjobb négyben.
Pedig a kissé meglepő módon igazolások nélkül letudott nyár és a világbajnokság fáradalmai után joggal lehetett volna visszaesést várni a Spurstől, ami viszont csak egyéni szinten volt jellemző. Dele Alli sokat hagyott ki sérülés miatt, Christian Eriksen hetekig csak a kispadon kapott helyet a bajnokságban, Heung-Min Son pedig a világbajnokság után még az Ázsiai Játékokon is részt vett a dél-korai válogatottal, Harry Kane pedig a tavaszi sérülése és a sikeres, de emiatt hosszúra nyúló angol vb-szereplés miatt a góljai ellenére is kevéssé tűnt élesnek a szezon első negyedében.
Pochettino ennek megfelelően vissza is vett a csapatát az elmúlt években jellemző agresszív letámadásból, és sokszor, ha csak 1-1 góllal is, de behúzták a mérkőzéseiket. Az argentin mester a Chelsea ellen viszont ismét maximális fordulatszámra pörgette a gépezetet, és egy új felállással is meglepte az ellenfelet.
Ezzel szemben Maurizio Sarri szokásához hűen nem sokat variált, a megszokott kezdőcsapatát küldte fel a pályára, és az elmúlt hetekhez hasonlóan egyedül az volt kérdéses, hogy az angol válogatottba ismét bekerülő, és jó formában lévő Ross Barkley, vagy Mateo Kovacic lesz-e a kezdőben. Végül az olasz mester ezúttal a világbajnoki ezüstérmes horvát középpályásnak szavazott bizalmat.
Goal infó: Dembélé távozni szeretne a Barcától, akár a Neymar-transzfer részeként
Amikor Sarri megérkezett Angliába, a Chelsea vele együtt bejelentette Jorginho leigazolását is. Az olasz válogatott középpályás Sarri meghosszabbított keze volt a pályán a Napolinál, így nem meglepő, hogy kulcsfontosságúnak tartotta a mélységi irányító megszerzését az új csapatánál is.
Jorginho a „Sarriball” legfontosabb láncszeme, a támadásépítések során őt keresik először, és az ő feladata a labda folyamatos mozgásban tartása és eljuttatása a támadó harmadba, emiatt szinte meccsről meccsre döntötte meg a passzrekordokat a Premier League első fordulóiban.
Természetesen az ellenfelek is hamar rájöttek, hogy a Chelsea megfékezésének kulcsa Jorginho semlegesítése, így például az előző fordulóban az Everton is elsősorban azt tartotta szem előtt, hogy ne jusson el hozzá a labda, ebben pedig Richarlison és Sigurdsson kiváló munkát végzett. Az olasz válogatott játékos mindössze 50 átadást hajtott végre, a legkevesebbet az idei szezonban, Sarri pedig egy óra játék után lecserélte, miután korábban egy kőkemény szabálytalanságért egy sárga lapot is begyűjtött, de a piros lap sem lett volna túlzás.
Pochettino szintén Jorginho frusztrálását, és ezáltal a Chelsea alapjáténak semlegesítését tűzte ki célul, a Tottenham pedig ezt a lehető leghatékonyabban oldotta meg. A Kékek kulcsembere összesen 52 átadást hajtott végre, amiből 42 volt pontos, de ami igazán fontos, hogy a szezonbéli átlagosan 56 előre irányuló passzához képest, most ezekből csak 25 jött neki össze.
Az argentin szakember 4-3-1-2-es felállásban küldte pályára a csapatát, amelyben Harry Kane és Heung Min Son mögött Dele Alli feladata volt Jorginho őrzése. Eriksen ezúttal ott volt a kezdőcsapatban, méghozzá a háromtagú középpálya bal oldalán, ahonnan tökéletesen tudta irányítani a csapatát. A dán középpályás 6 helyzetet alakított ki, és 2 gólpasszt is kiosztott a 90 perc alatt.
A Tottenham 4-3-1-2-es felállásban: Dele Alli őrzi Jorginhót, mögötte Sissoko, Dier és Eriksen biztosítja a pálya közepét, Harry Kane pedig visszazár, és nyomás alá helyezi a labdával előretörő David Luizt.
A legfontosabb pontja a Tottenham játékának a letámadás intenzitása volt, amit azáltal tudtak fenntartani, hogy a csapat szerkezete rendkívül kompakt volt, nagyon kis területre szűkítették le a játékot, és labdavesztés után azonnal hatékonyan tudtak visszatámadni, ezáltal rengeteg labdát szerezve már az ellenfél térfelén is.
Amint Jorginhóhoz került a labda, a Tottenham játékosai rögtön több irányból is támadták a Chelsea „eszét”, miközben elzárták előle a legközelebbi passzopciókat, kikényszerítve ezzel a hibás átadást, ami után ismét nyomás alá tudták helyezni a Chelsea védelmét.
Amennyiben a Tottenham nem tudott egyből labdát szerezni, úgy egyből arra törekedtek, hogy sikeresen lezárják a pálya közepe felé vezető utat, az oldalvonal mellé kényszerítve ezáltal a Chelsea-t. Ilyenkor a középpályás hármas egyik tagja, valamit a szélsőhátvéd is megkezdte a letámadást, hogy az oldalvonal segítségével hozzák lehetetlen helyzetbe a labdát birtokló játékost.
A labda az oldalvonal mellé kerül, így Dier azonnal kilép Marcos Alonsóra, míg Serge Aurier a segíteni igyekvő Kovacicra figyel, Alli pedig ezzel egyidőben megindul Jorginho irányába.
A Tottenham 5 a 3 elleni létszámfölényt alakít ki a pálya szélén, ezzel lehetetlenné téve az előrejutást a Chelsea számára.
Mivel a Tottenham három belső középpályással, elsősorban a pálya centrumát védte, így a Chelsea számára adta volna magát a labdát egyik oldalról a másikra való gyors átforgatásának lehetősége, megjátszva ezzel a széleken megnyíló üres területeket, de ezt a Kékek többnyire rendkívül körülményesen oldották meg, szinte mindig csak második vagy harmadik szándékból döntöttek a játék súlypontjának áthelyezése mellett, de így a Tottenham játékosainak is bőven volt ideje átérni az egyik oldalról a másikra.
Azonban nem csak a támadások felépítése jelentett hatalmas problémát a Chelsea számára, hanem a védekezés is. A Tottenham végül 3-1-re nyerte meg a meccset, de ha nincsenek Kepa bravúrjai, akkor nagyobb is lehetett volna a különbség a két csapat között.
Akárcsak támadásban, úgy védekezésben is nagyon fontos szerep hárul Jorginhóra, aki ilyenkor többnyire magasan fellép, segítve ezzel a letámadást és a labda minél hamarabb történő visszaszerzését. Mivel ilyenkor az ellenfélnek nagyon kevés ideje van jó megoldást választani, ezért legtöbbször nem is tudják pontosan bejátszani a labdát a középpályás mögött megnyíló üres területre. A Tottenham azonban tudatosan készült erre, és Alli, Son, valamint Kane is rendszeresen belépett a két védelmi vonal között megnyíló területre. Pontosan ez történt a második gólnál is.
VIDEÓ: Maradona minden idők "legütősebb" interjúját adta
Jorginho kilép a labdát birtokló Eriksenre, az így mögötte megnyíló területen pedig a Spurs három támadója is egymáshoz közel helyezkedik. Eriksen meg is találja Kane-t, aki kapura fordul, és távolról beveszi a mozdulatlanul álló Kepa kapuját.
A játék képe jelentősen a második félidőre sem változott, viszont a Tottenham már jóval többször állt vissza a saját térfelére, hogy onnan indítsanak gyors ellentámadásokat. Így született a harmadik gól is, amely során Son először Jorginhót futotta le nagyon csúnyán, majd az óvodás védekezést bemutató David Luiz mellett is megtolta a labdát, mielőtt a találatával végleg eldöntötte a három pont sorsát.
Sarri csak nagyon későn tudott megfelelően belenyúlni a meccsbe, és a rendszerint a pálya szélére szoruló Chelsea-nek csak a hajrára akadt használható opciója a tizenhatoson belül Olivier Giroud személyében, aki egy beadást követően meg is szerezte a szépítő gólt.
Hiába tehát a Chelsea eddigi veretlensége, ez a súlyos pofon intő jel lehet Maurizio Sarrinak a folytatásra nézve. Az ellenfelek kezdik ugyanis felismerni, hogy miként lehet megállítani a Kékeket, és ha az olasz mester nem talál ki valamit arra, hogy miként lehet felszabadítani az immár rendszeresen szoros emberfogás alá kerülő Jorginhót, akkor B-terv hiányában a Chelsea-t még érhetik kellemetlen meglepetések a Premier League-ben.
