Mészöly Géza a lelátón, Marco Rossi a lelátón – nyugalom, nem a díszvendégek felsorolásába kezdünk az NB I-es Újpest–Fehérvár meccs összefoglalása helyett, csak tisztáztuk, hogy a magyar válogatott szövetségi kapitánya is kiváncsi volt, mire megy a lelátóra szoruló vezetőedzője nélkül a tulajdonosi kör kuszaságával, újratervezésével taglalt időszak után az Újpest. És most fújjuk ki a levegőt! Be… és ki…
A helyzet bizony ennyire bonyolult, nem épp a legegyszerűbb napokat élik a lila-fehérek még akkor sem, ha szurkolóik által sem közkedvelt belga tulajdonosuk már nincs képbe.
Valószínűleg egyébként ez a 2–0-val végződő mérkőzés kommentátorának is egy alkalmas monológja lehetett volna, mikor épp semmi nem történt a pályán, mert bizony volt ilyen időszak jószerivel. Persze, mikor történt valami, akkor meg csak kapkodtuk a fejünket, úgy felgyorsultak az események.
Például a 10. és a 15. perc között kétszer is felszisszenhettek a fehérvári szurkolók, két bődületes helyzetet hagyott ki ugyanis csapatuk. Majd ugyanígy jártak a 34. és a 37. minutum között is. Az Újpest ekkor még inkább csak bontogatta a szárnyait.
A második félidő viszont már inkább a fővárosiakról szólt, de helyzet helyzet hátán – persze csak adott időszakban továbbra is – mégis a fehérváriak előtt adódott.
Aztán hogy mi változott? Jött egy hazai gól a semmiből, a 75. percben Tajti révén, majd három perccel később Ambrose-tól ugyanígy. Ugye, ugye, csak kapkodtuk a fejünket… A lila-fehérek pedig úgy belelendültek a labdarúgás nevű tudományba, hogy a maradék negyedórában még két óriási helyzetet is kialakítottak, míg a fehérváriakon azt lehetett érezni sokszor, úgy megzavarta őket a két hirtelen bekapott gól, hogy nem találják helyüket a Megyeri úton.
Összességében, volt időszak a mérkőzésen, amikor jobban megérdemelte volna a győzelmet a vendég gárda, de a focit gólra játsszák, abból pedig ezúttal az újpestiek szereztek többet, így megérdemelten győztek. Van kiút Újpesten?
