A világvándor, botrányhős tréner polgári foglalkozása érdekes módon tánc- és illemtanár volt, később Ausztriában pszichológus diplomát is szerzett. Labdarúgó pályafutását 14 évesen a Vasasnál kezdte, majd 1917-től a Törekvésben játszott. 1920-ban igazolt az MTK-hoz, itt két év alatt kétszer lett bajnok, 34 mérkőzésen négy gólt szerzett. 1922-ben a zsidó identitású bécsi Hakoah Wienhez szerződött, amely 1924-25-ben megnyerte az első osztrák profi bajnokságot.
Egy amerikai túráról nem tért haza, 1926-tól 1932-es visszavonulásáig hat tengeren túli csapatban szerepelt, állítólag a szesztilalom idején szép pénzt keresett illegális italkiméréseken, de a nagy gazdasági válság kitörésekor a tőzsdén ezt el is vesztette. A nemzeti együttesben 1921-ben a németek ellen 3-0-ra megnyert mérkőzésen mutatkozott be, ekkor lőtte első és egyetlen válogatott gólját.
Az 1924-es párizsi olimpián (amelyre Gárdosként nevezték, mert nevét nem találták eléggé magyaros hangzásúnak) a magyar csapat csúfosan leszerepelt, második mérkőzésén 3-0-ra kikapott Egyiptomtól és kiesett. A játékosok a kudarcot a nem megfelelő körülményeknek, valamint a túl sok kiutaztatott vezetőnek tulajdonították, és Guttmann vezetésével szállásukon összefogdosott patkányokat lógattak az edző szobájának ajtajára. A címeres mezt többé nem húzta, de nem is húzhatta magára.
Ezután kezdődött rendkívül sikeres edzői karrierje, amelynek során 12 országban 25 csapatot irányított, s sikert sikerre, botrányt botrányra halmozott. Az összeférhetetlen, anyagias és hatalmas egóval rendelkező Guttmann sehol sem maradt sokáig, nemcsak nehéz természete miatt, hanem mert úgy vélte: "a harmadik szezon végzetes" - vagyis nem szabad megvárni...
Először 1939-ben az Újpest kispadjára ült le és azonnal bajnoki címre vezette a csapatot, megnyerte a Közép-európai Kupát is. Életének következő hat évéről szinte semmit nem tudunk. A második világháború alatt családja Auschwitzban halt meg, ő maga valószínűleg bujkálva élte túl a vészkorszakot, erről soha nem beszélt. A háború után dolgozott a Vasasnál, a Temesvárnál, az Újpestnél és a Puskás Ferenccel felálló Kispestnél is. Az edzőzseni és a játékos zseni ki nem állhatta egymást, s amikor a csapatkapitány Puskás nem engedte le a pályáról az egyik lehívott játékost, Guttmann ott helyben vette a kalapját.
Olaszországban folytatta, de itt sem töltött sok időt egy helyen. A Milannal már behozhatatlan előnnyel vezette a bajnokságot, amikor az idény vége előtt két fordulóval fel kellett állnia - szerződésébe ezután mindig beleíratta, hogy ha csapata első helyen áll, nem rúghatják ki.
Az 1956-os forradalom után az illegális dél-amerikai túrára induló Honvéddal tartott és kint is maradt Brazíliában. 1958-ban állami bajnokságot nyert a Sao Paulóval, a legenda szerint ő vezette be azt a támadóorientált 4-2-4-es felállást, amellyel a brazil válogatott abban az évben világbajnok lett. A következő évben Portugáliába szerződött, és a Portóval bajnok lett, innen csábította el a nagy rivális Benfica.
Guttmann a lisszaboni csapattal - első magyar edzőként - 1961-ben "a legmagyarabb BEK-döntőben" megnyerte a legrangosabb európai kupasorozatot, a fináléban a Kocsist, Czibort és Kubalát soraiban tudó Barcelonát győzték le 3-2-re. A Benfica a következő évben duplázott, a döntőben ezúttal a Puskás Ferenccel felálló Real Madridot verték 5-3-ra, az ifjú Eusébio remeklésének köszönhetően. "Természetesen" őt is Guttmann fedezte fel: a fodrásznál hallott egyik brazil barátjától a zseniális mozambiki fiúról, s még aznap Maputóba repült. Két nap múlva Eusébióval tért vissza, akit szerződésének aláírásáig álnéven rejtegettek, mert attól tartottak, hogy a rivális Sporting (amelynek fiókcsapatában játszott) szabályszerűen elrabolja.
A második BEK-diadal után fizetésemelést kért, de nem kapott, s nemcsak hogy rávágta az ajtót a szerinte zsugori vezetőkre, el is átkozta a klubot, hogy száz évig ne nyerjen európai kupát. Az átok megfogant, az azóta eltelt hat évtizedben a Benfica nyolc finálét bukott el, még az sem segített rajta, hogy az 1990-es AC Milan elleni bécsi BEK-döntő előtt Eusébio Guttmann sírjánál imádkozva kérte, hogy a túlvilágról oldja fel a rontást.
A tréner ezután dolgozott az uruguayi Penarolnál, Ausztriában, egy évig ismét a Benficánál, Svájcban, Görögországban, újra a Portónál, utoljára az 1973-1974-es idényben ült a kispadon. Guttmann Béla 82 éves korában, 1981. augusztus 28-án Bécsben halt meg. Ő volt az egyik első edző, aki tudatosan alkalmazta a pszichológiai hadviselést, akár az ellenfél megtévesztése, akár saját csapata feltüzelése érdekében. Amikor például az 1962-es BEK-döntő félidejében a Real Puskás három góljával 3-2-re vezetett, azzal nyugtatta tanítványait, hogy az ellenfél már elfogyott, simán rúgnak nekik egy ötöst - és így is lett. Szeretett a figyelem középpontjában lenni, váratlan és merész döntéseket hozni, megdöbbentő nyilatkozatokat adni.
A The Times 2007-ben minden idők nyolcadik legjobb trénerének választotta. A Benficánál az átok ellenére nagy becsben tartják emlékét, a klub stadionjának bejáratánál - a 2004-ben elhunyt Fehér Miklós mellszobra mellett - Guttmann Béla 220 centiméter magas szobra áll, kezében a Benfica két BEK-serlegével.
Forrás: MTI
