A Honvéd hivatalos oldala közölt csütörtökön kora este egy nagyobb lélegzetvételű interjút Baráth Botonddal.
A magyar válogatott játékos tíz évet töltött Kispesten, aki a legutóbbi szezonban az Egyesült Államokban, a Sporting Kansasnél szerepelt, és klubcsapatában, valamint a válogatottban is stabil helyet vívott ki magának, a szezon végeztével pedig ellátogatott Kispestre. Alább ezt az interjút közöljük.
Valóban elküldted az önéletrajzod Peter Vermes vezetőedzőnek, s így választott ki a Kansas?
- Olvastam egy vele készített anyagot, miután az előző szezonban remekül szerepelt a Kansas, és akkor szóltam a menedzseremnek, hogy ott szeretik a magyarokat, szeretnének minél több magyar játékost, és úgy voltam vele, próbáljuk meg, miért ne?! Mindig is szerettem volna kipróbálni magam Amerikában, valamint az életre is kíváncsi voltam. Gondoltam, dobjuk be, hogy én szívesen mennék, lesz, ami lesz, az edző pedig szereti az ilyen történeteket. Megtetszett neki a sztori, illetve a játékom is, és leigazoltak.
Az első év alapján jó választás volt Kansas?
- Szerintem igen, mert nagyon sokat fejlődtem fizikailag, labdaügyesség terén és gyakorlatilag mindenben előreléptem.
Abból a szempontból volt meglepő a döntésed, hogy a többség Nyugat-Európa felé veszi az irányt.
- A válogatott miatt is választottam a Kansast, hiszen előtte mutatkoztam be a nemzeti csapatban ezért olyan hely kellett, ahol nívós a bajnokság és folyamatosan tudok játszani. A Sporing Kansas az első külföldi klubom, szerettem volna olyan helyre igazolni, ahol nem vagyok egyedüli magyar, ahol kaphatok segítséget, megfelelő körülmények között dolgozhatok, fejlődhetek, és a válogatottba is meghívót kapok. Nyugat-Európában is voltak lehetőségek, de a bajnokság színvonala, illetve a klub lehetőségei nem érték el az MLS, illetve a Kansas szintjét.
sportingkc.comHa már említed, milyen szintű az amerikai bajnokság?
- Nehéz bármelyik európai bajnoksággal összehasonlítani az ittenit. Vannak csapatok, amelyek le vannak maradva, más együttesek viszont a topbajnokságokban első öt helyéért harcolnának. Szóval nehéz pontosan behatárolni, de összességében nagyon jó bajnokságnak tartom.
A Sporting Kansas megnyerné az NB I-et?
- Simán, bőven képes lenne rá a csapat.
A beilleszkedésben végül mennyit segítettek a magyar társak?
- Rengeteget. Ismerték már a környezetet, így nekem is egyszerűbb volt.
Sokat istápoltak az első időszakban?
- A legtöbbet a két csapattársam, Németh Krisztián és Sallói Dániel, de a szintén ott dolgozó Urbányi István is sokat segített.
Mit kell tudni Kansasról, milyen a város, milyen a körülmények?
- Európai fejjel felfoghatatlan, hatalmas távolságok vannak, autó nélkül halálra van ítélve az ember. A belvárosban élek, de ha mondjuk szeretnék elmenni egy sétálós, kávézós részre, vagy bevásárolni, akkor minimum kell húsz percet autózni. A stadionunk nagyon szuper, húszezer néző fér be, legalább tizenötezren vannak minden meccsünkön, sokszor pedig telt ház előtt futballozhatunk. Nagyon szeretik a sportot, rajtunk kívül egy NFL-csapat van a városban. Az emberek szeretik a sportot, a meccsnap náluk egész napos program, családdal, barátokkal, a parkolóban szórakoznak, baseballoznak, labdáznak, barbecue-znak.
És ha jól tudom, nem véletlenül Children’s Mercy Park a stadion neve.
- A klub indított egy kezdeményezést, hogy beteg gyerekeknek szeretne segíteni, ezért minden hazai mérkőzésre meghívunk valakit, aki éppen harcol egy betegséggel, vagy leküzdötte már azt. Ő találkozik a csapattal, aláírt ereklyéket kap, a stadionban külön, narancssárgára festett széket kap, és onnan nézheti a meccset.
Hogy bírod a sok utazást?
- Az autózást megszoktam, bár veszélyesen vezetnek, mindenki arra megy, amerre akar, nem nagyon számítanak a szabályok, a kiegészítő jogsit nagyjából két óra alatt tettem le. Szerettem volna amerikai autót, így kint egy Jeepet vettem, ezzel nem tudnak összetörni sem. Az autózással nincs gond, ami a repülést illeti, minden idegenbeli meccsünkre repülővel megyünk, szóval keresztül-kasul átrepültük az országot. Ebből a szempontból nehéz év volt, hozzá kellett szokni a körülményekhez: előfordult, hogy egyszer háromezer méter magasan játszottunk, utána 90 százalékos páratartalom mellett futballoztunk. Itthon sokszor mondják, hogy a pálya mindenkinek egyforma, azért ez itt nem teljesen igaz, ezért sem lehet tökéletesen összehasonlítani az MLS-t az európai bajnokságokkal. Egyik héten mínusz tíz, aztán plusz harminc fok, magaslati levegő, sok mindennel meg kell küzdeni, komoly megterhelés.
Viszont a komoly terhelés közepette is sok lehetőséget kaptál, mennyire vagy elégedett az éveddel?
- Eléggé hullámzó volt. Jól indultam, aztán jött egy kisebb mélyrepülés, abból visszajöttem, utána viszont a csapatnak nem ment olyan jól. Nyáron volt egy kisebb sérülésem, kikerültem a csapatból, majd az ősz elején sikerült visszatalálni a megfelelő útra, és így is fejeztem be a bajnokságot.
Mielőtt elutaztál, említetted, hogy válogatott riválisaid vannak a posztodon, mégis sikerült mellettük játéklehetőséget kiharcolnod, 24 meccsen szerepeltél, ebből 21-szer kezdőként!
- Ehhez hozzátartozik az is, hogy sokat utaztunk, nagy volt a megterhelés, nem lehetett szerda-szombat ritmusban játszani, ami fizikailag és mentálisan is kemény volt, rotálni kellett a csapatot emiatt, ritkán játszottunk egymás után ugyanabban az összeállításban.
És arról se feledkezzünk meg, hogy góllal zártad a szezont. Melyik testrészeddel szerezted?
- Hozzáért a kezemhez is sajnos.
Az azeriek elleni meccs óta tudjuk, ez szerencsére nem mindig mérvadó.
- Pedig az amerikai bajnokságban még videóbíró is van, kijátszottam azt is. (nevet)
Mi a szokás csapaton belül az első gól után?
- Ami a Barcelonánál is szokás, két sorban felállnak a társak, közöttük kell keresztülfutni és közben megcsapkodják a hátad, nem volt kellemes, akkorákat kaptam, másnapra megfájdult.
Ezek szerint befogadtak.
- Szerintem igen. Az elején nehéz volt elfogadtatni magam, mert azt hitték, hogy egy nagy, kopasz, széttetovált állat vagyok, aki majd mindenkit rendre utasít, aztán megismertek és mindenki befogadott.
Tényleg „rosszul tartják” a védőket, és inkább a támadókra helyezik a hangsúlyt?
- Mi is játszottunk sokgólos meccseket, a taktikai fegyelem helyett inkább az egyéni kvalitások dominálnak. Ha igazolnak, akkor nem neves védőket szerződtetnek, hanem a támadók közé hoznak sztárokat.
Ami viszont azt is jelenti, hogy komoly csatárokkal találkozhattál.
- Az biztos! Néhányszor kikerekedett a szemem, amikor megláttam az ellenfelek kezdőcsapatát. A legdurvább élmény Ibrahimovic ellen volt, de játszottam Wayne Rooney, Carlos Vela, illetve Josef Martinez (Vela, Ibrahimovic, Martinez volt a góllövőlista első három helyezettje – a szerk.). Szuper érzés és nagy élmény, hiszen nem minden nap lehet ekkora futballistákkal szemben szerepelni.
Milyen lehet a folytatás?
- Szeretnék bajnokságot nyerni a Kansasszel és erre meg is van az esélyünk, illetve most már hozzászoktam a körülményekhez, így könnyebb lesz a következő szezon.
Ha januárban azt mondja valaki, hogy sztenderd játékos leszel a Kansasben és a magyar válogatottban, akkor elhitted volna?
- Bevallom, azért erre nem számítottam. A Sporting is kellemes meglepetés, a válogatott pedig főleg! Reméltem, hogy ott leszek a keretben, arra azonban nem gondoltam, hogy Willi Orban mellett elsősorban már velem számolnak a védelem közepén, sőt azt mondják, jó páros vagyunk.
Mivel telik a szabadságod, meddig maradsz Magyarországon?
- Január 11-én megy vissza a gépem, a Wales elleni Európa-bajnoki selejtezőig mindenképpen edzésben akarok maradni, hogy ha meghívót kapok, akkor megfelelő állapotban érkezzek, ne az legyen, hogy le vagyok lakva, s nem tudok teljesíteni. Kértem a Kansast és az amerikai szövetséget, hogy a Honvéddal készülhessek, és amennyiben minden akadály elhárul, akkor a korábbi társakkal együtt gyakorolhatok.
m4sport.hu