Andrij Sevcsenko erőteljes hangvételű nyilatkozatot adott ki az Ukrajna és Oroszország közötti „igazi háború” kapcsán, a befejezést szorgalmazva, az AC Milan legendája pedig rámutatott, hogy „gyerekek halnak meg”, és saját családtagjai Kijevben maradnak.
A Chelsea egykori támadója, aki 2016 és 2021 között öt évet töltött hazája válogatottjának szövetségi kapitányaként, azok közé tartozik, akik kénytelenek a távolból követni, ahogy Vlagyimir Putyin megtámadta Ukrajnát.
Sevcsenko elmondta, „számára a futball nem létezik többé”, és várja a világtól, hogy megfelelő lépéseket tegyenek annak érdekében, hogy megfékezzék az orosz agressziót Ukrajnában.
Sevcsenko ezt mondta a Sky Sportsnak: „Nagyon büszke vagyok arra, hogy ukrán lehetek. Nagyon nehéz pillanat ez a hazámnak, a népemnek, a családomnak. Anyám és nővérem jelenleg Kijevben vannak, és szörnyű dolgok történtek ott. Emberek halnak meg, gyerekek halnak meg, rakéták csapódnak be a házainkba.”
„Meg kell állítanunk ezt a háborút, meg kell találnunk a módját a háború megállításának!”
Hozzátette, megpróbálta meggyőzni családját, hogy csatlakozzanak a Kijevből menekülőkhöz: „Anyukám és nővérem, mint az ukránok többsége, nem hajlandók elmenni, továbbra is harcban állnak a szabadságunkért, a lelkünkért.
„Egységes nép vagyunk, és ebben a pillanatban egy egységes ország. Nagyon sok segítség van a környéken; a családok igyekeznek az ételt megosztani a katonákkal, segíteni a csapatokat. Ez Ukrajna történetének egyik legnehezebb pillanata, de az emberek valóban egységesek, mert szabadságot akarunk, és megvédeni otthonainkat.
„Vannak menekültjeink, humanitárius segítségre van szükségünk. Orvosi támogatásra, élelmezési támogatásra van szükségünk. Úgy érzem, sokat tehetek itt, és meg is fogom tenni.”
Sevcsenko a béke mielőbbi helyreállítására irányuló erőfeszítésekről így nyilatkozott: „Nagyszerű reakció az olyan intézményektől, mint az UEFA és a FIFA, hogy helyes döntést hoztak.” – utalt a két szervezet orosz csapatokat, válogatottakat sújtó szankciókra, kizárásokra.
„Nem hiszem, hogy nehéz döntés lenne. Amikor megtámadsz egy országot, amikor elkezdesz bombákat és katonákat küldeni; ez nem konfliktus, ez egy igazi háború!”
„Számomra már nem létezik a futball, nem gondolok rá. Ennek nincs itt az ideje. Nem nézek semmit, semmilyen sportot. Minden gondolatom, amikor felébredek, azon jár, hogyan segíthetek a hazámon, mit tehetek. Elkezdtem felhívni a szüleimet, a barátaimat, hogy értesüljek arról, mi folyik Ukrajnában.”